Nekem a 2025-ös év nem a könyvekről szólt, bár a könyvek jó pár esetben biztonsági övet nyújtottak, betakartak, mint egy jó puha pléd, és tompították a világ zaját.
Nem versengek már jó ideje, és nem számolom az évben olvasott könyveket. Őszintén szólva a legnagyobb tévedésnek tartom, amit olvasás terén el lehet követni, hogy el akarunk érni bizonyos számokat, vagy hogy egy nap el akarunk olvasni egy egész könyvet. A minőségi olvasás a mennyiségnél szerintem sokkal fontosabb.
A minőségin pedig nem azt értem, hogy csakis szépirodalmi műveket kellene olvasni. Egyszerűen csak azt értem, hogy az olvasást is élvezni kell, időt kell hagyni a történeteknek, nem habzsolni kell őket, mert úgy csak átszaladnak rajtunk. Pedig a könyvek formálnak minket. Hagyni kellene, hogy élvezzük az általuk nyújtott csodákat, vagy hogy elgondolkodhassunk rajtuk. Ha rögtön egyiket olvassuk a másik után, az szerintem olyan mint a junk food. Persze tudom, az is jól esik. De már többre értékelem, hogy a 2025-ös év könyveihez pontosan társítani tudok évszakokat, érzéseket, zenéket. Tudom, milyen időszakot éltem át épp az olvasásukkor, nem elbújtam velük a világ elől, hanem általuk értelmeztem a világ történéseit, úgy választottam őket, hogy kiegészítsenek, erősítsenek, megnevettessenek, elgondolkodtassanak, éppen mire volt szükségem. Tudom, tudom, ez régimódi felfogás. Manapság mindent pörgetünk, és minden rögtön kell és azonnal. De én úgy gondolom, pont az olvasásnak kellene egy kicsit lelassítani minket. Az olvasás az én csendes énidőm, amikor nem sietek sehova.
Ha a 2025-ös évet nézem, tudom, hogy januárban lassú, klasszikus regényeket olvastam, mert csalódott voltam, és nem tudtam volna elviselni mást. Februárban a Violet Evergarden sorozat volt a mentsváram, aki látta, értheti miért: csodálatos szomorú hangulatú anime ez, ami egyszerre összetöri és felemeli az embert, ha épp fogékony rá. Húsvét körül engedtem a nyomásnak, és elkezdtem Sarah J. Maas könyveket olvasni, sosem jött volna jobbkor az Acotar sorozat, amiben leginkább a kalandokat és nem a romantikát értékeltem. Talán máskor nem is lett volna olyan nagy hatással rám. A nyár kedvenc emléke, a Netflixes Párduc sorozat, pont akkor néztem, amikor nálunk is tikkasztó meleg volt, és csuda jó volt látni, ahogy a filmben is pulzál a hőség, és megreccsen az arisztokrácia több száz éves patinája. Megfogadtam, hogy a regényt is olvasni fogom. A nyár vége és az ősz Yarros féle Negyedik szárny sorozattal folytatódott. Rég történt már, hogy ne tudjak letenni egy könyvet, erre az egyik éjszaka hajnal kettőig olvastam. De még vár rám a harmadik rész, józanul ellenálltam a könyvdarálásnak. Az év vége felé Anna Gavalda regényei felé fordultam, még mindig szeretem őket, pedig már nem olyan nagy divat a történeteit olvasni. Az év olvasmánya mégis Linn Skaber Ma négykézláb akarok járni novelláskötete, ami újra olvasás, vagy mondhatnám azt is, hogy újra és újra és újra olvasás, van olyan történet, amit annyiszor olvastam, hogy szinte kívülről fújom. Vicces, keserédes, benne van a világ szomorúsága és bája. Kellett 2025-höz nekem ez.
És mit hoz a 2026?
Szeretnék kilépni a komfortzónámból, és ennek megfelelően olyan céljaim vannak, amiket még sosem tűztem ki. Nézzük csak:
1.) NIOK: nincs időm olvasni kihívás
Sosem követtem különösebben a NIOK kihívását, de már egy ideje szeretnék egy könyvklubhoz csatlakozni, és azt is érzem, hogy könnyen belesüppedek egy-egy témába vagy műfajba. Úgyhogy nagyon megörültem, amikor karácsonyra kaptam egy fél éves NIOK előfizetést. Az első könyvet már meg is kaptam, és biztos, hogy magamtól soha nem olvastam volna el, s bár a címe alapján talán levettem volna a könyvesbolt polcáról, de nem próbálkoztam volna vele. Hát kíváncsian várom, ezt is, meg a többi közös könyvet...
2.) Versek
Egy ideje vágyom a versekre. Online csatlakoztam mindenféle oldalhoz, ahol kortárs verseket olvashatok, de verses köteteteket még nem vettem. Szabó T. Anna lesz az első, akinek megveszem az egyik gyűjteményét, mert akármelyik könyvesboltba megyek, elolvasom az egyik versét nézelődés közben.
3.) Írás
Az utóbbi években még gondolatban sem írtam, most úgy döntöttem, hogy belekezdek valamibe, a saját szórakoztatásomra.
4.) Mese illusztrátor tanfolyam
Ez tényleg nagy dolog, mert imádom a meséket, de nem tudok rajzolni. Tudom viccesnek tűnik, de úgy érzem, ezzel valahogy meg tudok majd nyílni magam előtt. Szóval nagyon várom, de nekem ez tényleg bőven túl van a komfortzónámon.
5.) Könyvespolc rendezése
Volt már veled úgy, hogy azért nem vettél meg egy könyvet, mert már alig férsz el a könyvespolcodon? Elég volt abból, hogy olyan könyveket őrizgetek, amik nem tetszenek, vagy tudom, sosem fogom elolvasni őket. Úgyhogy elkezdem elajándékozni őket, pár felkerül majd a Vintedre, és amivel semmit sem fogok tudni kezdeni, hát nem tudom, megy majd a papírgyűjtőbe. Olyan könyveket szeretnék látni a polcaimon, amiket szeretek. Úgyhogy mindenképpen szortírozni fogok.
A többi dolog - könyvek, műfajok, témák-, majd alakulnak maguktól. Hozza őket az élet. Nem tervezem túl a 2026-ot. Valahogy úgy érzem, izgalmas élményeket hoz, de nem csak nekem.
Kedves Olvasó,
boldog új évet kívánok, és sok-sok történetet amik teljesebbé teszik a világod!
Zenka
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése