március 26, 2012

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

 

 Remélem megfelelően drámai hatást keltettem a borítóval, - jelzem, szeretnék én is egy fecsegőposzátás kitűzőt, valaki segítseen! - merthogy ez a könyv valóban egészen jó, és sikerült úgy kihúznia a kis világomból, hogy még evés közben is azon járt az agyam, hogy vajon mi is lesz a következő fejezetben, és emlékszem valamelyik este láttam egy kis tábortüzet a domboldalon, és ki is jelentettem tesómnak nagy komolyan, hogy ott valaki nagyon hülye, mert rögtön rátalálnak a hivatásosok, ámbár lehet hogy csak elterelésként gyújtották meg?... Na igen, ez is előfordult, és aztán ebéd közben elmeséltem mindenkinek, mit olvasok, és egész meggyőző lehettem, mert mindenki mélyen elgondolkodott a dolgon, már-már meghökkent csend lett, éés már kölcsön is adtam a könyvet, ami igencsak azt jelzi, hogy valóban olvasásra érdemesnek tartom. Ennyit a könyvről, egy szuszban...

Próbálom kitalálni, hogy mi tetszett benne leginkább, és azt hiszem az a fajta feszültségkeltés, ami nem használ pózer jeleneteket, nem látványos, nem nyálas, nem öncélúan erőszakos, mégis folyton arra felé vitt, hogy olvassak és lapozzak tovább.

Az Éhezők Viadala egy disztópia, ami a távoljövőben játszódik az  Észak-Amerika romjain fekvő állam, Panem területén. Itt él a tizenhatéves Katniss Everdeen is, Panem tizenkettedik körzetében. Na most Panem államot a Kapitólium irányítja, ami minden évben megrendezi az Éhezők viadalát, és ez nem más, mint egy  groteszk valóságshow, ahová minden körzet két-két -12-18 éves korú- versenyzőjét sorolják be, azzal a céllal, hogy a közönség szórakoztatására élet-halál harcot vívjanak. Ebbe az arénába kerül be Katniss és Peeta, a 12. körzet két játékosa, akik bár különböző céllal, de mégis arra törekednek, hogy valamilyen módon túléljék a viadalt.
A könyv kapcsán mindenütt azt látom, hogy más regényekhez - történetekhez hasonlítják- , újabban ez menő lett a film értékelésében is - amit még nem láttam -, és az egésszel egyébként az a bajom, hogy a regénnyel kapcsolatban senki sem azt hangsúlyozta, hogy most találták fel a spanyolviaszt, hanem egyszerűen azt mondják a rajongói, hogy jó. Ki a fenét érdekel, a sok "de már kitalálták ezt máshol is" felszólalás , ha ezt a sztorit itt konkrétan, ezekkel a szereplőkkel, ebben a világban így élveztem. Igen, van Battle Royale is, de ugyanakkor van az Éhezők viadala is, ami más szemszögből mutat meg egy hasonló, ámde szerintem azért mégiscsak más felé induló szituációt. Az Éhezők viadala azért jó, mert ifjúsági és mégsem buta, és azért jó, mert noha ifjúsági regény, még is üzen az olvasóknak, mégpedig egészen fura - már-már tabu témában, ha a mai menő ifjúsági regényeket nézem- mégpedig politikai témában is, és olyan gondolatok is megtalálhatóak benne, ami szerintem nagyon szokatlan a hasonló célközönségű regényeknél.

Elgondolkodtam rajta, hogy mennyiben szeretném ezt a történetet, ha felnőtteknek íródott volna, és meglehet, hogy fele ennyire sem. Talán pont azért, mert tetszik, ahogy Collins játszik az ifjúsági regények ártatlanságával, és az elnyomás, a kiszipolyozottság tehetetlenségével, ahogy erőszakot mutat, és még sem erőszakos, ahogy úgy viszi a történet szálát előre, hogy közben időt hagy azon gondolkodni, mit tennénk mi a hasonló szituációban.

Mindezek mellett, tetszik a vadon és a modern kütyüs világ ellentéte is, bár be kell vallanom ez az első disztópiám, lehet ez ragadott meg benne nagyon.

A szereplők közül Peeta a kedvencem, mert Peeta szerintem olyan, mint én vagyok, én is így álltam volna neki a viadalnak, mint ő, - kedvenc részem a könyvből, amikor Peeta felviszi Katnisst a szálloda tetejére még a viadal előtt- Katniss meg picit semleges maradt, viszont az ő oldaláról meg az tetszett, hogy nem lett hirtelen, hű de nagy szerelemes, hanem elég emberien viselkedett, mert van ez így, és nekem kifejezetten tetszett, hogy még a szerelmi szál sem a megszokott sémákat mozgatja.
Azt hiszem, aki csak a fülszöveget olvassa, valami nagyon - nagyon véres, akciódús regényre számít, de azért ez hamis kép, persze van benne akció is, és nem is kevés, de nekem pont az jött be nagyon, ahogy sokáig nem is történt semmi, ahogy várakoztunk a lombok között, és aztán meg hirtelen jött a nagy " hűű-meg haaa".

Én szeretem ezt a könyvet, csak így egyszerűen most ide leírom, és sütkérezek még picit az élményben... És tudom, hogy nem sokára a nagy hype miatt divat lesz kritizálni, de az van, hogy nem érdekel.Várom a második részt, a napokban el is kezdem.


Suzanne Collins: Az éhezők viadala 9/10. 
- mindenkinek ajánlott olvasmány-
Kiadó: Agave

3 megjegyzés:

  1. szerintem ez annyira totálisan más, mint a battle royal, hogy nekem eszembe sem jutott ahhoz hasonlítani.
    te megnézed majd a filmet? én nagyon arra hajlok, hogy nem akarom lerombolni a képeket, amik a könyv után maradtak bennem.

    VálaszTörlés
  2. Úgy örülök, hogy tetszett :-) áh, emlékszem, hogy én micsoda zombiként jártam, mikor elkezdtem olvasni a trilógiát, és én is képtelen voltam elszakadni a könyv világától, annyira beszippantott.
    És minden mondatoddal egyetértek, én is pont ezért gondolom jó ifjúsági regénynek.
    Váh, lehet újra kéne olvasnom? Most úgy megjött hozzá a kedvem.

    VálaszTörlés
  3. @Nima

    Én nem bírnám a Battle Royalt szerintem... Én nagyon szeretném a filmet, de nincs senki, aki megnézné velem- valamikor biztosan megnézem.

    Heloise, tök jó, olvasd újra :D

    VálaszTörlés