augusztus 09, 2015

Őrizd meg, dobáld ki...

A minap több posztot is olvastam arról, hogy hogyan kell rendet rakni - sőt a TLC-n van egy jó kis doku műsör a megrögzött gyűjtögetőkről, de én nem ezért kezdtem bele a lomtalanításba. 

Egyrészről a lakás felújítás azzal járt, hogy újra a kezünkbe akadtak, a több éve elrejtett "kincsek", másrészről az életemben is elkezdtem tisztogatni,-  kétszer meggondolom, mire fordítok energiát - , és megpróbálom kiszórni azokat a dolgokat, amik már hátráltatnak - mind fizikai, mind lelki értelemben véve. 

Arra, hogy hogyan kell lomtalanítani, gondolom mindenkinek megvannak a maga megszokott hagyománya, és nem is szeretnék a sajátommal kapcsolatban észt osztani, inkább szeretnélek megkérdezni pár dologról titeket, amik kapcsán én elbizonytalanodtam. 



Kidobtok olyan dolgokat, amikhez régen érzelmileg kötődtetek? Kidobáljátok az életetekből az emlékeket? 

Itt van pár dolog, ami választás elé állított...

1.) Barátoktól kapott ünnepi/ nyaralós képeslapok. 
2.) Amik még személyesebbek: levelek. 
3.) Amik még ennél is személyesebbek: naplók. 
4.) Iskolákhoz kötődő emlékek, régi órarendek, szalagavatós szalag?
5.)Másoktól kapott ajándékok. 

Mit tesztek velük? 

Nálam a képeslapok és levelek egy fiókban hevertek szalaggal átkötve- csak mert szalaggal átkötni leveleket igencsak romantikus és praktikus dolog... De el fogom én olvasni ezeket a leveleket? Nemrég belekezdtem egy 15 éve nekem írt levélbe, és rájöttem, hogy a levél írójában ugyanazt a dolgot utáltam 15 éve, mint most. Fogok én olyan leveleket olvasgatni, amit gimnazista koromban írtam? És élvezni fogom, ha újra elolvasom őket? Fogom én nézegetni a régi képeslapokat? Persze alkalomadtán felhasználhatom őket, kitehetem pl. őket ünnepi dekorációnak, akár könyvjelzőként is használhatok egy-egy képeslapot. Csak már annyi van belőlük... 
És az ember egyáltalán miért ír naplót? Valahol azt olvastam, azért írunk naplót, hogy valaki később elolvassa. Nos én elkezdtem elolvasgatni pár régebbit, és elég lehangolóak voltak. Az ember nagyobb kedvvel ír naplót, amikor rossz passzban van, mint amikor boldog... Régen úgy gondoltam, hogy a naplóimat majd nyugdíjas éveimben fogom olvasgatni, és örülni fogok, hogy feleleveníthetem a fiatalkori élményeimet. De valóban így lesz? De milyen lenne már elégetni egy naplót? Az olyan mint egy... mágikus rituálé, egy varázslat. De ha meg elrakom őket, mit tegyek velük? Páncélszekrénybe zárjam? Leszek én egyszer olyan híres, hogy az emlékirataim értéket fognak jelenteni egy könyvkiadónak? Vagy akarom én, hogy olvassák az unokáim? És kell nekem az első osztályos ellenőrzőm? És kell a negyedik osztályos órarendem? Akkor még volt olyan, hogy olvasás óra... És mi van a szalagavatós szalagommal? A díszdiplomámmal, a szakestes korsókkal? Egyik sem jelent valami sokat. És az ajándékokkal, amiket kaptam, de nem tudom, miért pont azt kaptam, mégis jó képet vágtam hozzá? Vagy az ajándékokkal, amik egy ideig jónak tűntek, de aztán mégsem lettek csak porfogók, és mégis azok ugye ajándékok... És érdemes kitépkedni a magazinokból az érdekes cikkeket meg a recepteket? Ragasszam be őket egy füzetbe, vagy gyűjtsem mappába? El fogom én olvasni valaha őket? 

Jó, ha kitörlöm és kidobálom az emlékeimet, csak mert per pillanat nincsenek a hasznomra? Kegyetlenség kidobálni ezeket a dolgokat? Mennyivel jobb bedobozolni őket, és cipelni magunk után az életünk során? De vajon súlyt jelentenek ezek a dolgok, amik visszatartanak, vagy építőkockák az úton? Ti mit tesztek ezekkel?

