Volt egy kagyló a tenger mélyén, ami az egyik mély hasadékban talált egy igazgyöngyöt. Nagy erőlködés folytán megszerezte a gyöngyöt, majd letette egy levél közepére, és elhelyezkedett mellette. Gondolta biztonságban lesz így a kagylóhalászoktól.
De aztán jött a kagylóhalász, és felmarkolta a kagylót, miközben a lendületével elsöpörte az igazgyöngyöt, ami újra legördült a hasadék mélyére.
A kagylóban nem volt igazgyöngy...
Hogy mit jelent ez a kis történet? Hogy számomra mit jelent, még nem tudom.
Spoiler! A szerző szerint: gyakran azért nem találjuk meg az Istent, mert tudjuk, hol keressük.
Anthony de Mello kis könyveiben rengeteg hasonló történet olvasható, a hitről, az életben felbukkanó kérdésekről. Szeretem csak úgy kinyitni őket, és épp azt a történetet elolvasni, ahová elsőnek pillantok. A mai volt ez, a fenti kagylós mese.
Spirituális útkeresőknek erősen ajánlott lefekvés előtt, helye ott van az éjjeliszekrényen, és tudom, nemcsak én hiszem így.
Fenti "mese" a Szárnyalás-ból való, egyik legjobb ajándékom volt annak idején a diplomaosztómra.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése