szeptember 29, 2012

Lipták Gábor: Amiröl a kövek beszélnek

Mondtam, hogy a freeblogos posztjaimat elkezdem átmenteni,-  most is csak a harmadik próbálkozás alkalmával tudtam megnézni a blogot, kommentelni nem lehetett, mert hibaüzenetet kaptam, - úgyhogy ha láttok ismerős írást " rég volt" címkével, az azért lesz, mert lusta vagyok egymás után bemásolgatni őket, inkább csinálom lassan, folyamatosan.
Ez a poszt meg azért érdekes, mert ez a leges-leges-legelső könyvesblogos bejegyzésem. Úgy látom, elég rövidre fogtam, és nem átalkodtam szójátékba fogni a könyv címével.:P

A pogány oszlopokról évszázadokon át hallgattak a krónikák. Azt sem lehet tudni, legfeljebb sejteni, hogy valamely templomrestaurálás alkalmával kerültek napvilágra a hatalmas kövek. Ámbár azt sem tudhatja senki biztosan, hogy a föld alatt voltak. De abból, hogy az oszlopok aránylag éppségben megmaradtak, mégis azt kell hinnünk, hogy valóban a föld alól kerültek elő. 
- Hacsak nem az ördög hozta ide a hátán azokat az oszlopokat! - mondta nevetve a jáki fonóban Vincze Márk, az új tanító. A derék, értelmes fiatalember persze nem tudhatta, hogy gúnyos szavaival magára zúdítja azoknak a ráncos arcú, fekete kendős asszonyoknak a haragját, akik ott ültek a sok pirospozsgás, szép fiatal leány meg menyecske között a fonóban... 


Ha netán az olvasó is olyan elvetemült, mint jómagam, és ha meglát egy romot vagy egy egy nagyobb követ, rögtön arra gondol, mi is történhetett ott; ráadásul megszállottja a történelemnek, netán még a helyi mondák is érdeklik, akkor biztos tetszeni fog ez a novellás kötet. 
Tökéletes másod olvasmány, ha az ember több könyvbe is belekezd. Legfőképp azért, mert az  általában 20-25 oldalas elbeszélések nagyon színesek, s mindeközben egy, az országunkban fellelhető rom történetét mutatják be. A kerek egész történetek nem kapcsolódnak különösebben egymáshoz, ugyanakkor elég változatosak ahhoz, hogy újra a kezünkbe kapjuk a könyvet. 
A nyelvezet szép és igényes, érezni mögötte az alapos kutatómunkát, melyet a könyv végén, a függelékben külön elolvashatunk. Mégis ezek a történetek csak fikciók, a fantázia által megformált mendemondák, a magunk nemzeti túlzásaival, babonáival együtt. 
Néhány szó az íróról: Lipták Gábor helytörténeti munkákat, meséket írt, legendákat örökített meg, könyveivel könyvtárban, vagy antikváriumban találkozhatunk. Ma is működik  a Lipták ház, amiben a háboró után irodalmi szalont hozott létre, ahol gyakori vendég volt Déry, Illyés, Németh László, Pilinszky, Keresztury, Szabó Lőrinc, Örkény vagy Karinthy Ferenc.  Itt vittatták meg az aktuális eseményeket, s ebben a közegben érett íróvá maga Lipták is. A balatonfüredi villa ma az író adományaként fordítóházként működik, melyben magyar irodalmi alkotásokat fordítanak idegen nyelvre. 
Nekem a könyv leginkább azért tetszett, mert érdekes volt elolvasni, hogy mit tudott kihozni az író egy markényi porból, egy kidőlt kőoszlopból, vagy egy romos kolostorból. 
A történelem adott, csak mi nem láthatjuk tökéletesen át. A száraz adatok nem árulhatnak mindet el. Arról egy szót sem említenek, amiről a kövek beszélnek... 

1 megjegyzés:

  1. De jó! :-) Örülök, hogy nálad is minden egy helyen lesz.
    (ó, még erre a posztodra is emlékszem.)

    VálaszTörlés