november 24, 2014

Spoilerek és más egyéb katasztrófák


Pár bloggal összefogtunk és eldöntöttük, hogy kicsit témázgatunk. Az ötlet lényege annyi egyszerűen, hogy közösen választunk egy témát, választunk egy közös időpontot, és a kijelölt pillanatban egyszerre publikáljuk a blogunkon a választ. Izgalmas dolog lesz körbejárni és megfigyelni, ki mit írt, a másiktól függetlenül.

Mostani témánk nem más, mint:
"Azok a fránya spoilerek! "


A wikipedia fogalomtára szerint spoiler "az irodalmi művekre, filmekre, videojátékokra stb. vonatkozó információ: leggyakrabban a végkifejlet elárulását jelenti, de kulcsfontosságú pontok -ugyebár- nem csak a mű végén találhatók."

fIGYELEM a poszt, rendkívül sok spoilert tartalmaz. Amúgy nyugodtan olvashatod... :)
Na ezt én nem szoktam ilyen szabatosan elmagyarázni, amikor véletlenül elszólom magam és értetlen tekintetek bámulnak rám. Mi a fenét akarok én azzal az autós aerodinamikai izével?  Filmekről volt szóóó! - magyarázzák. Értem én, értem..., és rögtön helyesbítek is, hiszen akik nem forognak netes körökben, nem értik a szó ímigyen használt jelentésváltozatát. De azért mindig elgondolkozom azon, milyen szóval helyettesíthetném. Spoiler, spoiler, a fene sem tudja...

 Mindenesetre én úgy vagyok a spoilerekkel, hogy ÚÚÚTÁLOM őket. ( Még akkor is, ha mindezt rövid u-val kell írni. ) Le kell állítani a SPOILEREKET, nem uralhatják a lelőtt poénok az életünket.
Pontosan.
Az az ember, aki sorozatosan spoilerez, csak fel akarja nagyítani önmaga jelentőségét, és cseppet sem foglalkozik másokkal. ÉÉÉN TUDOOOM!!! Ez van a homlokára írva, és messze nem érdekli, hogy az enyémre és sok más emberére meg az van a szemöldökráncolások formájában jegyezve, hogy BAKKER, FOOOGD MÁR BEEE! Tovább mondja...

A spoilerrel kapcsolatban mindig az az első gondolatom, hogy utálom. A második meg az, hogy NA NEEEEEE!!!!! Nem szeretem, mert nem szeretek spoilerbe futni, és utálom, hogy nincs rá jó magyar kifejezés. ( Azért hátra lehet dőlni, én is így hívom a jelenséget, csak mondom. )

Általában tehát én nagyon vigyázok, hogy ne tudjak sok mindent az aktuális történetről. A filmeknél csak trailert nézek, a könyveknél pedig még fülszöveget sem olvasom el sokszor. ( Persze ez nem mindig követhető. ) A blogoknál vannak megbízható bloggerek, akiknél nyugodtan végig olvashatom azt a posztot is, ami ismeretlen könyvről szól, de bevallom sok esetben inkább csak azt figyelem, milyen benyomásokkal írnak az adott sztoriról, próbálom a cselekményt csak félszemmel átfutni. Szóval maga vagyok az elővigyázatosság. Ilyen szempontból viszont kérdezhetitek, én hogyan írom meg a posztokat, van-e spoiler, vagy nincs posztjaimban. A helyzet az, hogy szokott lenni, de minden esetben figyelmeztetek előtte. Igazán nagy gondban akkor vagyok, amikor egy sorozatról kell írni. Hisz annak, aki nem olvasta az előző részeket, annak minden spoiler, amit a második könyv kapcsán írok, és ilyenkor annyira belelovalom magam az elővigyázatosságba, hogy leginkább csak rövid posztok, vagy egyáltalán semmiféle posztok nem születnek. Szoktam ugye néha olvasónapló-szerű posztot írni, ami meg szinte csakis a cselekményről szól, de általában ezek olyan könyvek, amiket a büdös életben soha senki nem akarna elolvasni, aztán arra gondolok, hogy szívességet teszek pár embernek, megmutatva, miért nem akarták soha elolvasni... Ezt akár felebaráti szeretetnek is nevezhetjük, nemde?

