augusztus 11, 2012

Régiségvásáron jártam

Tegnap régiségvásáron jártam. A homlokunkon gyöngyözött a meleg, az asztalokra kipakolt kacatok és régiségek között hömpölygött a villamos pora. Mindenféle embert látni az ilyen helyeken. A kedvenceim az eladók, akik között találhatunk fiatal párocskát, forrónadrágban üldögélő napszemüveges papót, oláh cigányokat, matyó hímzésbe bújt öreg nénit, műgyűjtőt, aki tovább adja a megunt régiségeket, fegyverszakértőt, aki megmutatja, hogyan tartsad a kardot, szappankészítőt, aki elmagyarázza, hogyan is készíti a szappant... Az emberek néha összeszólalkoznak a régi pénzeken. A nemrég forgalomból kivont egy- és kétforintosokat immár megvehetjük öt forintért.  -Rablás! - nevet a vevő, s közben meglebegtet az orra előtt egy egymillió pengőst. Az alkudozás persze inkább vicces keretek között zajlik. Alkudozol ötszáz forintot fel és le, aztán megkapsz valamit, amiről fogalmad sincs, mennyit is ér. Én folyton elbizonytalanodom, ha alkudoznom kell. Egy ideje szemezek például egy sárkaparó Bodri kutyával, de olyan rémségesen magabiztosnak tűnik az eladó, hogy nem merem megtenni a kezdő lépést...
Az általános zsivajt persze nemcsak a villamos csilingelése veri fel. Az egyik könyves standnál viccből hangosbemondóval hirdetik ki a légiriadót, van is a szomszéd asztalnál pár viseltes gázmaszk, ha szeretnénk ; s közben potom áron csilingelnek az egyik Rambó ihlette ruhában áruló fiatal srác kezében a  világháborús töltények. Mindenütt nippek, játékok, festmények, könyvek, bútorok és ékszerek. Járókelők, nézelődők, öreg és totyogós régiségvadászok, férfiak és nők ezernyi változatban, magyarok és külföldiek egyaránt.
De tudjátok itt is vannak azért ijesztő elemek. Az egyik eladó, az antik aranyozott faliórájára támaszkodva úgy méregette méretes bajusza mögött az embereket, mintha csak épp a vevő volna. Aztán egy sötét, rózsás kendőbe bújt cigányasszony megátkozott mindenkit, aki megérintette a portékáját, de nem vette meg. Valahol a sétánk közepén megérkezett az egyik négy tagú dixie land banda,  és a játszott dal dallama lassan összekeveredett a  mézeskalácsot áruló stand és a színes tömbökre vágott szappanok fűszeres illatával. A várostorony órája kongatni kezdte a delet. Képtelen voltam továbbra is sasszemekkel figyelni.
Szigorú alkudozás folytán vettünk egy baglyot ( lásd a képet), gazdagabb lettem három kézműves szappannal, plusz sikerült megszereznünk egy zöld " art deco " likőrösüveget a hozzá illó üvegdugóval... Gondolhatjátok, hogy örültünk, mikor azt mondták, art deco, biztosan akkor szemünk lett tőle, mint a bagolynak, még akkor is, ha jól tudtuk, nem egészen az...


Az aznapi termés itt látható ( kivéve a legalsó könyvet).
 Jártam persze könyvesboltban is, de előtte muszáj volt végig mustrálnom a helyi könyvkínálatot. Egy régiségvásáron a könyveket vagy kartondobozban találod egymásra halmozva, vagy egy-egy darabka nejlonon pakolják ki őket, hogy órákig süthessék a kemény- vagy puhafedeleüket a napon. Nem hiszitek, de nagyon nagy keletje van a könyveknek. Néha be sem tudtam tolakodni a bámészkodók közé, pedig a jobbféle regény egészen ritka, - ezek általában ezer, ezerötszáz forintba kerülnek, bár ügyes alkudozó elvihető őket kevesebbért; és a klasszikus, régi kiadású könyvek darabja nagy átlagban öt-nyolcszáz forintot ér az eladóknak. Jó vásárt csinálhat viszont az, aki lexikont venne, néha bontatlanul, műanyag csomagolásában vehetünk meg egy eredetileg öt-hatezer forintot érő könyvet féláron vagy akár alatta is.
Ritkaság, de találhatunk antik példányokat: láttam egy kézzel festett, hatalmas lapú, kódex formájú Szigeti veszedelmet száznyolcvanezer forintért, és lapozgattam száz éves színházi programfüzeteket, táncrendeket, újságokat. Nagy keletje van a füzetes Júliáknak is az öreg nénik körében, az árukat nem tudom, de elég színpadiasan szoktak rájuk alkudozni. S ahogy az egyik eladó mondta volt a tegnapi napon - nagyon okosan és tekintélyt parancsoló hangnemben: - Asszonyom, mindennek megvan az irodalomban a rendes helye. Danielle Steel, az ötszázas, Rejtő Jenő meg a nyolcszázasok között van. Pont.
A nénike természetesen nem mert vitatkozni a könyvek ily módon lebetonozott kasztrendszere ellen. Keresett magának inkább egy másik árust, aki négy romantikust ajánlott kettő áráért...

