Ilyen is van...

Még a múlt héten megnéztük az Éhezők Viadalát filmen ( egész korrekt filmfeldolgozás, kivéve, hogy picit elbagatelizálja a történet erőszakos voltát, de most nem ez a lényeg ) , és utána pár nappal később sikerült megnéznem az Arany iránytűt is, amiből olyan klassz álmom lett, hogy csak na:

Szóval ott tébláboltam a viadalon az erdőben, a nyakamban meg egy ilyen daimónnal - akit nem láttam, csak a gondolataimban hallottam- , és arra gondoltam, hogy baromira nem érdekel engem a viadal, inkább ejtőzöm az őszi napsütésben, és élvezem, ahogy a talpam alatt csörren a sok levél, meg pattog a sok vékony faág. Mondja erre a daimónom: - Ez nagyon jó így, nem kell foglalkoznod a sok hülyével, akik egész nap csak lógatják a lábukat a fákon, meg harcolnak ezerrel a tévénézők kedvéért.  Vissza válaszolom, hogy: - Jóhogy!

Erre szórakozásból elkezdek lődözgetni a nyilammal, csak úgy hülyeségből, és látom, hogy valami nem oké, mert a könyvben úgy volt, hogy pár próbálkozás után már ügyesebb leszek, mint Robin Hood, de valami nagyon nem jön össze. Ahogy mondani szokták: a jeges félelem öntötte el elmémet, összeszorult a torkom. Magyarul: azt gondoltam,  Vááá! Mi lesz, ha jön valaki? Damión is berezel persze, belekapaszkodik a nyakamba: - Na most akkor másszunk inkább a fára fel? Azt válaszolom a magabiztosság látszatát fenntartva nagyképűen, hogy: - Hülye lennék. ( Elvégre vesz a kamera. )

Erre elém ugrik Cato a bokrok közül.

- Ne mozdulj - mondom neki. Nevet. Pimasz és pökhendi. Naná, hisz bolond - gondolom. Olyan izmos, meg magas és szép... ráadásul valami kés lóg az oldaláról.  Daimón nyöszörög. Kis idő múlva rájövök, hogy én is.

- Csak tájékoztatlak, hogy az előbb kilőttem egy őz szemét!!! - vicsorgok felé, Catot valami miatt ez a tény nem hatja meg. 

- Most mi legyen? - kérdezi a daimón. Olyan kicsi, vékony a hangja, féltem, mi van, ha Cato éhes,  még megeszi...

Kilövök egy nyilat, három méterrel célt téveszt. Kilövök egy másikat, de azt meg már nem is látom, hová repül.

- Ennek nem így kellene lenni! - nyüsszögöm a daimónnak.

- Szóljak a rendezőnek?
- Neeee! Inkább kupán vágom a nyíllal.
- Hamarabb fog fejbe csapni - súgja.

- Akkor mit csináljak?
- KÓCOLD ÖSSZE A HAJÁT!!!
- Hümm... - gondolkodom nagy komolyan. - Hümm... Nem is beszélsz hülyeséget!

Erre eldobom a nyilat és szétterpesztett ujjakkal elindulok az eszelősen vigyorgó Cato felé.

ÉS BOLDOGAN ÉLTEK, AMÍG... :) 

A filmről csak annyit írok, hogy szerintem baromi jó szereplőket választottak, Peeta - Katniss különösen tetszik, viszont Katniss sosem evett jóízűen, és kevés volt benne a légpárnás űrhajó. :) Amúgy rendben volt, de hatalmas nagy fanatizmust jelenleg nem váltott ki belőlem, talán majd még egyszer megsasolom. 

Az Arany iránytűt tudom sokan nem szeretik, de nekem tetszett, úgyhogy el is fogom olvasni a sorozatot, talán karácsony felé, akkor szoktam vágyni a hasonló történetekre. Egyébként meg: úgy szeretnék egy daimónt. :)