16 megjegyzés:

  1. annyit olvastam mostanában én is erről a szanálós témáról, mindenki ezzel foglalkozik újabban. :)
    nálam általában csak a praktikus dolgok maradnak meg. képeslapok, levelek, hacsak nincs valami nagyon-nagyon nagy érzelmi kötődésem, mennek a szemetesbe. nincs miért tartogatnom őket, csak a helyet foglalják. nem vagyok az a típus, aki elővesz egy-egy valamit, és elmereng rajta, kitől kapta, mikor kapta. én az emóciós emlékeket szeretem, amik belém égtek, és időnként lecsapnak rám, ehhez nem kellenek tárgyak.
    mikor költözködtem, megtaláltam egy régi naplószerűségem, mert mindenki, én is elhatároztam, hogy vezetek naplót, mert az olyan romantikus, és praktikus, és biztosan nagyon sok hasznát veszem majd a saját tizenéves naplóimnak egy kamasz gyerek mellett, ha majd egyszer lesz olyanom, és egyébként is, az én életem, érzéseim, gondolataim annyira érdekesek, hogy azokat meg kell örökíteni... hát nagyon nem. :D akkora baromságokat írtam, hogy öröm volt olvasni. tűzben is végezte szegény.
    amit más még tud hasznosítani, azokat odaadom valakinek (ruhák, könyvek), de minden mástól lelkifuri nélkül szabadulok meg.
    olyan dolgokat szoktam a fiókomban találni, mint leszakadt párnagomb, amit gondolom, vissza kellene varrni, de sose fogok, aztán kallantyú, apró csavarok, toll toll hátán, aminek a fele már nem fog, papírcetli egy telefonszámmal, ami már fogalmam sincs, kié, és akkor három teli fiókból csinálok két üreset.

    és mit tesztek a nippekkel? te szereted őket, Zenka?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a nipp kifejezést tőled tanultam Nima, amikor küldtem neked egy kismadarat és azt mondtad, az egy nipp :D. Azokból nyilván megtartom azt, ami tetszik. Általában szezonálisan kerülnek ki, vannak karácsonyiak, tavasziak, nyáriak :DD, de nem sok, és nyilván tetszenek is. Amik nem tetszenek először csak bekerülnek valami fiókba, aztán előbb utóbb odaadjuk valakinek, vagy kidobjuk... ( De a madarat, amit kaptál, külön neked vettem, nem ilyen másodgenerációs madárka ;) )
      Én pl. a tollakkal vagyok kegyetlen. Simán kidobálom őket, utálom őrizgetni, csörögnek, csattognak, sosincs megfelelő tollbetét hozzájuk.
      Azt hiszem, te vagy a kérdés kapcsán a praktikus oldal :), én melletted tisztára szentimentálisnak tűnök.

      Törlés
  2. Nekem van egy emlékládám, amibe azok a dolgok kerülnek, amik pl. egy fontos eseményhez, személyhez, korszakhoz kötődnek. Képeslapok, levelek, táviratok közül csak azokat, amik tényleg szép emlékek számomra, a többi kuka. Még amik benne vannak: első szemüvegem, az első lakásomból az ajtó sarka, egy-két fiú fényképe, az első fotóalbum rólam és a tesómról, kisebb fényképalbumok mindenféle korszakból, ajándékok külföldről, a kiskori kedvenc párnám, óvodás rajzaim és tarisznyám, régi plüss macim, középiskolai szalag, tarisznya, apukám rajzai, versei, amiket nekem csinált. Első tengerparti nyaralásról kagylóim. Amikor elköltöztem, kaptam egy mini tűzoltó készüléket lakótársamtól (egyszer felgyújtottam a fél konyhát...). Lánybúcsúból az ajándék, és a harisnyatartó. Esküvőmről meghívó, képeslapok, ültetőkártya, a férjem felhajtójából a virág, a tortadísz és pár ajándék. Az összes színházjegy, és a fontosabb mozijegyek, koncertjegyek. Egyszer tőlem kb 4-5 méterre becsapott a villám egy fába, abből is eltettem egy darabot.
    Én nem érzem a ládát tehernek, különösen lelkileg, mer csak azokat tartottam meg, amik számítanak, amiket elnézegetve boldog emlékeim vannak. Naplót szerencsére sosem írtam, de verseket megtartottam pénztárcákon keresztül, amiket jókat mosolygok most már. De nem adnám őket oda, ettől az én emlékeim. A láda meg, amit választottam, jól illik a nappaliba, feldobja.
    A nippek már más kérdés. Mert azt általában kapja az ember, és vagy tetszik vagy nem. Ami tetszik, kinn van polcon, vitrinben. Ami nem, egy dobozban a sufniban... Illetve egy-két darab, ami fontos, és féltem, a ládámban :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bubu, ez tök jó, ez a láda, úgy képzelem, mint a régi ládákat a 16-17. században, ahol minden személyes dolgot egy ládában tartottak. Klassz ötlet.

      Törlés
  3. Én már évek óta készülök arra, hogy majd itt hagyom a mostani lakást amin teljesen látszik, hogy csak átmeneti szállásként használjuk. Ennek megfelelően aztán állandóan nézelődöm, hogy mégis mit hogyan kéne csinálni, így jutottam el a KonMari módszerhez, ami tavaly óta nagyon sok szélsőséges véleményt váltott ki mindenfelé, úgyhogy kénytelen voltam magam is tapasztalati úton (azaz elolvasva) megtudni, mitől is döglik a légy. S meg kell hagyni, a problémákra, amiket felvetsz vannak benne válaszok, amelyek elméletileg (mert még gyakorlatban nem sikerült alkalmaznom nekem se, lévén 2 napja olvastam csak:) működhetnek.

    Szerinte az ajándékba kapott dolgok igazából már beteljesítették a feladatukat, örömet okoztak akkor amikor átadták és te boldog voltál tőle. De ha már ez az érzés nem bukkan fel, amikor kezedbe veszed, akkor nyugodtan megválhatsz tőlük. Azzal mindenki (még a tárgyak is) jól járnak. Csak azokat a dolgokat tartsd meg amik örömet okoznak és ez vonatkozik az emlékkönyvekre is :)
    De ez nekem is még csak elmélet. Viszont teljesen működhet.

    A naplóimat, bármennyire gázok ma már, azért nem dobom ki, mert benne vannak az események, utazások amiken részt vettem. Egyszer ha valahogy digitalizálom őket, akkor talán megválok tőlük, de addig tuti nem.


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lobo, a naplókhoz általában mindenki ragaszkodik. nekem nem volt nehéz betüzelni azt a fél füzetet. :D igazából sose írtam naplót, csak próbálkoztam vele, csak nem jött össze. ha valóban olyan igazi napló lett volna, nem tudom, mit tettem volna vele.

      Törlés
    2. A digitalizálás nem rossz ötlet, de amúgy azon filóztatok már, hogy a digitális szemetünk is mennyire sok, és egyre több lesz?

      Törlés
    3. a digitális szemetet a vinyóhalál meg szokta oldani

      Törlés
    4. Én most töröltem két hete ... összesen hat blogot :D.

      Amúgy szerintem a naplókban és levelekben pont az a jó, hogy kézzel írottak, hogy benne van még a régimódi kapcsolattartás romantikája és személyessége. Nyilvánvalóan a digitalizálás ellensége vagyok :)

      Törlés
    5. Lobo, megjegyzem a könyvet- szerintem tök jó az a gondolat, amit az ajándékokról ír... Hát ha két napja olvastad, akkor még van időd - átgondolni, meg belefogni, meg minden...

      Törlés
  4. Jó kérdés, hogy mennyi ebből az, aminek tényleg lesz egy kis értéke a következő generáció számára... Nekem is vannak naplóim, ellenőrzők és órarendek, nem votl szívem megválni tőlük, sőt, még egy csomó füzet-jegyzet-tankönyv is, szóval egy nagyobb volumenű selejtezés még vár rám a szüleimnél maradt cuccokból. Szerintem egy-két doboznyi emléket nem kár eltenni, a legrosszabb ami történhet, hogy pár év vagy évtized múlva megint eltöltesz velük pár órát, és újra átválogatod. :)
    A nippeket nem szeretem, kíméletlenül ki fogok dobni minden szar porfogót, ami nem az enyém volt és nem tetszik, bármely rokonom halálakor. Nekem is van nyilván pár ilyesmi a polcon, pl. macskás szobrok, meg gyertyatartó, de ezekhez egyrészt kötődöm is, másrészt meg szépek. :) Szemetet és nem tetsző dolgokat nem szeretek tárolni.
    A levelekre visszatérve, nekem is átmasnizva vannak elrakva, és azokat végképp nincs szívem kidobni, nagymamámmal hosszú évekig leveleztem, halálától pedig ugye nálam van a levelek párja is, ez igazi kis kincs nekem, még akkor is, ha nem mostanában fogom elolvasgatni.
    Kivágott cikkek, receptek, fecnik... nemrég egy zsáknyi ilyesmit dobtam ki, szintén nem ahol most lakok, hanem anyukáméknál hagyott cuccokból, elképesztő, hogy milyen kis akármiket el tudunk rakni, pl tényleg csak egy szám vagy egy név felírva és slussz o.O azt se tudom már minek lett felírva :D
    Ésszel össze lehet rakni a fontos emlékekből egy-egy kis gyűjteményt, szerintem ezeknek van valamiféle feltöltő és nosztalgiára csábító hatása időről időre, és ez jó, mert szerintem a nosztalgia jó érzés. :) de tény, hogy nem szabad, hogy elborítson minden lom.