 
Mindig csak mennek, meg mennek, meg mennek, de miért???
Most megint a Harry Potterről meg a Gyűrűk Uráról szeretnék nektek mesélni. Életem legnagyobb, legkatartikusabb olvasmány élménye volt a Gyűrűk Ura, amit egy nyár alatt olvastam ki, és az a  nyár volt az egyik legklasszabb nyaram. Annyira együtt éltem a könyvvel, mintha én is ott mentem és mentem és mentem volna velük, hegyeken át és dombokon keresztül alagutakban és kopár sziklákon másztam és vittem és vittem a gyűrűt,  és úgy átéltem minden csatát, mintha én is megvívtam volna velük. És volt az a pont, tudjátok a legvége, amikor történt a gyűrűvel, ami történt, és én akkor annyira izgultam, hogy összeszorult a gyomrom és kivert a víz, és annyira ledöbbentem, hogy az történt, ami történt, hogy csak bámultam tátott szájjal a könyvre, és akkor megfogadtam, hogy soha senkitől nem fogom elvenni ezt az élményt, vagy legalábbis ennek az élménynek a lehetőségét -  még akkor sem, ha a másik személy kéri tőlem. Mert átélni a dolgokat mindig izgalmasabb, mindig klasszabb, sokkal többet ér, mint az a pár másodperc, amikor elmondják a megoldás kulcsát.

Na ezt jól elmondtad, gratulálok!
A Harry Potternél viszont nem volt ilyen szerencsém. A Harry Potter első részét már kiadták filmben, amikor én csatlakoztam a rajongókhoz - először amúgy én is húztam a számat, hogy mi ez a hülyeség, aztán meg... mondtam, hogy most újra fogom olvasni? :) - , de hogy a lényegre térjek, az ötödik résztől kezdve én is azok között voltam, akik legszívesebben varázslósüveget húztak volna a megjelenés napján, és természetesen az első nap megvettem a könyvet, és rögtön elolvastam, és jött a sok húúú, meg hűűű, dirr meg durr, stb stb... És akkor ugye a regénysorozat végén történt Dumbledorral ami történt, csak hogy én ezt sajnos előre megtudtam. Tudom, hogy korábban kiszivárgott már az ügy, de nem vártam volna, hogy egyszer csak egy barátnőm IDÉZŐJELBEN, fogta magát és elmondta mi lesz. HOOOGY MIIIIIII???? - zengett a folyosó az egyetemen a hangomtól, teljesen paff voltam és még csak magára sem vette a csaj a dolgot. Örült önmaga fontosságának, és ennyi neki elég is volt. Pedig én azt akartam amúgy mondani neki, hogy: hogy lehetsz EKKORA SURMÓÓÓ, TE ####?!###....????!!! ########  ekkora idióta??????
Szóval így történt, hogy amikor a hatodik Harry Potter könyvet olvastam, hiába vártam nagyon, nem tudtam elfelejteni azt a bizonyos nagy fordulatot, és igazából az egész könyvet nem élveztem úgy, ahogy kellett volna. :(

Van amúgy ismerősöm, aki kifejezetten rajong a spoilerekért, olyan is, aki mielőtt belekezdene a könyvbe, elolvassa az utolsó oldalát. Ahogy a fent említett wikipedia cikk bölcsen meg is említi: "A spoiler dő előtti közlése elronthatja, tönkreteheti a befogadás élményét, újabb kutatások szerint viszont akár élvezetesebb is lehet a művek olvasása, ha előre tudjuk a végüket."  Én ezt viszont nem tudom és nem is vagyok hajlandó értelmezni. 

Van amúgy két friss élményem a témában, amit röviden azért leírok ide. Kérdés számomra pl. a film kontra könyv esete is. Ugyanis legtöbbször, ha már láttam valamit filmben, nincs kedvem végig rágni magam a könyvön, pont azért mert minek... Az esetek 70%-ban nem olvasom el könyvben, amit filmen láttam, a maradik kb. 30 % -ban viszont annyira tetszik a film hangulata, hogy a könyvet is elolvasom. Legutóbb így jártam a Pí életével is, amit régóta el akartam olvasni, de pont akkor kaptuk kölcsönbe a filmet, amikor kikölcsönöztem a könyvtárból, és miután megnéztem, úgy döntöttem - bár tetszett-, de ennyi elegendő is volt...

És még egy friss élmény. Bevallom Channing Tatum miatt akartam elolvasni a Nicholas Sparks könyvet, a Kedvesemet. A film nekem tetszett, de olyan sután fura vége volt, gondoltam kíváncsi vagyok, milyen lehet könyvben. Szóval láttam a filmet, ami már rossz pont, de miután a könyv úgy kezdődik, hogy a főhős srác elmondja, milyen szerencsétlen, mert szereti a csajt, de hát hiába szereti, még sem lehet vele, szóval igazából csak felidegesített az első pár oldal után. Mi a fenének olvassam el, ha már így is tudom mi van benne, és még a könyv elején is leírják ... Úgyhogy azt is félre raktam.

Ugye tudjátok, hogy a témázáshoz csatlakozhattak posztban, hozzászólásban, bármilyen más módon? Annyit kérünk, hogy ha posztot írtok, azt jelezzétek nekünk, hogy belinkelhessünk a listába, és hogy ti is jelezzétek, honnan indult a kezdeményezés.

Akik ebben a körben részt vesznek:
Ilweran, tigi, Reea, PuPilla 
Bea

9 megjegyzés:

  1. Wúúú, barátosném a spoilerellenességben, pacsi! :) De azért olvasd el Ilweran cikkét is, van néhány tök jó érve, pontja a mondandójának, nekem nagyon tetszett. Érdekes, gyakran én is úgy érzem, hogy nem érdemes már elolvasnom a könyvet, ha a filmet láttam, épp ezért szoktam fordítva időzíteni a dolgot. De persze azért ez inkább a ponyvább szórakoztató irodalomnál játszik - legalábbis nekem. Mondjuk a Pi életét elolvastam volna a film után is, de szerencsére a megszokott sorrend volt, olvastam, néztem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, van aki szereti a spoilereket? :D Nem, nem fog meggyőzni, biztosan.

      Törlés
  2. Annyira utálom, mikor az érintett nem fogja, hogy mekkora barom! :) ezért nem szeretek én sem elmesélni semmit részletesen, és amikor kérdezgetnek, hogy de akkor mi lesz, csak azt mondom, majd meglátod. Ilyenkor jön hogy milyen gonoooooosz vagyok, viszont szerintem muszáj az embernek magának átélni ezeket a helyzeteket. :)

    A sorozatok nehéz diók, minden résznél küzdök vele, de mivel írok róluk, valahol meg kell húzni a határt, és eddig még nem akartak megkövezni, ami megnyugtató. :D Nem is olyan rég írtam a Vas druida 7. részéről, és olyan körmönfontan próbáltam leírni egy a 6. kötetben előállt fordulatot, hogy majdnem beletört a tollam. :D Nem könnyű, de azért nem is lehetetlen ;)

    VálaszTörlés
  3. Jaj tényleg, a sorozatok! Elfelejtettem rá reagálni. Én is kicsit nehezebben írom meg azokat a posztokat, de általában végülis az elején eldől, és ha úgy gondolom, hogy lenne olyan részlet, ami elrontja, akkor inkább kiírom, hogy ne is olvassa aki még nem olvasta az előtte levő részeket, és akkor mosom kezeimet :)

    VálaszTörlés
  4. ÁÁÁÁÁ, drágáim, azért ne értsük már ennyire félre egymást :) én NEM szeretem a spoilereket, egyszerűen nem érdekelnek :))) nem tudom, van-e ember a világon, aki kifejezetten szereti őket... a könyvek végét azért olvasom el, mert van valamiféle ilyen első mondat - utolsó mondat heppem, hogy a kettőt együtt akarom megtapasztalni és kitalálni, mi van közte :) Szóval messze nem arról szól, hogy én szeretném a spoilereket ;)
    Több helyen leírtam már, hogy értelek én titeket, meg minden, és természetesen tiszteletben tartom hogy nem akartok spoilert olvasni, direkt nem is spoilerezek, mert az suttyóság. Viszont a sorozatok esetében azt kell mondjam, aki nem olvasta az előzményeket és elolvas egy posztot egy sorozat mondjuk ötödik részéről, az megérdemli :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aki egy sorozatnak mondjuk csak az 5. részéről olvas el valamit, valószínűleg úgysem fogja érteni. :) De ez tudom, hogy egy viszonylag szélsőséges példa. :)

      Törlés
  5. Fú, annyira érdekes, amit a Gyűrűk urás olvasási élményedről mondtál, pontosan ez volt velem - hihetetlen, ahogy kicsúcsosodik az a pillanat, miután az ember tényleg szó szerint végigmegy velük a könyveken és viszontagságokon át. Sosem felejtem el azt, ahogy ott kuporogtam az ágyon, és elértem ahhoz a részhez, és annyira hihetetlenül izgatott voltam, és olyan katartikus érzés volt, amit nem is tudom, hogy adott-e még más könyv olvasása. (Persze nagyon sok könyvet szeretek, de ez mégis egy különleges élmény volt, talán a könyv hosszúsága adta ezt az összetett érzést.)
    A Harry Potternél dettó ez volt a Dumbledore-s szállal (minden mástól sikerült megkímélnem magam), én mondjuk amiatt a molinós kirakás miatt értesültem róla, de az elején úgy voltam vele, hogy hátha hazudott az illető, és mégsem így történt. Persze nem tudtam ezzel becsapni magam, de egy kicsit így legalább reménykedtem, hogy máshogy történt/nem történt meg.

