szeptember 07, 2015

Köszönetnyilvánítás

Bevallom, bár képzeletben már számtalanszor átvettem az Oscar díjat, a civil életemben mindig zavarba jövök, ha bármiért is megdicsérnek.

Régen, amikor még kicsi voltam, gyakran álmodoztam arról, hogy majd egy nagy közönség előtt díjat kapok. A díjak átvételében szerintem rengeteg klassz dolog van, és nem csak az, hogy rád irányítják a nagy arany színű reflektort.

Gondolatokat közölhetsz... Értitek, bármit mondasz, mindenki szájtátva figyel. Vagy legalábbis mindenki úgy tesz, mintha nem csak fizikailag lenne ott.

Nagyon szeretem hallgatni a köszönetnyilvánító beszédeket, sokat elárulnak az emberről. Számomra talán érdekesebbek, mint maga a tény, hogy ez vagy az, kapott egy kitüntetést itt meg ott...

És, hogy miért is írok most erről?



Tudjátok, a könyvek elején/ végén is vannak ilyen köszönetnyilvánítások. El szoktátok olvasni őket? Én általában többször is végig olvasom, és elképzelem közben, milyen ember is lehet az író. De van egy olyan érzésem, hogy másokat nem érdekelnek annyira ezek a részletek.

Vannak egyébként vicces köszönetnyilvánítások. Vannak talányosak, amikről pontosan csak az tud valamit mondani, akinek épp szólnak. Vannak erőltetettek. Vannak a felsorolások... Mennyi-mennyi embernek lehet köze egy könyvhöz?!, néha egy egész oldalt kapunk, tele-tele nevekkel.  Aztán vannak azok az írók, akik a köszönetnyilvánításban megemlítik az olvasót is. Biztos van még másféle is, de nem szeretném, ha a poszt valami fals elemzésről szólna.
( Egyébként én magam azt hiszem két könyv köszönetnyilvánításában szerepelek.)
Az egész poszt csak azért íródott, mert eszembe jutott, hogy megkérdezem: van még valaki, akit ennyire érdekelnek a könyvek köszönetnyilvánításai? Vagy csak átlapozzátok őket?

18 megjegyzés:

  1. Engem! Engem! Én mindig (na jó biztos volt már olyan, hogy nem) a tényleges első szótól az utolsóig olvasok egy könyvet, és imádok mindent, ami "kilóg" a történetből, előszót, utószót, lábjegyzetet, amikor megszólítanak mint Kedves Olvasó, de talán leginkább a köszönetnyilvánításokat szeretem. Még akkor is átfutom ha tényleg csak csupa név az egész (bár akkor egy kicsit mindig csalódok). Nagyon érdekesnek találom ki kinek köszön meg mit és hogyan.
    Nekem még a könyvélményt is feltudja javítani egy kicsit, ha klassz a köszönetnyilvánítás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, :D, én is pont így vagyok, mint te!

      Törlés
  2. Amikor iskolába jártam, minden tanévnyitó és -záró előtt úgy ballagtam az iskolába, hogy fejben végig egy beszédet rögtönöztem, mert mi lesz, ha felkérnek, hogy mondjak pár szót. :) Ami persze sosem történt meg, vagyis hát általános iskola végén én mondtam a beszédet, de az sem ilyen spontán megnyilvánulás volt, de szerettem ezen töprengeni.

    Amúgy én nagyon szeretem a köszönetnyilvánításokat a könyvekben, kivéve ha csak száraz felsorolás, de általában akkor is elolvasom. De ha érdekes, mókás vagy vicces, akkor örökre a szívembe zárom az írót! Ha nagyon jópofa, képes vagyok molyra is kiidézni. A kedvencem Kiera Cass köszönetnyilvánításai, aki képes beírni, hogy *örömében sonkát dobál*, az nem lehet nem lelkitárs. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jó, ez a Kiera Cass idézet, haha, igen, csak figyelni kell, és talál érdekességet az ember.

      Látod megérte gyakorolni a beszédet a suliban. Ó, én is hányszor elképzeltem- néha olyan forgatókönyvem is volt, hogy csak oda lépek a mikrofon elő, szétnézek ki jött el, és csak annyit mondok, " köszönöm". :P Ezt ugye már páran elsütötték, de szerintem még mindig nagyon vagány dolog.

      Törlés
  3. Inkább csak "beleolvasok", az igazat megvallva nem nagyon érdekel, kinek hálás a szerző meg miért, ha jó volt a könyv, jó volt, élveztem, köszi. Én vagyok az, aki az utolsó mondatnál szereti becsukni :) Függelék, szómagyarázat, köszönetnyalvánítás (sic!), ajándék novella, részlet a soron következő epizódból, beleolvasó más könyvekbe, waaah, nem kell.
    A névfelsorolás uncsi, meg kvázi minden köszönetnyilvánításban ugyanaz van, és a végén legfőképp ennek meg annak és ahh. Ez biztos jólesik akinek írják, de nem mond sokat az olvasónak. Volt már, hogy találkoztam eredetivel, de már meg nem mondom miben, ami nem csak nevekből és üres frázisokból, számomra érdektelen nem-információkból állt.
    De ez csak az én véleményem :D

    Az Oscaron szeretem hallgatni a köszönőbeszédeket :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem ugye azért is érdekesek a könyvek köszönetnyilvánításai, mert egyszer szeretnék regényt írni - és tök jó látni, hogy mennyi-mennyi ember támogathatja a projektet.