    Nima, a toll, ami nem fog, de akár ha csak kezd nem fogni, azonnali kukába dobásra kerül (mert úgyse veszek soha betétet majd bele, ha csak a betétet dobom ki :D ), én így eléggé megkurtítottam a tollkészletünket :D

    De egyébként nekem is vannak kérdéses blokkok, pl magnókazetták... vhs-ek... régi megmaradt iskolás cuccok... szóval fogok még lomtalanítani életemben :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont gondoltam rád PuPilla, mert ki volt tépve egy Csernus cikk, még az első műsoráról, ahol mindig ordítozott... Valami riporter elment hozzá, leült abba a hülye székbe a stúdióban, és őt is szétszedte a doktor. Szóval eszembe jutott, hogy vajon PuPi kidobná ezt a cikket? BEVÁLLALNÁ??? :D

      Egyértelmű, hogy csak olyan szobrocskát tart meg az ember, ami szerinte szép :), egyszer vitáztam is egy ismerősömmel, hogy mindenkinek mást jelent a szép - pl. ami neki szép, az szerintem ízléstelen és fordítva - , de szerintem kell pár ilyen is, mert feldobja a szobát. És az enyémek természetesen ízlésesek és stílusosak, a maguk nemében csodálatosak ;)

      A kazettákat amúgy mi most dobáltuk ki lomtalanításkor. Már nem tudjuk mivel lejátszani... szóval nem láttuk sok értelmét a gyűjtögetésnek.

      Törlés
    2. Ja, a levelekkel és a naplókkal még mindig bajban vagyok, de gyerekek megerősítettek abban, hogy legalább addig összegyűjtöm és rendezgetem őket, amíg egyértelműen mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül dönteni tudok róluk.

      Törlés
    3. Bevállalnám! :D Hogy kidobjam! :) Még a pre-internetes időkben - amikor tényleg csak leckét írtunk délután, és ment a tv este, minő nosztalgia... -, én is gyűjtögettem sokféle cikket. Sőt, egész gyűjteményem van Britney Spearsről, volt, hogy egyetlen cikk miatt vettem meg egy újságot... A másik ilyen gyűjteményem Harry Potteres. Ezeket úgy képzeld el, hogy nagy lefűzős mappákban csomó genotherm, mindegyik be 2 lap téve, ráragasztva a cikkek, képek, én is firkáltam oda, meg volt, hogy rajzoltam is. Emlék. :) De egyszer el kell gondolkodni ennek is a sorsán, mert elég nagy helyet foglal ahhoz képest ugye, hogy semmire nem jó (3-4 tömött mappa)... Ezeknek elgondolkodtam már a digitalizálásán, persze akkor veszít a "romantikájából", viszont legalább könnyebben kezelhető. Majd lehet, hogy mutogatok belőle a blogon. Mármint Harryt, nem Britney-t :D

      A lakás szerintem legyen olyan, amilyennek a lakója szereti, hiszen ő lakik benne. Ezért nincs lelkifurkám, ha valamit kidobok vagy elajándékozok, ami nekem nem szép a saját környezetembe téve... Az ilyen szezonális cuccokat én inkább dísznek hívom, meg fogom fel, karácsonyi, húsvéti ez az amaz, amit kiaggatok pár hétre, ennek is van hangulata, de nekem sincs sok.
      Én azt utálom, hogy adventi koszorúból már évente cseréli mindenki a sajátját... minek? Nekünk vagy 15 évig ugyanaz volt otthon, max gyertyát tettünk újat... ennek van egy varázsa. Most amióta sajátom van, nekem is ugyanaz, eddig három éve, és tök jól bírja egy nejlon szatyorban az egyik szekrényben :D
      Kazetta: nekünk van még magnónk. na de egyébként bármikor becsípheti, emlékszel még arra a horrorra? :D

      Naplók, levelek: igen, ez egy jó ötlet, amíg még úgy érzed fájna megválni tőle, inkább rakd el, lehet, hogy eljön az ideje, amikor ki akarod majd dobni.

      Törlés
    4. A mi adventi koszorúnk is kb 14 éves :).
      Igen, mindig bekapta a szalagot, meg néha véletlenül beletöröltem, és akkor jött a nagy veszekedés :D
      Tőlem amúgy Britneyt is mutizhatod... mivé lett az a csaj...

      Törlés