Violet Evergarden, az anime, amit mindenkinek látnia kellene

 Nem szeretném, ha a Van nincs remény a boldogságra anime ajánló után mindenki leírná a műfajt, mert azért gondolom, hogy ide többségében nem a hardcore anime rajongók járnak. Szóval ajánlanék egy olyan sorozatot, ami tavasszal engem meggyötört, kifacsart, néha összetörte a szívemet, de mindemellett segített kikerülni egy jó kis magamba zuhanásból. A Violet Evergarden a Netflixen található, a sorozattal kell kezdeni, aztán lehet folytatni a nagyfilmekkel, amikből ha jól emlékszem három van. 

Ha picit is vágytok a gyönyörűen rajzolt, cseppet sem sablonos mélabúra, nézzétek meg ezt a sorozatot, mert tényleg nem fogjátok megbánni. 

Violet Evergarden egy árva, akit különleges képességei miatt a hadseregben fegyverként használnak. Soha nem tanították, soha nem kezelték emberként. Egy napon Gilbert hadnagyhoz kerül, aki a háború legvéresebb csatáiban vesz részt, és Gilbert bár megsajnálja a lányt és próbál segíteni neki, mégsem tesz semmit az ellen, hogy a gyerek Violet mellette harcoljon. Gilbert neveli fel, ő meg mint egy hű kiskutya, mindenhová követi, és közben elkezdenek egymáshoz tartozni, valamilyen megfoghatatlan módon. Aztán egy csatában csapdába kerülnek, és Violet nem tudja megmenti a hadnagyát, hiába próbál meg erőn felül mindent. Violet elveszíti két karját, és egy robotszerű protézist kap, miutan Glibert hadnagy felrobbant egy erődítménnyel együtt. 

Vége a háborúnak, az emberek lelkileg összeroskadva próbálnak tovább élni. Violetet a hadnagy régi cimborája veszi védelme alá, ahol megtanul gépelni, és levélíró lesz belőle. A levélíró szakma akkoriban megtiszteltetés volt, hiszen sokan nem tudtak írni, vagy ha tudtak is, nem tudták kifejezni, mit akarnak mondani. Violet pont ezért választja ezt az utat. Gilbert hadnagy, az utolsó csatában, mielőtt elküldi magától, azt mondja neki, szereti. De Violet nem érti, mit jelent az hogy " szeretni". Ahogy egyre több tragikus sorsot ismer meg, és egyre inkább megérti, hogy a szeretet mennyi módon, mennyi formában jelenhet meg két ember között, egyre inkább átérzi, mit jelent embernek lenni, és nemcsak egy harci robotnak. Violet élni kezd, úgy hogy közben megérti, milyen az, ha fáj a szív. 

Milyen kis szentimentális poszt lett ez, ugye? Tényleg teljesen érzelgőssé teszi az embert ez a sorozat, de higgyétek el, ez a legkisebb mértékben sem hatásvadász történet, szerintem pont azért, mert a keleti (japán) gondolkodásmódot tükrözi. És tényleg annyi ki nem mondott szó van köztünk, emberek között. És annyi olyan helyzet, amikor a szavak közelebb hoznának minket. 

Az anime rajzolása gyönyörű, ráadásul egy klassz kis világot alkottak nekünk, ami kicsit emlékeztet Miyazaki városképeire, de nem ezen van a hangsúly. Itt inkább a társadalom fájdalmára helyezik a figyelmet, arra, hogy a háború véget érhet fizikailag, de a lelkeket már meggyötörte, és nehéz újra talpra állni. Minden rész egy levélről szól, amit Violet ír, aki tényleg meg tudja ragadni leveleivel a megrendelők érzelmeit, és közben gyógyít. A sorozatban visszatérő motívum, hogy a megrendelők elmondják, milyen benyomásuk volt Violetről, amikor meglátták. Gyakran egy marionett babára emlékezteti őket, egy gépszerűen működő, szinte nem is emberi lényre. Aztán a levelekkel minden megváltozik. 

Már csak az a kérdés, hogy a levelek Violet szívét is meggyógyítják-e. 

Én nagyon nagyon megszerettem ezt a történetet, és kifejezetten szerettem annak szereplőit. Nagyon bíztam benne, hogy Violet egyszer boldog lesz, és hogy a birodalom is a háborúk után nyugalomra talál. 

Ez nem egy klasszikus romantikus történet, ez egy történet a ki nem mondott szavakról, amik nagy hatással lehetnek ránk. Csak hagynunk kell, hogy éreztessék erejüket. 

Na jó, én mindent megtettem. Tényleg, ha kicsit is felkeltette valamikor az érdeklődéseteket nézzetek bele! Szerintem ez egy nagyon igényes, szép és értékes sorozat. Érdemes megnézni. 

/ A sorozat  Kana Akatsuki történeteiből készültek, a Kyoto Animation vitte filmre őket. /