szeptember 29, 2016

Az ajánlások margójára - avagy hurrá, én is témázom!!!

Forrás

Köszönöm, Anyukámnak, hogy könyvet dugott a kezembe, amikor nem tudtam, mit kezdeni magammal. Köszönöm nővéremnek, hogy délutánonként felváltva olvashattuk a meséket. Ők ajánlották, amikor már kiszáradt a szájuk, hogy olvassak talán egyedül. Köszönet ezért magamnak, hogy megtettem.
Köszönöm Pogány tanár úrnak, hogy csúcsszuper irodalom órákat tartott, és csak néha rémisztett el a kötelező olvasmányokkal. Az ajánlott listával nem foglalkoztam egy percet sem, mert ezek az ajánlások is kötelezőnek tűntek.

Köszönet a barátoknak, akik nem ajánlottak semmit sem. Ekkor indultam el azon az úton, hogy ha már ők nem beszéltek könyvekről, akkor majd én beszélek. :)
Köszönöm a sok-sok bloggernek, akik fölösleges illúziókat tápláltak bennem, miszerint el tudom olvasni a világ összes könyvét. Köszönöm, hogy mikor rájöttem arra, hogy ez lehetetlen, - és egyre inkább a saját igényeim szerint szelektáltam -, nem sértődtetek meg.
Külön köszönet Nimának, aki által volt egy masszív félév, amikor urban fantasy hősökkel álmodtam és álmodoztam: most is jól esne egy Pritkin, aki fegyverrel kényszerítene az edzésre, vagy egy instant JZB a beépített szekrény polcára. Ha nem lenne hangulatom hozzá, csak letakargatnám egy terítővel. :)
Azt hiszem Ameadeának köszönhetem, hogy bár már nem voltam gimis, az egyetlen vámpíros könyvvel, amiért rajongani tudtam, újra beiratkozhattam az iskolába. Sajnos a Vámpírakadémia az utolsó könyv, amiben azonosulni tudtam a tini szereplőkkel....

Köszönet nővéremnek, hogy akkora Gyűrűk Ura rajongó, mint a ház, és mindig arra késztet, hogy arról álmodozzam, újra olvasom az összes létező Tolkien könyvet.

 Köszönöm Szilvamagnak, hogy felébresztette bennem a reményt, a hitet és a bizonyosságot, hogy van még minőségi romantika.... Julia Quinn rengeteg ismerősömet meghódította, mióta megmutattad nekem. ;)

 Köszönöm a könyvtárnak, hogy roskatag polcáról pont a lábam elé ejtett el egy James Herriot könyvet. Minden egyes sorát élvezem a könyveinek.

 Köszönöm az ismeretlen lánynak, aki egy magazinban Hesse könyvet ajánlott, és a gyaktanáromnak, hogy aznap olyan unalmas órát tartott, hogy jegyzetelés helyett inkább pont ezt a padban felejtett újságot olvasgattam.

És köszönet még sok-sok embernek, akik most talán névtelenek, de személyük úgy egybe mosódott az ajánlott könyvvel, mintha csak a történet társ szerzői volnának...

Ha jól belegondolok, az ajánlások olykor rosszul sülnek el. Pislogok és habogok, hogy most épp miért nem jött be az adott könyv, hogy mégis csak jó, de nem érzem, hogy hozzám illene, ó igen, ez is sokszor előfordul. Nem tudom, mit kellene mondani, ha az ajánlott könyv egyáltalán nem jön be. Köszi a könyvet, rémesen rossz volt...? Vagy mondjak egy kétértelmű alig vártam, hogy kiolvashassam mondatot?

De talán a lényegen még a rossz élmény sem változtat. Hogy amikor ajánlok, vagy amikor ti ajánlotok valamit, az olyan, mintha megmutatnánk egy rejtett kis szegletünket. Hé, ez nekem nagyon bejött, és ajánlom, hogy neked is bejöjjön, különben... Nem, nem erről van szó... Amikor ajánlunk egy könyvet, egy cikket, egy regényt, akkor azt szeretnénk, hogy a másiknak is ugyanolyan jó legyen, ugyanolyan örömet, ugyanolyan élményt okozzon, mint amit mi éreztünk olvasás közben. Egy ajánlás, az nem csak egy vélemény. Véleményt bárhol olvashatsz, de egy ajánlás, az valami olyasmi, mintha azt mondanák neked: gondolok rád, fontos vagy számomra. És innentől kezdve, talán lényegtelen is, hogy mennyire jött be...Szerintem az sem fontos, hogy az ajánlást rögtön megfogadd. Én mostanában csak felírogatom őket. Biztos vagyok benne, hogy ha nem is most, egyszer majd jól fog jönni ez a lista. Ott lesznek, mint biztos receptek valamilyen különleges élményhez.

Nekem amúgy az a tapasztalatom, hogy amikor ajánlott könyvet olvasok, nem egyedül olvasom a könyvet. Sokat gondolok olvasás közben arra, aki a történetet az utamba irányította.

És olykor kifejezetten jó dolog közösen olvasni.

Ebben a körben részt vettek:


6 megjegyzés:

  1. igazán örülök, hogy összeismertethettelek benneteket Pritkinnel. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is nagyon örülük, Nimám! :P

      Törlés
  2. Tök jó poszt lett! :D Tetszik ez a köszönetnyilvánítós forma ;) Kivételesen elolvastam a köszönetnyilvánítást :P
    Pritkinnel lehet, hogy nekem is össze kéne cimbizni?
    Elképzeltem egy hímzett terítővel letakart JZB-t a beépített szekrény mélyén. :D jaj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, hogy JZB számomra az instant pasi. Nekem csak úgy kellene, ha letakarhatnám néha :D, vagy bezárhatnám a szekrénybe, amikor épp megérkezik a normális kedves/rendes pasim... Ami annyit jelent, hogy racionális énem egyáltalán nem vágyik az ő típusára, de azért kóstolgatni még így is lehet...

      A Pritkines regényeket vagy nagyon szereti az ember, vagy végtelenül nem érti, mi a jó benne. Moning szintjét nem üti meg, de... nekem jó. ( Kivéve persze, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy én elvárom. ) :) Akkor utálni fogom.

      Tényleg, te nem is olvasol köszönetnyilvánításokat... Így nem is tudod, ha egy regényíró valamit megköszönt neked ;)

      Törlés
  3. Jaj, hát ez egy nagyon jó és szép kis poszt lett.:)És nagyon örülök annak, hogy a te szívedet sem hagyták hidegen Julia Quinn regényei. :)

    Egyébként pedig épp tegnap ahogy elmentem a könyvespolcom előtt vetődött rá a szemem a Virágok Háza és Az Éden leányai c. könyvekre - amiket anno még a te ajánlásodra szereztem be... és nem, még nem olvastam el őket, arról biztosan tudnál, de hamarosan sorra kerülnek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Julia Quinn könyvet olvas már a barátnőm barátnőjének barátnőjének barátnője is :)
      Sőt, a barátnőm már sokkal több JQ regényt olvasott mint én :P

      Ó, nagyon szeretem azokat a könyveket, de hogy miért, azt igazából nem tudom...

      Törlés