szeptember 20, 2015

Vasárnap reggeli poszt - a magyar könyvekről, és a tanítható (blog)írásról...

Tudom, hogy most másféle posztot kellene írnom, és ezért PuPilla most biztos felszisszen, de a vasárnap reggeli kreatív energiáimat most ebbe az összevissza posztba fogom felhasználni, csak azért is. 

 Mint látjátok, sabloncsere volt a blogon, de lapozzunk. 

Vasárnap van, és hajnalban csattogós, ijesztően dörgős vihar vonult el felettünk, úgyhogy úgy gondoltam mindezért megérdemlem, hogy fél tízig az ágyban heverjek és olvasgassak. Hogy mit? Rejtélyes nőszemély leszek: ezt-azt. 

Tudjátok az ember, ha sok év óta blogol, akkor eljuthat arra a szintre, hogy akkor is blogol, amikor épp csukott szemmel az ágyban pihen. Szóval bár nem volt nagy élet a blogon, néhány poszt megszületett a fejemben, amit szépen elengedtem a nagy világmindenségbe, szóljon valaki, ha a poszt nála landolt... (Tudom, ez nem vigasztal senkit . )


Kép a Pinterestről

Tegnap este például a Beavatott második részéről filozofáltam egy sort, és rájöttem, hogy én sokkal-de sokkal elnézőbb vagyok a könyvekkel szemben, mint a filmekkel. Könyvnél nem éreztem még olyan fájdalmat, mint mondjuk tegnap, amikor a főhősnő egy darab életlen ollóval úgy levágta a haját a pajtában, mintha épp a fodrász stúdióból szambázott volna ki, ja és tökéletesen be is melírozta magának. Sikerült a forgatókönyvbe egy olyan mondatot is beleírni, hogy ő most erre vágyott. Nem tudom, milyen ez a Beavatott könyvben, a film első része még tetszett is, de ez most eléggé ledöbbentett és lehangolt. Sajnos, amikor már azt hittem vége lesz, rá kellett jönnöm, még csak a film közepénél járunk. De erről ennyit. 

A minap felmerült ez a kérdés a barátaim körében, hogy milyenek is a magyar írók könyvei. Ez nagyon kardinális kérdés egy magyar blogger életében, mert lassan az lesz a szokás, hogy a hazai íróról a csak jót vagy semmit elv az irányadó, és ezt én még megspékelem azzal, hogy van bennem egy vágy, hogy minden magyar írót a barátomnak nevezhessek, mert hát ők nagyban írnak, én meg kicsiben az asztalfióknak, szóval szeretnék mindegyikükért rajongani és szeretném mindegyiküket tisztelni. Szóval nehéz kérdés a magyar írók kérdése, mert nagyon érzékeny a határvonal, hogy mit tehetsz és mit nem. Megremeg a blogger keze, ha magyar íróról ír... Persze mondhatjuk, hogy nem minden magyar író viselkedik neccesen - csak nagyon icike-picike betűvel merem leírni, hogy akár hisztisen-, csak olyan fura ez az egész, mert ha jót írsz róluk, van hogy megbélyegeznek, hogy bértollnok vagy, ha meg nem írsz jót, hát az Isten irgalmazzon meg neked. És ez fura dolog. Már majdhogynem egészségtelen.

Mostanában nézegettem azokat a könyveket, amikről nem írtam a blogon, és elég sok regény hever itt, amiket hazai szerző írt. Vannak olyan könyvek, amiket olyan íróktól kaptam, akiket személyesen ismerek, és tudom, hogy talán illett volna rögtön posztot írnom a regényükről, de úgy éreztem kicsit jó lenne érzelmileg eltávolodni a könyvtől, hogy megpróbáljak kicsit objektívan írni róla. Mert hát egy ismerős könyve, az egy lesz azzal az örömmel, hogy vááóó, az ismerősnek KÖNYVE JELENT MEG! Én az ilyen dolgoknak teljes szívvel szoktam örülni, és a poszt nem lenne megfelelően informatív, ha folyton csak lelkendeznék róla. 
Aztán vannak azok a magyar könyvek, amelyekről tudom, hogy nem fognak tetszeni, és valahogy nem fűlik már hozzá a fogam, hogy cikizzem őket. Tudom, hogy tudjátok, hogy régen bármit szétcincáltam, de most már egyrészről nem olvasok olyan könyvet, amiben nem látok fantáziát vagy bármiféle reménysugarat, másrészről meg nem szeretnék öncélúan, vagy akár a népszerűség kedvéért bármit is kritizálni. És mivel nem ismerjük a magyar író reakcióját a legkisebb - de akár nagyobb- kritikára, ezért szerintem nem szoktuk teljes lelkesedéssel azokat elvállalni.

Egyébként én úgy hiszem, hogy a könyvtár változtatott meg. A könyvtár még mindig királyság a maga módján, olyan akár a könyves turkáló, az emberben benne van minden alkalommal a versenyszellem, amikor belép, hogy vajon, most mi a fenét fog ebből a nagy könyvhalomból megszerezni??? És természetesen a legnagyobb perverz örömöt az okozza, hogy tudjuk, hogy megszereztük ezt vagy azt a könyvet MÁSOK ELŐTT! Ahh, ez olyan doromboló érzés, ha értitek mire gondolok, így vasárnap reggel, nem is tudom másképp leírni. Na de elég az hozzá, hogy mikor könyvtárban van az ember, megfigyelhet másokat, olykor szóba elegyedhet idegenekkel, és én tudom, amit tudok - akik olyan könyveket olvasnak, amit én akár szeméthegynek is gondolok, általában ugyanolyan normális emberek, mint bárki más. Ezért is mondom mindig, hogy a büdös életben nem fogok senkit sem általánosítani semmiért sem, de azért, hogy mit olvas, azért meg pláne nem. Emlékeztek a Fejős Éva posztomra? Elbeszélgettem egy komoly, kontyos hölggyel, hogy ő mennyire szereti őket. "Én neem"- , mondtam hosszan, elnyújtottan, és elkezdtünk nevetni. Jó lenne ilyen könnyedén kezelni ezeket a dolgokat. ( Arról nem beszélve, hogy olyan nagy Go-go girl fan módban vagyok, hogy kezdem Fejős kiadóját egészen megkedvelni. ) 

Visszatérve a magyar írók könyvére, nekem abból a szempontból egészen könnyű dolgom volt, hogy nem vagy inkább a legritkább esetben vállaltam régen recenziókat, így megírhattam, hogy ez az oka, amiért nem vállalom a könyveiket. Most mivel ritkán írok, elég kevés recenziós felkérést kapok, szóval nem kell ezzel foglalkoznom. Apropó felkérések, ha nem válaszolnék rögtön kommentekre- levelekre, az azért van, mert általában csak a nap végén tudok felnézni a netre, és ha fáradt vagyok, csak megnézegetem őket, és igen, van, hogy elfelejtkezek válaszolni. Próbálom amúgy jobban beosztani az időmet...

Mit is akartam még mondani? ( Már a szobámban is illatozik a vasárnapi húsleves.) Ja igen... Nem is átlátszó, hogy a Sanoma októberben indít egy kreatív írós tanfolyamot, így a mostani Nők Lapja vezércikke a nőkről szól, akik ugyebár írnak. Megmondom őszintén, néha elnéző mosollyal olvasgatom a Nők Lapja cikkeit. Még nem jutottam odáig, hogy rájöjjek, mi a problémám velük, lehet csak nem nekem szólnak. Na de van ez a cikk arról, hogy a nők írnak... Egy mondatban az lenne a cikk lényege, hogy divatos dolog írni, sok nő akar írni, ami nagyon jó, de: nagyon sokan rosszul írnak, és hát az írást, azt tanulni kell. Mörk Leonóra szokott nyilatkozni általában a Nők Lapjában a kreatív írásról, és egyébként szimpatikus dolgokat mond, pl. - hogy a kedvenc témámból idézzek- lehet a csajos könyveket is jól írni, mert a csajos könyveknek nem feltétlenül csak arról kellene szólniuk, hogy a főszereplőnő két pasi között csapódik ide-oda. Aztán belefutottam egy ilyen nyilatkozatba, melyet ha jól értelmezem a cikket már Horváth Judit pszichológus mondott: 

" A gond az, hogy rettenetesen sokan írnak- rosszul. Blogol boldog-boldogtalan, büntetve vele a többi halandót. Aki írásra adja a fejét, annak felelőssége van, hogy tiszta gondolatokat adjon tovább nívósan. Sok az indulatos megnyilvánulás, a szélsőségesség, a közönséges stílus. Hozzáteszem, hogy aki nagy felületen használja a magyar nyelvet, attól elvárható, hogy ismerje a szabályait, a szavak jelentését. " 

