április 13, 2012

Beszéljünk a hype-ról!

Szeretem a rajongókat. A visszafogottakat, azokat akik villámot rajzolnak az arcukra, azokat akik azt írják egy könyvről, hogy annyira de nagyon -nagyon - nagyon! Egyszerűen szeretem, hogy van ez az élmény. Hogy sokan szeretnek egy könyvet. Hogy nézhetek egy csomó paródiát a könyvadaptációról a youtube-on. Hogy egy csomó mókás képet találok, ha rákeresek a guglira. Hogy egy csomó posztot olvashatok ugyanarról a könyvről. Hogy nemcsak gumipókot, hanem vámpírfogat is kaphatok, meg varázslósüveget, meg hercegnő tiarát, ha alaposabban rákeresek a neten. Meg egy csomó mókás bögrét. Én szeretem, ha felkapnak egy könyvet, mert ez azt jelenti, hogy sokan olvasnak valamit, és ez jó dolog.

Gyakorlatilag utálom a hype fogalmát is. Ez egy rosszindulatú fogalom. Benne van, hogy valamit túlértékelnek, leginkább cinikus szövegkönyezetben látjuk, de attól még, hogy valamit sokan szeretnek, még nem hazudnak a képünkbe, attól még, hogy leírom, hogy annyira de annyira de annyira..., attól még szerintem rendben van a dolog. Most miért ne írná le valaki, hogy szeret bizonyos könyvet? Nem értem én ezt. Persze a hype a marketingre is utal, ha minden reggel Fejős ordítja le a fejedet, hogy leszünk barátnők?, miközben lefelé gurulsz a mozgólépcsőn, az nyilván hagy maga után egy kis agresszív tiltakozó rohamot- miszerint neeem leszek!- no de, maradjunk csak a blogoknál, meg a magánvéleményeknél.

A hype egyik oldala tehát a rajongás, ami szerintem abszolút pozitív. Van egy másik oldala is, hogy túl nagy elvárásokat szül. A hype-olt könyveknek ÓRIÁSInak kell lennie, nem akármilyennek, hisz ha kedvenceli mondjuk két millió ember, akkor  rögtön azt várjuk, hogy mi is kedvencelni fogjuk. Fárasztó dolog ez, hiszen a nagy rajongás és a nagy elvárás általában keserű szájízt ad, és véleményem szerint ha egy ilyen könyv csalódást okoz, azt sokkal mélyebb csalódásnak éljük meg, mint egy átlagos kis könyvnél. Persze ilyenkor az ember forradalmárnak érzi magát, és jó leírni, hogy márpedig az a történet olyan sablonos, mint a paneltömbök télen, no de kérem, az mégiscsak hiba lenne, ha nem próbálnánk ki. 

Most mondhatjátok rólam, hogy bort iszok, és prédikálom a vizet, mert én aztán nem tagadom le, ha nem szeretek egy könyvet, legyen akármilyen népszerű, de ez a nem szeretés nálam sosem a hype-nak, hanem a könyvnek szól. És itt esünk sokszor hibába, mert ha valaminél nem találjuk a csodát, hát akkor ösztönösen törünk és zúzunk, és először arra gondolunk, hülyék vagyunk, aztán meg megörülünk, más negatív kritikáját látva, hogy mégsem vagyunk azok. Viszont: valószínű akkor, hogy mások sem, nem? :) 

Szóval ha én nagy rajongást látok, akkor mindig büszke vagyok, hogy észre vehetem, értitek, hogy van, és szeretnék a rajongás részese lenni, és örülök, hogy valaminek ilyen nagy hatása van. Annak már nem örülök, ha egy könyvért bizonyos filmszínészek miatt rajonganak, a sikoltozást meg hasonlókat megvetem, de én meg úgy érzem, ha van még ennyi álmodozó, akik ennyire tudnak szeretni egy történtet, akkor még nem is olyan rossz a világ. 
Szóval szerintem meg jó a rajongás, és örülök mindenkinek, akit utolér, és remélem még sok mindent fogok így szeretni, és sok mindent fognak ennyire szeretni. 

Az egyik kedvenc énekesnőmet most kezdik felkapni, erre a rajongói azt mondják, most már nem a miénk, nem kell... Csak mert népszerű. Hát ez sem normális dolog, nem?
És persze estem már én is pofára - agyon reklámozott meg dicsért könyvvel- , de azért a népszerű dolgok nagy része szerintem megérdemli a figyelmet, bármennyire is kommersznek érezzük őket. Nem kommersz, mert ha olvasod és tetszik, akkor csak a tiéd.

Szóval én meg azt mondom, mindenki írjon csak a Szent Johannáról- úgy sem olvasom el, mert nem érdekel :D- meg akármiről, ami szerinte jó vagy rossz, mert úgy is azok olvassák el ezeket a dolgokat akiket
1.) a könyv érdekel, mert még nem olvasták el, és szeretnék tudni, te mit gondolsz róla 
2.) már elolvasta, de mégis szeretné tudni, hogy te mit gondolsz róla.


Ez az én véleményem, és a tiéd?
Valóban olyan rossz, esetleg bosszantó, ha egy könyvért-filmért annyian rajonganak?

A posztot Nima bejegyzése nyomán írtam :). Amire mindez nem válasz, csak gondolat röptetés - micsoda szófordulatok születnek itt a végére! Írjatok valamit ti is!

13 megjegyzés:

  1. ez egy roppant jóindulatú és kedves megközelítése a témának.:D
    egyébként teljesen igazad van, ez az érem másik oldala.

    VálaszTörlés
  2. Ugye? Végtére is idealista vagyok :)
    Amúgy ez az egész olyan, mint a divatirányzatok, a karizmatikus alakok a történelemben, a könyveknél is vannak ilyen korszakok. Majd később más lesz. Szerintem ez így jó.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett, amit írtál.:) Egyébként engem sem zavarnak a rajongók, igaz párszor már én is beleestem abba a hibába, hogy megvettem olyan agyon dicsért könyveket, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de hát puff neki, így jártam. Legközelebb majd körültekintőbb leszek. Egyébként meg szerintem mindenki rajongjon azért vagy amiért akar, vagy épp kedve tartja. Akit ez pedig netán irtóra zavar az szelektáljon és ne olvassa azt, ami birizgálja a csőrét.:) Egyszer minden lecseng és szerencsére? jön helyette valami más.:)

    VálaszTörlés
  4. Egyet értek veled, és tényleg jó, ahogyan leírtad a gondolataidat, de szerintem ezt te is tudod! :) A téma meg úgy érzem mostanában nagyon aktuális. Sajnos már jártam úgy, hogy a nagy médiacirkusz miatt kiábrándultam egy kedvencből, de lehet ennek még az is az oka, hogy túl sokszor újraolvastam. Végül is mindegy, egyszer úgy is megint elolvasom, majd évek múlva és végül elfelejtődik ez a sok reklám, és újra szeretni fogom, pontosan azért amiért megszerettem első látásra. (Remélem) :)

    VálaszTörlés
  5. Nem baj, ha sokan rajonganak ugyanazért. Nekik biztosan nem. Nekem azért "baj", mert szeretem magam különlegesnek érezni. Szeretem, ha megvan az én kis kedvencem, ami csak az enyém, esetleg még pár "kiválasztotté". Ez talán fura álláspont, de valahol benne van az is, hogy a tömeg azért - lássuk be - így tömeges mivoltában nem a pozitív tulajdonságairól híres. És akkor most finom voltam.
    Nem tudom, hogy kérjek-e elnézést valakitől :D
    Szóval olvassátok a Rizs és a Só éveit, de ne túl sokan ;P

    VálaszTörlés
  6. @szeee
    én ezen most nagyon jót röhögtem.:D

    VálaszTörlés
  7. @szeee Szee :), tudod, te mindig különleges vagy :D - megfogadom a tanácsod, és fogok olyat olvasni.
    Egyébként aki sokat olvas, az úgy is olvas népszerűt, meg kevésbé népszerűt is, nem? A szellemi termékeken kívül egyébként minden másban én is a te elvedet vallom :D

    VálaszTörlés
  8. @Kristina
    Á, biztosan. Néha nehéz elválasztani a saját élményt a többitől, de szerintem egy idő után csak az marad meg. Meg egy idő után szerintem akaratlanul is összehasonlítja az ember a könyvet egy másik, újabban olvasott könyvvel, na az egy történet igazi próbája.
    @Szilvamag: (off olyan jó az avatárod,), az meg a másik, hogy ha nagyon érdekel a könyv, úgy is elolvasnám egyszer, mert ha valami felkelti az érdeklődésem, akkor egyszerűen ki kell próbálnom, sokkal inkább haragudnék magamra, hogy nem olvastam el, mint akkor, ha elolvasnám, és később rájönnék, nem nekem való. Ha soha nem olvasom el, ott a bizonytalanság, jó lenne vagy mégsem?
    ((Mindig ráírom a rajongói posztjaimra, hogy rajongok, mert ha valamit szeretek én nagyon szeretek, de egyébként a fanatizmusig még soha nem jutottam el, nekem sok kisebb fellángolásom van, de persze van pár könyv, ami igazi kedvenc ))
    Ja és az milyen már, hogy mindenki beszél egy könyvről, én meg még véleményt sem alkothatok? :D
    Oké, a SZJG abszolúte nem érdekel, tehát ott ennyi a véleményem, de ha egy picit is érdekel, már csak a véleményalkotásért is el kell olvasni, és hátha beköszönt a csoda. ( Már megint túl sokat beszélek. )

