augusztus 24, 2019

A könyv, amit jobb lett volna nem is olvasni...

Nem témázás ugyan, de felteszem a kérdést, és ha kedvetek van válaszoljatok. Melyik az a könyv, amit végig szenvedtetek, pedig tudtátok, jobb lett volna az elején abbahagyni? Van még rajtam kívül olyan fakír, aki végig olvassa a rossz könyveket?

Nekem rendkívül sok pozitív élményem volt a rossz könyvek kapcsán. Sokszor olvastam már rossz könyvet, és írtam belőlük jó posztot. Aztán úgy éreztem, hogy felnőttem, és úgy voltam vele, jobb ha átadom a folyton elégedetlenkedő szerepet másnak.

Az emberek egyébként fogékonyak a paprikás posztokra, az egyik legnézettebb posztom most is a Szürke ötven árnyalata miatt írt kifakadásom, ami miatt most kicsit úgy érzem, elnézést kell kérnem, de hirtelen felindulásból elkövetett poszt írás következményeként született. Nem gondolkodtam, csak írtam, ami a begyemben volt. ( Csak statisztikai mutató, hogy a "szürke posztra a mai napig 7086 google találat érkezett, és nézettség tekintetében a 8000-hez közelít.)

De mielőtt elmerülnék a paprikás posztok népszerűségében- amelyről külön posztban szeretnék írni- íme a könyv, nyári vállalásom első darabja

#1: Sophie Kinsella: A boltkóros férjhez megy - avagy a könyv, amit jobb lett volna nem olvasni


Alapvetően azt érzem, hogy túl nőttem ezen a könyvön. A boltkóros sorozatot azért kezdtem el olvasni, mert megtetszett a film, aztán az első részt egy barátnős hét után a vonaton majdnem ki is olvastam. Érzelmileg tehát kötődtem a sorozathoz, sokat nevettem rajta, és ha nem is tetszett benne pár dolog, úgy hittem, fog ez még fejlődni. 

A harmadik részre több mint egy év múlva került sor, és annyit biztosan mondhatok, hogy részemről ez a sorozat mostantól kuka. 

Fél évig olvastam ezt a könyvet. Tényleg, fél éven át ott feküdt az éjjeli szekrényem fiókjában, és ha olvasni volt kedvem, ezt lapoztam fel, majd olyan 40 oldal után általában úgy felhúzott, hogy elment a kedvem úgy unblock az olvasástól. Aztán hetekkel később csak folytattam. 

Nincs kedvem belemenni a részletekbe, úgyhogy inkább csak kilistáznám mik voltak, amik leginkább nem tetszettek: 

1.) Zéró karakterfejlődés: a sorozat főhősnője egy csajszi, aki folyton vásárol, és mindamellett szerintem a világirodalom egyik leghülyébb hősnője. Ezt komolyan írom, de tényleg néha -sőt gyakran- annyira hülye Becky, hogy az már fizikailag fájt. 

Néha kínomban azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg ilyen hülyék vagyunk, mi nők, vagy ennyire nincs igény egy okos női szereplőre?

És nem is az volt a gond, hogy Becky gyakorlatilag olyan, mint egy bárgyú, kallódó próbababa, hanem az, hogy a sorozat harmadik részére sem fejlődött egy picit sem. 

2.) Ez az a könyv, amit elég nehezen fogad már be a gyomrom, tekintve hogy eléggé felháborít a hétköznapi életben is a buta, felesleges, cél nélküli vásárlás, és eléggé bicskanyitogató volt látni, ahogy Rebecca Bloomwod hülyeségekre költötte a pasija fizuját, csak mert egy árva értelmes gondolat nem fogalmazódott meg az agyában arra vonatkozóan, hogy bármi mást csináljon a shoppingoláson kívül. 

3.) Ez az a könyvsorozat, ami tényleg nem szól másról, mint a vásárlásról, és elég nagy bökkenő az, hogy én a főszereplőnővel ellentétben nem szeretek vásárolni. ( Plussz ugye kissé feldühít mások impulzus vásárlása.)