Azért elég kardinális vélemény nem? Kicsit szerintem hiányos a nyilatkozó fogalma arról, mit jelent a blog, és mit jelent blogot írni. Szerintem, igenis blogoljon boldog és boldogtalan, és a nagyérdemű majd eldönti maga a kecses kis kacsójával, hogy milyen blogot fog olvasni. Senki nem áll pisztollyal a hátunk mögött, hogy ezt vagy azt kell olvasni. És a vicc az, hogy ha megnéztek jó pár internetes híroldalt, nem blogot, rengeteg az elírás, a helyesírási hiba, az alpári szövegkörnyezet, vagy akár rosszul értelmezett következtetést is lehet olvasni. Olykor még a címet is sikerül hibásan leírni.
A blog önkifejezés, fejleszti az embert, nem csak abba az irányba, hogy nívós legyen. Persze az is cél. Lehet, hogy egy szélsőséges vélemény poszt pont arra jó, hogy levezessük vele a szélsőséges érzéseinket. Persze nem mondom, hogy nem kell a jó helyesírás, hogy nem kell az igényes nyelvezet, de akkor is ellenszenvet váltott ki belőlem ez a nyilatkozat. Hiszek abban, hogy akinek nagy olvasó közönsége van, az meg is érdemli azt, és nagyon sok olyan bloggert ismerek, akik nívósan, szépen írnak, még sem ismertek. Ha valamit komolyan veszünk és örömet okoz, meg fogja hozni az eredményét. 
Persze lehet, hogy ez az egész nyilatkozott azért került így, és ilyen szövegkörnyezettel be a cikkbe, hogy jelentkezzünk a kreatív írás tanfolyamra... 

Ha már bloggerkedésről van szó, van még egy téma, amit szeretnék itt kicsit megpendíteni. Szerintetek ki az, aki másokat betaníthat bloggerkedni? Direkt ilyen nyakatekert kifejezést használtam. Manapság már komoly pénzeket elkérhetnek arra, hogy megtanítsanak mondjuk arra, hogy menő divatblogger legyél. Vagy hogy egyáltalán nívósan, szépen tudjál blogolni. Szükség van vajon erre? És ott a másik példa, amikor valaki ír mondjuk egy blogot egy, másfél éve, és elkezdi osztani az észt másoknak, hogyan is kell jó blogot vezetni. Normális dolog ez? Régen én is gondoltam rá, hogy indulatból írok pár posztot arról, hogy mennyire felháborított ez vagy az mások blogján, mostanában igyekszem ezeken túllépni. Hogy mondják? Mindenki seperjen először a saját portáján, és mivel tudom, hogy itt is van bőven sepregetni való, hát befogom a számat. Én mindig amondó voltam, hogy a jó bloggert a kitartás és a stílus emeli ki a többi közül, és blogot írni csak akkor kell, ha igazán vágysz rá. Szóval kell a blogolást ilyen formában tanulni? És ki predesztinálhatja magát arra, hogy tanítsa?

Azt hiszem, ahogy PuPillával kezdtem, vele is fejezem be: igen, rohanok azt a másik posztot is megírni. Hamarosan az is kikerül ide... Ha bármilyen gondolatotok, óhaj-sóhaj felmerült olvasás közben, csinos új kommentmező nyílt a poszt mögött, tágas kilátással.

/ Cikk forrása: Író nők és írónők- Önkifejezés, Terápia, Trend cikk- Nők Lapja 38. szám- 14-16 oldal- /

28 megjegyzés:

  1. nem először találkozom azzal a tévhittel, hogy aki blogol, az írói babérokra tör. ez baromság. nyilván valami nívó nem árt, de pont, ahogy mondod, kell a szélsőségesség, mert ebben a langymeleg nehogy-megbánstunk-valakit vonulatban elvesznek az önálló gondolatok, és marad a béklyó, amivel mindenkire próbálják a mindennek való elfogadását rákényszeríteni. mmint annak a mindennek, amit ők emberségesnek, pozitívnak, építőnek, morálisnak meg egyebeknek gondolnak.
    meg aztán, aki olyan blogot olvas rendszeresen, amit büntetésnek vél a saját agysejtjeivel szemben, az meg is érdemli.