17 megjegyzés:

  1. tiszta vadnyugatosra sikerült ez a poszt, nagyon jó volt olvasni.
    nem tudom, miért vadnyugatos, talán az illatkavalkád miatt.

    látom, van táli meséd.:D tök jó könyveket zsákmányoltál.

    VálaszTörlés
  2. Igen, a téli mesét happoltam :)
    A bagoly, meg nekem is nagy szerelem...

    Vadnyugatos? Ez érdekes, de jó, tetszik, hogy ezt írtad :D. Elfelejtettem az aljára írni, hogy mindez múlt hét vasárnap történt,( csak azóta piszkozatoltam), akkor volt vagy 33 fok meleg...

    VálaszTörlés
  3. Még sok ilyen postot kérek.
    A Téli mesét már olyan régóta el akarom olvasni, jajj... a Poe árnyára pedig kíváncsi leszek. Mármint a te véleményedre, na.
    (Bocsi, álmos vagyok.)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon kellemes olvasmány. :) Azért kellemes, mert miközben olvastam a sarkadban loholtam, hogy le ne maradjak valamiről. Láttam mindent és ez nagy tehetségre vall. :) Kevesen képesek láttatni. A legtöbben csak mesélnek. Többek között én is, és változó eredménnyel. Tehát meghajlok előtted. :) Egyre jobban szeretlek olvasni, és ilyen írásból hozhatnál még nekünk. ;)

    VálaszTörlés
  5. Megkérdezhetem, helyileg hol volt ez? Látnom kell. :)

    VálaszTörlés
  6. Oké, próbálok majd még ilyeneket hozni- de ahhoz téma is kell :)...
    Nita, ez a miskolci régiségvásár volt, ott minden hónap első vasárnapján megrendezik,egészen nagy régiségvásárok szoktak lenni, rengetegen vannak rajta, tényleg rengetegen...

    VálaszTörlés
  7. Köszi, megjegyzem magamnak. :) Én csak győri régiségvásáron voltam, na ott is van mindenféle dolog, csak könyv sajnos elég kevés. Ott inkább anyunak találtam J. D. Robb könyveket.

    VálaszTörlés
  8. Ó, ez a poszt...
    (nem jársz véletlenül Alice Hoffmann íróleckékre?)

    VálaszTörlés
  9. Hűha, Titti. Én még nem olvastam Hoffmantól semmit sem, de tudom, hogy nagyon jól ír. Köszönöm :)

    VálaszTörlés
  10. Jó téged olvasni :). Valóban megjelent a lelki szemeim előtt az egész, a bajuszos aranyórástól kezdve az elátkozós cigány asszonyon át a könyvek árát kőbe véső eladóig.
    A vadnyugatos érzés szerintem ott a legerősebb, mikor a harang ütni kezdte a delet.
    Ja, és a bagoly kellemes társaságnak tűnik egy jó olvasáshoz.

    VálaszTörlés
  11. Örülök, hogy tetszett, szerettem volna, ha ti is látjátok... Képzeld, a bagoly lekerült a könyvespolcról, most itt van a komódon, olyan kis hontalan.

    VálaszTörlés
  12. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  13. Reggel volt még nagyon nekem mikor írtam, így kénytelen voltam törölni hibáimat.. A lényeg, hogy remélem kapunk még ilyen írást tőled és a bagoly otthonosabban fogja érezni magát a komódon.

    VálaszTörlés
  14. Jajj, elfelejtettem írni, hogy szerintem jó neki ott. Amikor besüt a nap, szinte borostyánszínű a szeme, csillog rendesen, szerintem örül neki.

    VálaszTörlés
  15. Jajj, elfelejtettem írni, hogy szerintem jó neki ott. Amikor besüt a nap, szinte borostyánszínű a szeme, csillog rendesen, szerintem örül neki.

    VálaszTörlés