    És hogy mennyire utálom a spoilert?:DDD NAGYON.NAGYON.NAGYON.:D
    És sajnos előítéletes vagyok azokkal, akik rendszeresen képesek előre elolvasni az utolsó oldalt:D (elnézést, ilweran:)) Oké, lehet, hogy a legutolsó mondat esetleg nem olyan spoileres, de én sokszor a nagyon izgalmas könyveket úgy olvasom, hogy a soron következő oldalra ráteszek valamit, hogy a szemem még véletlenül se kalandozzon el arra, és lőjem le magamnak a poént, miközben a feszültség mondjuk egyre nő az adott fejezetben/oldalakon.
    Nem tudom ez a kutatás mire alapoz, de mégis mi lehet izgalmasabb annál, ha nem tudod, hogy mi fog történni?....

    A Pí életét én könyvben olvastam, és nagyon ajánlanám, de így, hogy láttad a filmet, sajnos a fő szálak már nem fognak meglepetésként érni. Mégis, a könyv sokkal de sokkal jobb, és ezt most nem azért mondom, mert ez általában így van:)

    Ó, és amit még nagyon utálok (ez ilyen utálkozós komment lett sajna:D), azok akik azt mondják, hogy "óó, de ez nem is spoiler". Vagy: "de csak egy kicsit mondtam el a történetből" - mindezt azután, hogy kifejezetten kértem, hogy ne mondjon semmit a történetről (ez mondjuk pont egy film kapcsán jött elő), mert még az előzetesekből is csak a legrövidebbet néztem meg, mert olyan film (sci-fi), ahol bármi lelőheti egyik vagy másik fordulatot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ez az, amit én nem értek. Mi hárman, akik azt mondtuk, hogy nem zavarnak a spoilerek, ugyanakkor igyekszünk tiszteletben tartani, hogy a többieket igen, ezért lehetőség szerint kerüljük a spoilereket. A másik oldalról pedig kezdem azt érezni, hogy a spoiler-ellenzőktől nem kapjuk meg ugyanezt a tiszteletet, hanem kb. hülyének vagy csodabogárnak néznek, hogy minket nem zavar. Előítélet azzal szemben, aki elolvassa az utolsó oldalt? :O Miért? Vagy egy másik helyen elhangzott, hogy biztos van pszichológiai oka. És ha van? Ilyen alapon annak is van, hogy titeket miért zavar. :D
      Az pedig, hogy engem nem zavar, nem jelenti automatikusan azt, hogy szeretném, ha mindenki előre elmesélne mindent, csak épp nem akadok ki tőle, ha mégis.
      Ezt lehet, hogy még hozzáírom a posztomhoz, most jutott eszembe: Néha nem árt, ha felkészül vagy felkészítik az embert, hogy mi fog történni. Ha előre tudom, hogy ott a Keresztapában a lófejes jelenet, jó eséllyel bele sem kezdek kb. 15 évesen. Akkor ott abba is hagytam, és soha többé nem is folytattam. Ha felnőttként, mondjuk a mai eszemmel szembesülök vele először, valószínűleg sokkal jobban viselem. De így már szinte biztos, hogy soha nem fogom végignézni, hiába zseniális film. (Legalábbis azt mondják, hogy az, mert ugye, nem láttam végig. :D) De mondhatnám a Rómeó és Júlia végét. A szüleim nem spoilerezték el, én meg csak ültem a tévé előtt, és vártam, hogy Júlia mégis időben felébred. A mai napi emlékszem a döbbenetre.

      Szóval én azt kérem, hogy fogadjátok el, hogy mi meg ilyenek vagyunk, és nem kell előítélet meg okok keresése. Nem vagyunk egyformák. :)

      Törlés
  6. Én szélsőségesen úgy érzem, jót teszek azzal, ha elhallgatom mások elől a spoilereket, és nem, nem fogok változni. :) És változatlanul úgy érzem, jobban élvezné mindenki a könyveket filmeket spoilerek nélkül. Én tényleg így gondolom :P
    De a spoiler pl. tök jó téma egy beszélgetéskor, szóval a spoiler rajongók járjnak össze, mi meg olvasunk egyedül :D

    VálaszTörlés