    érdekesen perverz a könyvtárakhoz való hozzáállásod. :D nekem az jutott eszembe a megszerezhető könyvekről, hogy 'ah, ez se kellett senkinek, mert benn találom'. :D

    időnként nekem sem ártana távolságot tartanom az olvasás meg a vélemény között, mert sokszor az első benyomás sokkal jobb, mint amit mondjuk 2 hét múlva gondolok. de két hét múlva remélhetőleg már két másik könyvön is túlleszek, visszamenőleg meg nem olyan jó poén posztot írni, úgyhogy marad a visszamenőleges lepontozás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A könyvtár jóóó hely :), meg amúgy van olyan, hogy újdonságok polca, és ott igazán menő dolgokat zsákmányolhat az ember. Aztán vannak a népszerű könyvek, amiket mindig előjegyeznek, és amikor egyszer csak meglátod a könyvet, amit már évek óta vársz, és nincs előjegyezve, és ott pöffeszkedik a polc elején. Ujjé! Szó szerint, ujjé!!! :D

      A távolságtartásról meg annyit, hogy valóban olykor kell tartani, de láss csodát, sokszor ezért nem posztolok én sem, mert mire oda jutok, már nincs kedvem megírni, vagy mást akarok írni, vagy elfelejtettem, mit akartam írni. Szóval még meg kell találnom az egyensúlyt.

      "meg aztán, aki olyan blogot olvas rendszeresen, amit büntetésnek vél a saját agysejtjeivel szemben, az meg is érdemli." - Pontosan. Annyi blog van, mindenki válassza ki, milyet szeretne olvasni. És a blogírásban pont az a jó, hogy valamivel szabadabban írhatsz, áthághatsz akár szabályokat is, ez szerintem egy személyesebb platform, mint hogy félve írogassunk, vajon megfelelően kulturált és nívós bejegyzésünk született. De persze nyilvánvalóan van egy szint, amit nem kellene alul múlni.

      Törlés
    2. bah. nem várok éveket egy könyvre sem, főleg úgy nem, hogy más ül rajta. :D de elhiszem, hogy ennek is megvan a varázsa. :))

      jaja, vannak alapvető dolg, amiket be kell tartani, nem árt, ha olvasható a blog kinézete, és a blogíró ismeri az alapvető helyesírási szabályokat, bár arra jutottam, hogy az új bevezetése óta én már nem biztos, hogy meg fogom tudni ítélni, tud-e valaki helyesen írni. meg nem árt, ha tud fogalmazni, és szórakoztató. szóval végülis majdnem olyasmiknek kell megfelelni, mint könyvek esetében, csak azért mégsem.

      Törlés
  2. Hogy lehet valakit megtanítani blogot vezetni?
    Szerintem sehogy. vagy jön az magától, vagy nem. Esetleg némi segítség, útmutatás még belefér. de más nem. Akkor hol marad az egyéniség?

    Mondjuk sokszor jó blogokat is mellőznek, mert nincsenek agyonreklámozva. Míg a rosszak nagyon keresettek és még tanítanak is másokat(Nórika Sarka Katát vagy a Vajna Timit, már nem tudom).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes dolog, de pl. észrevettem, hogy az újabb - népszerű - blogok nem reklámozzák egymást, nincs linkgaléria sem a többieknek. Meg hát a népszerűségnek jót tesz egy-egy nyereményjáték is. Szerintem a reklám sem segít egy béna blogon, a nyereményjáték ... az lehet hogy igen :)

      Törlés
  3. Több kényes témát feszegettél, és megint, mint mindig, kristálytisztán levezetted az összeset. :) Alapvető probléma, hogy nem merünk magyar írókat kritizálni, mert félünk a sértődéstől, a reakcióktól, és persze erre jó páran, nem is mindig írók, számos esetben olvasók elég szélsőségesen reagálnak.
    Mindent, így az olvasást is túl komolyan vesszük. ;)

    És igen, boldog-boldogtalan blogol, de hogy erre tanítani kéne másokat... Nos lehet, mégis, mert már vagy egy éve le szeretném cserélni a blog skinjét, de mindig elfelejtem és nincs kedvem neki állni. Na egy ilyen technikai oktatásra beneveznék, de az írás... Ha nagyon jól tanulunk, elveszítjük önmagunkat. Az évek alatt pedig fejlődik az ember, ha akar, ha nem. És ha szereted, amit csinálsz, más is fogja. :)
    És hogy ki taníthat blogolni? Nos, te például megtehetnéd... ;) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. reea, én segítek rajtad. keresel egy sablon, lemented, és feltöltöd a mostani helyett. :D

      Törlés
    2. Óh, analfabéta vagyok a sablon szerkesztésben, ennek is azért örülök, mert egyszerű, így akár évekig is fent maradhat.

