augusztus 23, 2012

Arról, hogy megpróbáltam Júliát olvasni, de nem ment...

Még tavaly volt egy kihívásom a Júliák kapcsán, meg akartam nézni, mennyire is rosszak. Természetesen azon egyszerű tény alapján, mert mindenki azt mondja: bűn rosszak.

Na most az egésszel csak az a bajom, hogy a legtöbb ember, aki ezt mondja, nagyon régen vagy egyáltalán nem olvasott füzetes Tiffanyt, Szívhangot, Romanat, Júliát. Ezek az újságok olyanok, mint a viccek, amik szívesen játszanak a régi kult nevekkel, - régen volt egy olyan vicc, hogy " te Béééla",  és én végig utáltam, mert ugye a Béla is egy ember-, és szóval szeretek esélyt adni mindennek, mert az esélyt azt meg kell adni.

Lobo valami olyasmit sejtetett, hogy valószínű úgy is látja előre a véleményemet, ami nem tetszett, mert én meg nem látom előre a véleményemet. Ez pedig egy anomália, amit fel kell oldani...

Na most, mint tudjuk Júliából sok van, mi csodálatos és sok van, mi kevésbé az, ezt még a rajongó réteg is elmondja, nemhogy én.
Én személy szerint kettőt olvastam el az utóbbi időben- de még keresem azokat, amiket ajánlottak-, és a két sztori alapján az az előzetes véleményem, hogy az egyik annyira fárasztó üres és unalmas csacsogás volt, hogy az szóra sem érdemes - át is lapoztam. A második viszont nem volt rossz.
Nem kell felhördülni gyerekek, még a nagy számok arányát nézve is megvan ennek az esélye, mint ahogy annak is, hogy leütöm ezt a rohadék szúnyogot, ami már két helyütt megcsípte a kezemet.
Mivel egy-egy az arány, ha megfelelően fáradt leszek, olvasok még egyet, és majd leírom a véleményemet.

Előzetesen azt kell, hogy mondjam, bár a történetek nagyon egyszerűek, de nyelvileg jobbak, mint F. É.
Persze ezt most hirtelen nem tudom megmondani, mennyire nagy szó...
( És persze kiemelném, hogy mindez két regényke tapasztalatit foglalja magába. )

Van még egy benyomásom egyébként, miszerint: a történetek olyan egyszerűnek tűnnek, mint mondjuk a paprikás krumpli. Mintha ugyanazok az összetevők alapján kavarták volna meg a cselekményeket. Van például egy mondat, ami mindkét füzetben benne volt: - és ekkor tudta meg, hogy beleszeretett * a gazdag milliomosba* ( gazdag milliomos= Romualdo vagy bármilyen szimpatikus csóka.) Ez a felfedezés pedig annyira fellelkesített, hogy úgy döntöttem még tovább vizsgálódok.

Tudni akarom, mik a füzetes szerelmek alappillérei, annál is inkább, mert mi van, ha egyszer megélek egy ilyet, és észre sem veszem?- szörnyűséges jövőkép. 

Szóval az van, hogy még egy regényt minimum elolvasok, mielőtt bármiféle véleményt is alkotnék, viszont sajnos nem vagyok most olyan romantikus hangulatban, hogy bele tudjam ásni magam a témába. Ja és nem kell megijedni, ezentúl nem az lesz a posztjaim címe, hogy teszem azt Júlia 312. szám :)...

Nem tudom, gyerekek, engem annyira lekötnek ezek a dolgok, megvizsgálni, hogy ki mit miért szeret, és ilyen szempontból baromi érdekes ilyet olvasni. De tényleg, az élet rejtelmeinek kutatása felvillanyozó dolog...

13 megjegyzés:

  1. Bevallom, én nem szeretem ezeket a könyveket, sajnos.

    VálaszTörlés
  2. Nos, megvallom, tizennégy évesen egy évig járattam a Júliát, Romániát és néha befigyelt más is. :)
    Akkor nagyon szerettem, bár elég sablonosak. A nő szereti a férfit és viszont, sokszor a múltban együtt voltak, aztán valamelyikük elmenekül. Mindig volt benne valami hatalmas félreértés, ami teljesen bagatell és nevetséges, de ők szakítottak. Aztán persze rájőnek, hogy szeretik egymást, és általában a férfi nem hagyja magát :D Annyira jók voltak *-*
    Aztán elkezdtem észrevenni pár furcsaságot, és mint lelkes olvasó, meg is írtam a kiadónak. Hölgyeim, ez még az mail korszak előtt volt, azaz a kis kezemmel körmöltem le a kérdéseimet, és a kiadó derekasan válaszolt is két levelemre. aztán amikor azt feszegettem, miért írta minden másodikat ugyanaz az író, nem feletek. Én pedig megsértődtem és nem vettem többet. :D
    Akkor zárult a tisztán romantikus stílusom. :)
    Mondjuk nem tudom, hogy mit szólnék hozzá most, de valahol még megvan az összes... :D