Kép a filmből, amiben legalább fejlődött valamit Rebecca

4.) Ha belemagyarázom mégis szól valamiről: egy munkamániás, szeretet hiányos sérült férfi, és egy rém egyszerű nő funkciótlan, működésképtelen kapcsolatáról, amit az írónő az utolsó fejezetben leönt egy rózsaszín cukormázzal. Nem kell belemenni a dolgok mélyébe,  a kapcsolatbeli repedéseket úgy is eltakarja a glitteres esküvői fátyol. 

A könyvben gyakorlatilag alig beszéltek egymással a szereplők, mindkettő kisebb válságon esett át, de megbeszélni nem tudták, és még csak hajlandóság sem volt rá, hogy elmondják a másiknak, gond van. Becky ellenben vagyonokat költött el a közös bankszámla kárára, az csak mellékes volt, hogy a pasija teljesen összeomlott - nyilván, mivel semmit nem tudott a menyasszonyáról- teljesen más okból. 

5.) Ez az a könyv, aminek főhősnője nem csinál mást a vásárláson kívül, mint hogy hazudik mindenkinek, de mindenkinek. A pasijának, a családjának, a legjobb barátnőjének... Mindenkinek. Végig. Hazudik. ( Hülyébbnél hülyébb módon, és persze nem bukik le. )

6.) Mindezek után csak annak tudtam szurkolni, hogy Becky esküvője elmaradjon, erre spoiler lett neki kettő is, egy luxus esküvő, meg egy vidéki. Csak mert hülye, mert hazudós, mert más pénzét költi, és mert megérdemli. 

7.) Végül ez az a könyv, ami szólhatott volna komoly témákról: elhidegült anya-fiú kapcsolatról, kiégésről, életközépi válságról, és valóban a vásárlás mániáról, de ahelyett, hogy bármelyiket is egy icipicit megfogta volna az írónő, inkább viccet - sem - csinált belőle. 

Néha felnevettem rajta, de sajnálom, számomra ez a könyv kínszenvedés volt. Soha, soha többet boltkórost. Soha soha többet egy ilyen bugyuta női főszereplőt. Soha, soha egy ilyen buta végtelenül felszínes történetet.

Szóval így kapott nálam a boltkorós sorozat harmadik része 10 csillagból 2-t.  

 Maga a könyv témája is - ha a mai világot nézzük, ahol azért már egyre inkább teret hódít a zero waste és a tudatos vásárlás- eléggé poros. Nem hinném, hogy 2020 táján nagy siker lenne egy csajról szóló sorozat, aki képtelen a gondolkodásra és csak vásárol. (Vagy csak én vagyok idealista. )

 Ideje a tovább lépésnek.

De előbb még olvasnék pár kommentet a ti szenvedős könyveitekről. Persze csak akkor, ha volt olyan...


8 megjegyzés:

  1. Volt szenvedős könyvem, több is, de veled ellentétben a legtöbbet nem vagyok hajlandó végigolvasni. Sokról idővel kiderül, hogy tök jó, csak a pillanat nem volt megfelelő. Olyan is van, amit félbehagytam és sosem fogom folytatni, a Shattered Mavis Marsh, Andrew Crofts tollából. Valós eseményeket leíró könyv, Mavis fia balesetet szenvedett és lebénult, aztán jöttek az ápolással kapcsolatos dolgok, fertőzést kapott a srác a kórházban, csupa szörnyűség történt vele, mintha nem lenne elég baj, hogy kómában van és lebénult, és ez a nő, aki a gyerek anyja, csak cigarettázott és szidta az ápolókat, orvosokat, semmit nem tett, hogy a fia helyzete jobb legyen. Nem úgy a férje, aki forgatta, mosdatta, etette, tortáztatta stb. a fiút, aki végül, hála Istennek, lábra is állt. De ez mellékes, mert Mavis, az anyák gyöngye volt itt az áldozat, őt kellett volna sajnálni. A férje közben meg sem nyikkan, tette a dolgát, de ez az anya szerint nem természetesen, mert a kórház dolga lett volna mindez. Tudom, hogy ez a nő valószínűleg beteg, de annyira feltoltam magam rajta, hogy nem bírtam tovább és letettem.

    Na de hogy ezt íróm, eszembe jutott, hogy volt több könyvem is, amit falhoz vágtam, aztán csak folytattam. Pl. a New Moon. Na, erre nincs magyarázat :D
    A másik, frissebb élmény Anna Gavalda: Life, Only Better könyvének az első novellája. De meg tudtam volna gyilkolni valakit közben, hogy neki is fájjon...:D
    Ja, és Jeaniene Frost: The Beautiful Ashes... Látod, én sem vagyok különb. :D

    Egyébként ezt a szériát, A boltkórost semmi pénzért nem vettem volna kézbe, a filmet sem láttam, mert nem az én témám. És mivel rengeteg hasonlóan ostoba ember és a világon, már az ő elviselésük is komoly kihívás, nem tetézem könyvvel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát az első említett könyvet én sem bírtam volna. :)
      A New Moon nekem is megvolt - úgy emlékszem bele lapoztam azért... Ja és pont a tegnapi napon vettem ki egy Anna Gavalda könyvet :D, hihi!!!

      Törlés
  2. Luca de Flavio: A fiú, aki már nem tudom, mit csinált... A könyv, amiben csak mocsok van, már azt vártam, mikor kezd el kifolyni a lapok közül.
    Robert Nye: A néhai Mr. Shakespeare, aminél szívem szerint bevezettem volna a könyvégetést. Még most is érzem az indulatot, ha eszembe jut.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow, teljesen elképzeltem, ahogy a szenny kiömlik egy könyv lapjai közül...

      Egyébként le fogok állni ezzel a "mindenképp tovább olvasom" dologgal. Amúgy is ritkábban olvasok, legyen akkor pozitív élmény. A Robert Nye könyvről szerencsére semmit nem tudok.

      Törlés
    2. Az összes szereplő vagy lelkileg, vagy fizikailag volt mocskos, sokan mindkettő... Már szinte féltem a könyvhöz érni. :D

      Nekem is le kéne, de még mindig nem nagyon megy. :/

      Szerintem nem vesztettél semmit, bár Amadea nem értene velem egyet, neki bejött. :D

      Törlés
  3. Nekem az utolsó ilyen egy Gounelle könyv volt, aki állítólag a francia Coelho. Borzalom volt Az oktalan filozófus c. könyve, nem ajánlom semmiképp. Két jó dolog volt benne, hogy rövid és gyorsan olvasható. Bővebben: https://www.goodreads.com/review/show/2762688960?book_show_action=false&from_review_page=1

    VálaszTörlés
  4. Én már elhajítottam a korábbi "mindenképp befejezem, hátha jobb lesz" attitűdöt, és azóta tényleg inkább félbehagyom ami nem tetszik. Amit végigszenvedtem, de nem kellett volna, azokból általában paprikás poszt születik. :)
    Beckyvel és a boltkóros naplójával én még gimiben találkoztam először, kivettem ugyanis a könyvtárból... és döbbenten vittem vissza... Az a pár oldal amit olvastam belőle dühítő volt, és rájöttem, hogy én sem tudok ezen a pazarló shoppingoláson szórakozni, taszít. Meg a hülyepicsásság, hazudozás is. Nem szeretem, amikor ilyen karakter van piedesztálra emelve, szinte hőssé...
    Érdekes amúgy, amit írsz, hogy most, tizeniksz évvel később, amikor a kapszulagardróbok, minimalizmus, fast fashion elvetése, fenntartható fejlődés, környezettudatosság virágzik, mire jó ez a könyvsorozat, és ki szereti?

    VálaszTörlés
  5. Régen nagyon sok mindent végigszenvedtem, ma már sokszor hagyok félbe könyveket.
    Viszont most a Normális embereket annyira szerettem volna szeretni, hát, nem jött össze. Alig vártam, hogy a végére érjek.
    Amúgy a boltkóros első részét én is olvastam, emlékeim szerint egynek jó volt, de ezt a mértéktelen vásárlást én sem értettem, már csak azért sem, mert nekem sosem volt annyi pénzem, hogy ennyit vásároljak. :) Meg ma már aztán főleg tudatosan törekszem rá, hogy kevesebb dolgot vegyek, amit meg veszek, az olyan legyen, hogy tényleg hordani/használni fogom.

    VálaszTörlés