      Volt szó a cikkben is, hogy ugye alap szókinccsel, íráskészséggel indul mindenki, de ha figyel és energiát ad akár a bloggerkedésnek, akár az írásnak, mindenképpen fejlődik. Na most... szerintem én az utóbbi időben nem nagyon fejlődtem. Lehet azért van, mert nem olvasok elég szépirodalmat ;)

      ( Hát pár dolgot meg tudnék tanítani, viszont pár dolgot meg meg kellene tanulni. Így talán korrektebb. Össze kellene dobnunk a kollektív tudásunkat. )

      Törlés
  4. Szia, Zenka!

    Régóta olvaslak már, és általában nagyban bólogatni szoktam a soraidat olvasva, de most megragadta valami a figyelmemet. Azt írod, magyar íróval kapcsolatban az az aranyszabály, hogy róluk vagy jót, vagy semmit. Nos, én öt éve blogolok már, és ha valami nem tetszik, leírom. Nem számít hogy magyar író vagy külföldi. Elég kíméletlen vagyok, de nem azért, mert osztom az észt, hanem mert elvárom, hogy a pénzemért minőséget kapjak, és ha valami nem jó, én kerek-perec leírom, teljesen mindegy, hogy magyar vagy külföldi írta. És soha életemben egy negatív kommentet sem kaptam olyan posztra, amiben magyar író művét húzom le (pedig Isten ltja lelkemet, nem nagyon szeretem a magyar írókat, tisztelet a maroknyi, tehetséges kivételnek, és ők is inkább az idősebb krosztályba valóak). De szerintem senkinek nem kéne meghunyászkodnia csak azért, mert magyarról ír. És ha nem tetszett, mi van? Ne beszéljünk róla, meg ne sértsük az író érzékeny egóját? Ez van, ez ezzel jár. Aki írásra adja a fejét, tudja jól, hogy kaphat hideget, meleget, akinek van egy kis esze, lepereg róla minden. Véleményt lehet szalonképesen is nyilvánítani, negatívat is, még nyersen is. Nyilván a személyeskedés más kérdés, én azt soha nem szoktam, de ha a mű nem tetszik, igenis megkapja a magáét. Szóval számomra elég fura, hogy valaki nem mer magyarról negatívat írni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öhm, nos mindamellett, hogy azt írtam, amit írtam, én most a kommentedre bólogatok. Igen, szerintem is simán le kellene írni a magyar írók könyveiről, ha rosszak. Sőt kifejezetten jó dolog, ha semmilyen aggodalom nincs benned és leírod. :)

      Én megmondom őszintén, ha magyar könyvről írok, azért próbálok árnyaltan fogalmazni. Volt már úgy, hogy teljesen korrekt dolgokat írtam, aztán volt a posztban mondjuk két-három kritikai élő mondat, és azóta az író nem áll szóba velem. Nem igazán bántott a dolog, de meglepődtem kicsit.

      Én úgy gondolom, hogy az lenne a jó, ha a magyar írók teljesen másképp állnának hozzá a kritikához. De nem akarok általánosítani, és nem mondom, hogy nem fogok ezután soha magyar könyvről írni, dehogynem, pont most tervezek kettőről is írni. Csak tényleg, ha posztol az ember egy ilyen regényről, én ezerszer átnézem, hogy mivel sérthetem a másikat meg, és ha megsértődik, akkor mit írhatok majd vissza. És az is tény, ha felajánlanak valamit recibe, ezerszer meggondolom, hogy jó lesz-e ez nekem vagy sem.

      Remélem, azért nem csalódtál nagyot. Nem vagyok híve annak, ha csak a jó könyvekről írnak a blogban, szóval nem ezt akartam sugallni, csupán azt, hogy sokan nem vállalják a magyar írók recijeit, és ezért. Sokan pedig- mondhatnám, hogy én is köztük, de én általában nem is recizek- , szóval sokan pedig óvatosabban kritizálják a magyar könyveket. Ezért is írtam, hogy van ilyen, és ez nem normális, szinte már egészségtelen...

      De neked van igazad. Mindent le kellene írni, aztán ha meg úgy van, hadd szóljon a rock and roll.

      Törlés
    2. Ja és örülök a kommentednek, mert így már látom, hogy nem vezettem le teljesen a témát.

      Törlés
    3. Jaj, dehogy csalódtam! Csak úgy gondolom, a blogger létnek az őszinteség a fő eleme, és ez sokakból kezd kihalni... Smúzolnak, bólogatnak mindenre, és ha valami esetleg nem tetszik csak finomkodnak. Nincsenek karakteres, egényi megfogalmazások, és igazi vélemények. A te blogod nem ilyen, szeretlek olvasni, mert eredeti vagy. Valahol megértem, hogy nem akarod megbántani az írókat, ők is csak emberek. Én is azért figyelek bizonyos határokra, nem személyeskedek, és az,hogy kicsit nyers vagyok néha, nem jelenti, hogy bunkó vagy trágár vagyok, egyszerűen csak ami a szívemen, a számon. De amúgy nagyon szeretem a blogodat, szóval csak így tovább! :) Ja, és akármennyire szeretünk olvasni valakit, nem baj az, ha néha eltérő két ember véleménye, ettől szép a világ. És nekem kicsit ez hiányzik a mai korból, mert félnek őszinték lenni, nehogy megbántsanak valakit, a reciért bármit, nyereményjátékot a nézettségért, stb., és ez engem már nagyon lelohaszt. Én pl. sehol nem reklámozom a blogomat, nem is vagyok fent sem fb-n, sem semmilyen oldalon, csak írok, és aki odatéved, olvassa. De nem is érdekel, ki olvas, nekem az írás a lényeg, és élvezem. És van egy elég népszerű blogger, aki nemrég egy posztjában tanácsokat osztogatott kezdő bloggereknek (holott ő sem olyan régi), hogy mennyire fontos, hogy a blogger használja a social mediát. Hát, ha a népszerűségre megy, akkor igen. A másik kedvencem a bejegyzésben az volt, hogy a helyesírásról dumált, miközben minden posztja hemzseg a hibáktól. Na de mindegy, ezeket le kell nyelni, kicsit eltértem a tárgytól. A lényeg az, hogy jó a blogod, klasszak a gondolataid, és csak reflektálam arra, amit írtál, abszolút nem csalódtam!!! :) Sőt, örülök, hogy megírtad a posztodat, remélem, olvassa pár író, és rájönnek, hogy egy kicsit át kellene értékelniük a dolgokat.

      Törlés
    4. Szia! Szerintem a kommentedben megvan a válasz is, hogy miért ragadta meg a figyelmedet ez a téma Zenkánál, mert az idősebb, értelmesebb magyar szerzőktől olvasol, és nem az újsütetűektől, akik olyna önérzetesek tudnak lenni, hogy ihajja, és még a rajongókat is rádküldik kommentben támadni, láttunk már ilyet nem is volt olyan régen. Egy másik nebáncsvirág még valami negatív recenziót le is szedetett az internetről, annyira bántotta a lelkét. :) Szóval van igazság abban, amit Zenka ír, de ez egy réteg, nem lehet - szerencsére - általánosítani az összes magyar szerzőre.
      Én egyébként nagyon előítéletes vagyok, nehezen lehet rávenni friss magyar szerzőktől származó könyvek olvasására, de egyébként nem félnék megírni a negatív véleményemet én se. :)

      Törlés
    5. Igazából megpróbálkoztam egy két fiatalabb szerzővel is, de annyira rettenetes élményt adtak, hogy biztos, hogy nem fogok soha többet kezdő magyar szerzőtől olvasni. Ha olvasok is, inkább szépirodalmat, mert a szórakoztató irodalom terén a magyar felhozatal egyszerűen borzalmas. És le is írtam a negatív élményeimet, de ugyanúgy leírom a külföldi könyvről is, ha nem tetszett, ahogyan a magyarról is, ha nagyszerű volt. Megértem Zenkát, mert rossz érzés lehet, amikor támadják az embert, de nem kell vele foglalkozni. Ha valaki nem bírj a kritikát, űzzön más foglalkozást. :)

      Törlés
    6. Jaj, még csak egy komment volt itt, amikor megnyitottam a lapot :D közben meg mennyit beszélgettetek már... szóval én még akkor írtam, amikor azokat nem láttam, bocsi :)

      Törlés
    7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    8. PuPilla :)))

      Kedves Névtelen! Örülök, hogy felhoztad ezeket a dolgokat, több nézőpont mindig üdítően hat, árnyaltabbá teszi a képet, ráadásul azt hiszem, nem is állunk ellentétes oldalon. Szóval bármikor nyugodtan írj csak, még akkor is, ha tényleg nem értesz egyet velem. Ugyan már!