    VálaszTörlés
  3. Reea: Te jó Ég, még írtál a kiadónak is? :DDD Ez annyira aranyos!

    martinelli: nehogy már ezt sajnáld :)

    Reea: akkor nem is írok már több posztot, mert te összefoglaltad a lényegüket. :D Egyébként ami engem tényleg meglepett, hogy a szövege nem olyan primitíven egyszerű, mint amit vártam, meg ahogy SzAngelika is mondta, van pár füzetes, amit meg kiadtak nagykönyvben háromszor annyi oldalon, most akkor: ha úgy olvasom az nem gáz, ha így akkor meg gáz?

    Nem tudom, mi a francnak egyszerűsítik le ennyire ezeket a sztorikat. Tényleg nem tudom... Bár lehet, erre van igény.

    VálaszTörlés
  4. Azt észrevettem, hogy mostanában nagyon vizsgálódsz a romantikus irányba, de hogy ennyire:))
    Én korlátolt vagyok, túl sok az engem érdeklő könyv, túl kevés az idő...

    VálaszTörlés
  5. bennem az van, hogy a füzet az nem könyv, ezek a júliaizék meg alapvetően románc-magazinok, semmi közük a könyvekhez. úgyhogy hamarabb elfogadom ugyanazt könyvben, mint ilyen füzetben (és valszeg azért, mert egyébként sem olvasok magazinokat.)

    VálaszTörlés
  6. Én tudjátok, mit olvastam egy ideig? Csók és Könnyet. Ugyanis anyu havi rendszerességgel megvette, és kádolvasmánynak tök jók voltak ezek a lapok. Itt ráadásul kicsit változatosabbak voltak a történetek, bár már egyikből se tudnék egy szót se felidézni. :))

    VálaszTörlés
  7. Nima, én régen nagyon magazinos voltam, szerintem amúgy a nagy népszerűsége ezeknek a füzeteknek abban is áll, hogy rövidek, nem erőltetik meg a célközönség szemét. :P

    Nita, a Csók és könnyben nem igaz történetek voltak? Én olyat soha nem olvastam. A cím alapján előre feltételeztem a melodrámát :D ( Sajnos elég későn válaszoltam, kár, mert bizti ezt a kommentet te is csak nagyon-nagyon későn fogod észrevenni...)

    VálaszTörlés
  8. :) oké, akkor nem sajnálom :) Amolyan udvarias megjegyzés volt csak.

    Régebb Clair Keneth-et is olvastam, de szerintem most már az sem menne.

    VálaszTörlés
  9. Nekem egy időben ilyeneket kellett olvasnom nyelvgyakorlásképpen olaszul meg franciául (a tanárnőm ezeket adta fel, egyszerű a történet, viszonylag könnyű a szöveg), és idegen nyelven valamiért sokkal élvezetesebbek, meg nem tudnám magyarázni, miért. Főleg olaszul szerettem őket. Volt egy, amelyiket angolul olvastam, egy cuki kis történet volt, aztán megtaláltam magyarul, és úristen, csupa nyál! :D Ki érti ezt?

    VálaszTörlés
  10. Oh, hát az olasz a szerelem nyelve! :D, Tök jó, nekem vissza kellene rázódnom az angolba, próbáljam angolul?

    Martinelli: én nem is tudom, Clair Keneth hasonlókat ír? Meg fogom nézni, köszi a tippet.

    VálaszTörlés
  11. Nekem az volt a tapasztalatom, hogy idegen nyelven egyértelműen jobbak. ;):D

    VálaszTörlés
  12. Hm, azt hiszem igaz történetként reklámozták őket, de azért kétlem, hogy mind az lett volna. Ez már teljesen homályba is veszett nálam. :P

    VálaszTörlés
  13. Idegen nyelv témában annyit, hogy ezer éve elkezdtem angolul olvasni az Alkonyatot, amikor még nem volt ekkora hisztéria belőle, és élvezetesebb volt, mint magyarul. Lehet, hogy azért, mert másodjára már untam, vagy lehet, hogy azért, mert örültem, hogy angolul is megértem.
    Honnan lehet olyan olasz nyelvű izéket szerezni? :)

    VálaszTörlés