      De amúgy... milyen jól mutatna, hogy " köszönöm PuPillának" :D, és mindenki azon gondolkodna, ki is ez a rejtélyes nevű nő...

      Törlés
    2. Igen, a köszönetnyilvánítás hozzátartozik, de valahogy nem mindenkit érdekel. Az van, hogy általában a szerzőhöz közel állók, a benne szereplők fogják igazán értékelni, mint ahogy én is lehet, hogy elérzékenyülnék, ha beleírnál a könyved köszönetnyilvánításába :D :D ;)
      Rejtélyes nevű nő :D

      Törlés
  4. én sem olvasom el. egy rakat név, szerkesztők, korrektorok, ügynökök, szomszédok, szülők, gyerekek, feleségek...mindig ugyanaz.
    eddig egyetlen egyedi, és ettől teljesen különböző köszönetnyilvánítást olvastam, asszem abercrombie-nál. az érdekes volt, végig is olvastam.
    olyan ez nekem, mint a filmek végén a stáblista. az már nem a film tartozéka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a stáblistát is végig nézem :D Ááá!

      Törlés
    2. Akkor ez kódolva van nálad :D

      Törlés
  5. Én annál olvasom el, aki az írásával valamiért nagyon felpiszkálta az érdeklődésemet. Ezeknél ált. nem csalódok, mert vicces és/vagy egyedi a köszönetnyilvánítás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mondjuk tegyük fel, hogy van egy kedvenc íróm- vagy valaki nagyon felkeltette az érdeklődésem, naná, hogy megnézem, mit ír még abban a pár sorban. Egyébként nem is tudnám megmondani, mi a jó köszönetnyilvánítás, nem az a szerepe, hogy minket elkápráztasson, de azt hiszem abban is megnyilvánul az író stílusa, és ez tök jó.

      Törlés
  6. Én is mindig elolvasom őket, mert úgy érzem tartozom ennyivel az írónak és a köszönetnyilvánításban szereplőknek. :)

    VálaszTörlés
  7. Nekem az tűnt fel, hogy a magyar köszönetnyilvánítások legfeljebb egy oldalasak, míg a fordítottak legalább két oldalra férnek ki – igen, én mindig elolvasom a köszönetnyilvánításokat. Magyarokat pedig különösen jó olvasni, mert a nevek nagy részét ismerem – Molyról, Facebookról, fanfiction-oldalakról, vagy azért, mert már olvastam egy-egy művüket.

    VálaszTörlés
  8. Én mindig el szoktam olvasni, van, amelyiken még meg is hatódtam, pl. Amanda Palmer köszönetnyilvánításán A kérés művészetében. :)

    VálaszTörlés
  9. Én nem szeretem őket, mert 98%-ban unalmas felsorolások. Ráadásul kicsit olyanok, mintha már kötelező lenne belerakni a könyvbe, ezért sokszor nem érzem az őszinteséget bennük :) Nekem meggyőzőbb, ha minél rövidebb a lista. Igazából az ajánlásokat szeretem (mármint azt, amikor az elején az író ajánlja a könyvet XY-nak, amiatt az X évvel ezelőtti napnak az emlékére:) A más írók/újságok ajánlóját (amit a borítóra tesznek) megint csak nem szeretem, mert legfeljebb annyi jön le belőle, hogy jó volt az ügynöke/sok pénzt fizettek és meg tudta szerezni az ajánlásukat. Sőt, ez elriasztó hatással is lehet, ha egy olyan író ajánlja a könyvet hogy hű de jó, akit nem szeretek. (Közben meg lehet, hogy tök jó a könyv:))

    VálaszTörlés
  10. Mikor hogy. Általában elolvasom, főleg, ha szól valamiről a nevek listázásán kívül is. Én a másik oldalról szoktam dilemmázni, hogy én kiket írnék egy köszönetnyilvánításba, mert, ahogy említettétek is, nem jó, ha csak egy hosszú lista, ami az olvasónak nem mond semmit, de ugyanakkor meg mégis biztos jól esik azoknak, akik tényleg segítettek, és elmondhatják, hogy nézd, ott vagyok egy könyv elején. Szóval, hogy hány embert érdemes odaírni, hogy ne soroljam fel a szomszédom kiskutyáját is, de azért ki se hagyjak senkit, aki fontos.

    VálaszTörlés