      Törlés
  5. Végre talán eljutok egy normális kommenthez :) Nagy lemaradásban vagyok épp "internetileg" ;) Nem szisszentem fel, viszont annál nagyobb örömmel olvastam, hogy milyen pupilla-keretes lett (az milyen akkor, szemüveges?! :D ) a poszt ;))))
    Nagyon jó témákat vetettél fel, tetszett tulajdonképpen minden amit írtál. Ez a bloggerkedés tanítása, és az erre irányuló figyelem mostanában... hát... elég erőteljes véleményem van erről. Akinek ezt tanulni kell, az kíméljen meg mindenkit az írásaitól szerintem. Ez egy olyan szabad műfaj, és valóban az önkifejezés műfaja, amit nem kéne oktatni és magyarázni. Ha nem megy, nem megy, elfér a világhálón, de remélem nem sokan büntetik magukat szar blogok olvasásával. Reeának mondjuk abban igaza van, hogy a technikai részről lehetne többet tudni, fejlesztgetni az ilyen tudásunkat.
    Tiszta, nívós gondolatok, nahát :D azért ez a pszichomókus épp nagyon nem tudta miről is beszélget, a bloggerkedést nem kéne ennyire misztifikálni. Írjon aki akar, ahogy írtam elfér, úgyis azt fogják leginkább olvasni, aki jó, és aki meg is marad a "pályán". Nívós meg tiszta, meg nem is tudom, erkölcsi bizonyítványt is mutassunk be hozzá? Az őszinte vélemények, kemény kritikák, nagy kiakadások mindig jók, eresszük szabadjára az érzéseinket.
    A helyesírásra és a szavak jelentésére vonatkozó résszel viszont nagyon egyetértek. Van néhány hírhedten szar blogger, akik egy normális mondatot se tudnak megfogalmazni. Mondjuk hozzájuk csak katasztrófa-turistáskodni járunk, nemde? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mostanában én már azért sem járok oda :) . Kevés az idő, van egy órám és hirtelen mindent egyszerre kellene csinálni.

      Szemüveges poszt, ez jó. :P Fáradt vagyok, viszont a nyakam már nem fáj, így csak annyit írok, végig bólogattam a kommented olvasása alatt.

      Törlés
  6. Az jutott amúgy eszembe, hogy amikor valaki fiatal (értsd: alig 1 éves pl.) blogger nekiáll tanácsokat osztogatni, hogyan érdemes blogolni, azzal majdnem mindig a saját sírját ássa meg.
    Nem egyszer előfordult, hogy ezek a bloggerek 1-2 hónappal később kiégtek és abbahagyták az egészet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd Lobo, én csak párszor akartam osztani az észt - már magamhoz képest jobban- , és aztán alig írtam utána posztot. Azt hiszem piszkozatoltam az összes ilyen kezdeményezést, nem volt sok, meg nem tanítottam, csak túlzott nagyképűségben szenvedtem, vagy ilyesmi. Van ilyen, de kinövi az ember. Azt hiszem :).

      Általában azért sokkal jobban szeretem a kérdéseimet és a kétségeimet leírni.

      Törlés
    2. Nekem sem szimpi az észosztás. Érdekes, mondjuk én sose akartam olyan posztokat írni, hogy akkor hogyan blogoljunk, de ez biztos amiatt a belső meggyőződés miatt van, amit fentebb is írtam, hogy hát ezt vagy csinálod magadtól, vagy ne csináld sehogy... :)

      Törlés
  7. Szerintem azt tanulni, hogy hogyan érdemes technikai dolgokat csinálni, annak még van értelme. De hogy milyen legyen a stílusa, hangvétele, az vagy megvan valakiben vagy nem. Bár annak több értelmét látom, hogy ha valaki bizonytalan, kérje ki egy öreg róka tanácsát. Nekem is például fenekemen a blog tojáshéj, és nem tudom, tapasztalt szemmel pl külsőre milyen.
    Illetve pár embernek az etikáról nem ártana egy óra. Mások ötleteit, ne adj'Isten teljes véleményét ellopni nem kóser.
    Marketing megint más kérdés. Az nem mindenkinek lényeg. A reklámozás is attól függ, mi a célunk a bloggal. Nekem részben fontos csak, mert az egyik cél a barátkozás volt azokkal, akik hasonló érdeklődésűek, mint én. De ehhez amúgy is idő kell, és barátkozni a másik blogján is lehet :)
    De aki nagyobb babérokra, vagy ingyencuccokra hajt, annak persze fontos. Bár kétlem, hogy ott nem lenne ugyanúgy tényező az idő... Vagy, hogy nem megy majd a célja a minőség rovására.
    De ha valaki csak magának ír, ott már nem látok akkora problémát, hogy teljes őszinteséggel írjon az élményeiről, írótól függetlenül. Bár én is értetlenül állok az ilyen amatőr írói hozzáállás láttán. Értem, hogy egy művész keze munkája a lelke egy darabja, de abban a pillanatban, hogy üzlet lesz belőle, vastagabb bőrt és profi hozzáállást igényel. Ha meg a kritikát nem bírja, keressen másik szakmát, és irogasson magának.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A blogolásba az ember azért előbb-utóbb belejön. Vagy nem. :) Egyébként emlékszem, hogy amikor kezdő blogger voltam, azt sem tudtam, mit kell csinálni, nem olvastam előtte könyves blogokat, úgyhogy csak el kezdtem írni a freeblogon, és nagyon-nagyon meglepődtem, hogy vannak, akik olvassák a bejegyzéseimet.

      Akkor azért sokat segített a könyvminer..., ami összegyűjtötte a könyves blogok posztjait, és én emlékszem, hogy mindig a képeket néztem ott meg először, és azokra kattintva jutottam el a blogokhoz- szóval a téma vonzott jobban, és nem a blogger...

      Drága, régi freeblog-os idők...

      Szóval én úgy tanultam a blogolást, hogy nem csak magamra figyeltem. Hanem figyeltem mások blogjaira is, olvastam őket, kommentelem náluk, és valahogy magába rántott ez a közeg, és rá érzetem, hogy is kellene ezt csinálni, de azért akkoriban kevesen voltunk, inkább volt közösség ez, mint az önmegvalósítás eszköze. Kicsit most eltolódtak a hangsúlyok.

      A technikai dolgokat valóban érdemes megtanulni- pl. szégyen, de most sem vagyok képes normális sablont gyártani-, de valóban van, amire csak úgy jön rá az ember, hogy elkezd írni, és ír-ír, tovább. Neked is kitartást! ;)


      Törlés
    2. Igazából a közösségi oldala nagyon jó. Külföldön élek, és így beszélhetek hozzám hasonlókkal, magyarul. Nekem sokat jelent. Meg agytornának sem rossz mindig megfogalmazni, milyen érzéseket kelt bennem egy könyv. :) Később jó visszaolvasni őket...
      Én sem tudtam semmit a blogolásról, néhány blogot olvastam. Arra sem emlékszem, hogy találtam rá a felületre, ahol ingyenesen lehet blogot írni. De azt tudom, napokig nézegettem a sablonokat. Pupillától kérdeztem meg, hogy lehet linket beszúrni, vagy üzenetet a bejegyzés aljára. :) Az öreg rókák segítségét ezért is mondtam :)
      Köszönöm a bíztatást! :)

      Törlés
    3. Öreg róka lettem :D :D hehe. Amúgy olyan vicces, hogy pont tőlem kértél segítséget, mert én aztán tényleg nem vagyok egy tech-mágus a blogvilágban, lásd soha nem változik a sablonom se, a freeblogon amíg voltam egy volt, a kék pillangóval felül, most, évek óta, amióta a blogspoton vagyok, ugyanaz a piros keretes, kolibris van... hozzá nem merek nyúlni. :D
      A közösségi oldala tök jó ennek, persze, bár jó lenne ha nem csak az ilyen filózós posztok, és témázások, é havi zárások generálnának nagy forgalmat, és több kommentet, hanem a könyves posztok is.
      A régi szép freeblogos időkben azért tényleg más volt picit a hangulat, és akkor még tényleg nem volt ennyi blog. Engem egyébként Lobo ihletett meg annak idején, és totál véletlenül akadtam rá a blogjára valami google kereséskor. :)

      Törlés
    4. Hozzám képest az vagy :)
      Én sem merek hozzányúlni az enyémhez. Egyszer megváltoztattam a betűtípust, és az is több órás szívásba torkollt, mert minden bejegyzést módosítani kellett a szerint. A mókás, hogy a férjem programtervező matematikus, de ehhez persze lövése sincs :)
      Én is azt vettem észre, hogy nem a könyves posztok, hanem a csoportos vagy egyéni témázások körül van nagy felhajtás. Vagy egyéb, átfogóbb írásoknál. Bár a legtöbb blogot könyves témával találtam meg, mikor rákerestem egy adott könyvre.

      Törlés
    5. Pedig én se vagyok első generációs blogger azt hiszem :) De nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a hobbira.
      Igen, valahogy a töltelék-bejegyzéseket, a zárásokat, terveket, témákat, eszmefuttatásokat jobban szeretik. :) Érdekes. Én mondjuk inkább blog-blogger alapján megyek, és neki általában mindenére kattintok (csak nem biztos, hogy mondjuk hozzá is szólok mindenhez.

      Törlés