    VálaszTörlés
  9. megfogtam most egy kósza gondolatot.
    ha valamit nagyon szeretek, az a szívemhez nő, az már az enyém. (jó, nem, de képletesen, magamnak igen.)
    viszont amikor sokan szeretik ugyanazt, akkor valahogy lealacsonyodik, közönséges lesz, már nem az enyém, hanem osztoznom kell rajta, ráadásul egy nagyon hangos tömeggel, ami nem tetszik az én karót nyelt és magába forduló énemnek, aki méltósággal rajong, és nem a világot szedi szét a kedvence miatt, csak úgy magában dorbézol.
    ez most szeee gondolatának a továbbgondolása volt egy kicsit, de belőlem ilyesmit vált ki. amíg nem volt net, nem szembesültem ezzel, meg igazából most sem, mert amikért én rajongok, az eddig eléggé megmaradt nekem, vagy nagyon szűk körben (lásd szabadulás), de nem szeretnék mondjuk ÉV rajongó lenni, mert akkor most rossz érzésem lenne.
    valami ilyesmi.
    ezekkel a mostani rajongások tárgyaival kapcsolatban inkább az unalom zavar, hogy másról sem olvasni, csak ezekről.

    VálaszTörlés
  10. Zenka: ezt most egy különleges bóknak veszem :D
    Egyébként igen, olvasunk népszerűt is meg "népszerűtlent" is, persze, de most nem a rajongásról van szó?
    Amúgy lehet, hogy direkt csinálom tudat alatt, de én még nem bírtam rajongani őszintén soha egy igazán népszerű könyvért, ha jól emlékszem.
    Jó, vannak olyan klasszikusnak nevezhető kedvenceim, mint az 1984 vagy a Nyugalom, de ezek azt hiszem egy másik kategória és itt nem a hajtépős-sikítós rajongásról van szó, nem is beszélünk állandóan ezen könyvek nagyságáról, mert nem is kell és mert úgyis hiábavaló (de ez már másik téma).


    Nima: szerintem én is így gondolom :)

    VálaszTörlés
  11. Tökre egyetértek veled, bennem is valami hasonló fogalmazódott meg mikor pénteken aztán továbbgondoltam magamban ezt a dolgot, de te sokkal jobban visszaadtad.
    Mondjuk nálam annyi a különbség, hogy azért a masszív rajongás némely könyveknél (amiket még nem olvastam, de tervbe vettem) zavar (ba hoz). De persze, ezt nem az egyén szintjére lebontva értem, szval nincs azzal semmi baj (mondjuk miért is lenne?), hogy xy meg zx rajong érte, meg posztol róla vagy ilyesmi, mert pl. én is rajongok a HP-ért vagy Collinsért, és tudom milyen tök jó érzés az, ha az ember ennyire belefeledkezik valamibe :-)
    szval ez nem zavar, hanem inkább maga a jelenség, mert ugye így óhatatlanul is elvárásokat támasztok a könyvvel szemben - ahogy te is írtad - , és aztán az van, hogy elolvasom, és nem élvezem egyáltalán. És én ilyenkor nem szabadságharcosnak érzem magam, vagy lázadónak :-D , hanem eszméletlenül csalódott vagyok, és folyton arra gondolok, hogy ha nem lett volna körülötte ez a masszív rajongás - ismételten nem a konkrét embereket hibáztatva, hanem csak magát a jelenséget - , akkor lehet, hogy én is masszív rajongó lettem volna
    (ez most kicsit ambivalens dolog, tudom, de remélem, érted/értitek)

    VálaszTörlés
  12. @Heloise Nem tudom, engem általában nem hat meg annyira a rajongás, hiába látom, hogy valami sikerkönyv, sokszor nem olvasom rögtön el, csak mikor hangulatom van hozzá- és a véleményeket meg nem is nagyon olvasom el, csak ha már kiolvastam.
    Igazán nagy csalódás talán két könyv volt, a többi inkább olyan: " megértem én, hogy szeretik, de én inkább nem" kategória volt.

    VálaszTörlés
  13. @szeee Jaja, de úgy értem, én rajongok népszerűért és kevésbé népszerűért is, és így még én is különlegesnek érzem magam :D
    @Nima: teljesen megértelek, viszont szerintem buli, ha sokan vagyunk. Viszont tény, hogy egy könyvhöz kapcsolódó - hogy is nevezzem- intimitást elronthat a net.

    Azon tűnődöm amúgy, hogy tényleg kezdenek a fogalmak összefolyni. Attól még, hogy rajongással beszélünk egy könyvről, attól még nem biztos, hogy túlbecsüljük, nem? Talán nem is lenne gond, ha a média nem kapná fel annyira a dolgot. De megjegyzem ez a hype dolog szerintem már tényleg inkább pszichológia - társadalom pszichológiai jelenség... Hisz van aki meg csak ilyen könyveket olvas. Na az tényleg nem normális dolog.

    VálaszTörlés