május 13, 2012

Kérdés, rögtön kettő...

Érzitek néha azt, hogy túl kicsik vagytok ahhoz, hogy blogot vezessetek? :)

Igazából annyira magába húzott Marija Morevna, hogy képtelen vagyok a blogolásról, a recenziókról, meg más kérdésekről írni, pedig a posztot már megfogalmaztam párszor a fejemben - néha ki is húztam a gondolatbeli gondolatot, átírtam a mondatokat, és firkálva kiszíneztem őket-, de most nem megy, nem tudok ilyenekről írni.

Ti szoktatok könyvekkel álmodni?
Tudjátok, abban reménykedem, hogy ha lefekszem aludni, belekeveredek ebbe a nyomasztó és mégis friss, kusza és elérhetetlenül fortyogó világba, és szeretném megfejteni az érthetetlen képeket, és szeretném belélegezni a mágia bőr és sárszagú, taszítóan vonzó illatát, szeretnék beleszédülni az egészbe, majdnem úgy, ahogy ma olvasás közben, csak talán még jobban. Picit összeszorul a gyomrom, és kétségbe vagyok esve minden egyes lap után. Igazából felkavar ez a könyv, néha csak elringat, de a mélybe is dob egy-egy fél mondatával, amin talán napokat kellene töprengenem, de türelmetlen vagyok és önző, nem fejtem meg az értelmüket, inkább csak olvasok tovább és tovább.
Álmodtam már hasonló világról, hangulatról, félelmetes volt és kusza, és ott is mindennek meg volt a maga értelme és jelentősége, amit nem tudtam teljes egészében megfejteni, mégis valahogy ösztönösen éreztem a lényegüket. Picit most is ezt érzem, miközben olvasom, meg hogy jó lenne megint újra elolvasni- pedig még nem is értem a végére- , és néha azt gondolom, ez az egész csak egy komédia, nincs is minden mögött rend és szabályosság, nem is kell mindent megfejteni.
De most annyira belém ivódott ez a hangulat, a politikai elnyomás, a háború, a szerelem, a mesék, a félelem és a vonzalom, szóval annyira különleges ez az egész, hogy jó lenne egy icipicit még a része lenni. Az álmok többnyire ártalmatlanok, picit olyanok, mint a mesék: a valóságot dolgozzuk fel bennük szimbólumokkal, általunk alkotott képekkel, szóval én hiszek ebben. Álmodni jó dolog.

Hát Mindenkinek jó éjszakát :).

4 megjegyzés:

  1. rám is pont ilyen hatással volt. én egyszer álmodtam Koscsejjel, és nem is emlékszem, hogy másik könyvszereplővel álmodtam-e valaha, szerintem nem.
    jön ki majd még könyv Valentétől. kíváncsi vagyok, a többi is ilyen hatást fog-e kelteni.

    VálaszTörlés
  2. Ez teljesen olyan, mint amit én éreztem Allende Kísértetház c. regényének olvasása közben/után. Már nem emlékszem, álmodtam-e vele, de azt tudom, hogy a hangulata napokig bennem maradt, sőt még most is sokszor eszembe jut egy-egy momentuma.

    Az első kérdésre meg igen a válaszom, mostanában egyre többször érzem.

    VálaszTörlés
  3. 1. kérdés: abszolút nem érzem magam kicsinek, mert tényleg nem zavar, ha egyszámjegyű a látogatottságom. Inkább úgy fogom fel, hogy mindig is utáltam írni, nem is írok szépen, így végre fel tudom jegyezni olvasható formában a könyvélményeimet, s a gyerekeimnek emlékül hagyom. Ezt teljesen komolyan gondolom. Egyébként pedig tök rossz a memóriám, s mióta írom, azóta nem kölcsönzöm ki ugyanazt a könyvet, mert valamennyire tudok rá emlékezni.
    2. kérdés: sajnos nem álmodtam, de annyira jó lenne. :)

    VálaszTörlés
  4. Halljátok, nem álmodtam a könyvvel :D.
    F-andi: ez de jó gondolat, én a naplómmal voltam egy darabig így, de aztán feladtam.
    Nima: tök jó, hogy rád is hasonló hatással volt. Én tuti el fogom olvasni, a témától függetlenül szerintem a fogalmazás is gyönyörűséges meg egyben modern, nagyon érdekesen ír.
    Heloise: Azt a könyvet is akartam már rég olvasni. Amúgy annyira tudtam, hogy veled is volt már ilyen :)

    VálaszTörlés