szeptember 21, 2014

Minden jó, ha a vége jó?

Nemrég kaptam egy levelet kedves ismerősömtől, ahol szóba került, mint téma, a regények vége. Mivel az én regényem jelenleg a se füle, se farka állapotában van, arról nem mesélhetek... No de szerintem baromi érdekes kérdés ez a maga drámai módján,
szóval hogy: milyen a jó vég?

Kép innen
Biztos vagyok abban, hogy sokunk úgy érzi a pozitív kicsengésű regény végzetek a legjobbak. Azok megnyugtatják az ember lelkét, bizonyosságot adnak, hogy minden jó lesz, meg hát úgy vagyunk szerintem vele, hogy ha már végig szenvedtünk ötszáz oldalt, vagy jobb esetben végig jártuk a főhős útjait, akkor már megérdemeljük, hogy legyen a történetnek bizony nagyon jó vége. 

Ám sok tekintetben szerintem a tökéletes happy end már a giccs határt súrolja. Idegesítő, taszító, ha a regényben minden, de tényleg minden jól alakul. Szinte elzárkózom előle. Nem kérek belőle! Hiszen az élet nem így működik, nem lehet minden-minden jó, a legkevesebb, hogy valakinek ne jöjjön össze valami. Ami persze a maga módján gonosz dolog. Miért akarjuk bántani a szereplőket, miért ne élhetne mindenki békességben, a fehér léckerítés mögötti családi házban, édes süteményt majszolgatva, miközben az unokáknak elmeséli aktuális főhősünk, milyen kalandos és szerencsés életet élt. Hát, gondolom, mert úgy unalmas lenne...

Vannak tehát a pozitív végzetek, és vannak a negatívak. Megmondom őszintén, szerintem a negatív regény végek a maguk módján bájosak. Olyan jól pofán tudnak csapni, hogy csak tátogok és hebegek és nem tudom, hogy miért, de arra sarkallnak, hogy átgondoljam az életem, és most azonnal tegyek valamit. A negatív vég, akkor fáj a legjobban, ha pozitívra számítottál. Az egy pozitív értelemben vett fájdalmas katarzis. A negatív vég rendesen fájni tud, néha légszomjat okoz, néha úgy érzem utána, hogy üvölteni kellene, s legtöbbször elemzem a helyzetet, alakulhatott volna-e a dolog máshogy. 

Persze a negatív végeket sem szokták - hála Istennek- kataklizmaként ábrázolni. Ott pont hogy az van, hogy nem mindenkinél rossz a helyzet, csak a főszereplő szív hatalmasat, elbukik, reményt veszt, vagy ami engem a legtöbbször bántani szokott, ha a főhős felad valamit. Olyankor szinte sírni támad kedvem. 

A vég, ugye relatív, hiszen a könyvek csupán a történetek egy részét tartalmazzák. Én ugye - a tovább gondolós típus-, picit el szoktam játszani a gondolattal, hogy mi történik még az utolsó mondat után, ráadásul a történet külön-külön a mellékszereplőket érintve másutt fejeződik be. És másutt folytatódik tovább. 

Na most be kell valljam, régen azt hittem, azért van sok folytatásos regény, mert az írók túl sok szappanoperát néztek, és képtelenek befejezni. Állítom, hogy azért van pár ilyen. :) Néha tényleg nem kellene tovább folytatni a regényt, annyira jó lenne lezárni és pontot tenni az utolsó mondat végére. De néha meg annyira jó a regény, és annyi lehetőség van benne, hogy folytatásért kiállt. Kell, kell, minél gyorsabban és minél többet! Én is érzetem már ezt, nem is egyszer.

No de milyen a jó lezárás? Az, amikor a regény minden szálát beszegik, amikor minden kérdésre választ kapunk, vagy az, ami nyitva hagy még kérdéseket. Emlékeztek Zafón Angyali játszmájára? Az olvasók többsége utálta, hogy nem volt egyértelműen lezárva a regény pár igen fontos kérdése, pl. hogy ki is volt igazából Andreas Corelli, de én speciel pont ezt imádtam a történetben. Mert nekem így volt életszerű, vannak dolgok, amiket a büdös életben nem tudunk meg. És igazából olyan jó találgatni... 

És mit gondoltok az epilógusokról? Az epilógusokban szokott leginkább szivárványszínű boldogság lenni... Tíz év múlva, Harry Potter elviszi a kicsi fiát a Roxfort Expresshez, bár ne tette volna. Szerintem agyonütötte Rowling vele a regény végét. Viszont kifejezetten szerettem az Éhezők viadala sorozat epilógusát, mert bár azt hiszem a legtöbb helyen azt olvastam, milyen pozitív lecsengésű volt az utolsó pár oldal, szerintem meg egészen keserédesnek tűnt. És ez jó volt, jót tett a lelki világomnak. ( Olyan nagy háború meg szenvedések után igenis jól esett, hogy a szereplők magukon hordták a fájdalmat. )

Szerintetek az írók mennyi gondot fordítanak a regények végére? Biztos nem annyit, mint mondjuk a kezdő mondatra, de azért szerintem ez is nagyon fontos. A legtöbb író , már a sztori kezdetének írásakor tudja, hova jut majd el. De szerintem egyik sem kapja meg azt a végeredményt, amit legelőször megálmodott, vagy amit képzelt írás közben.  A dolgok folyton változnak, higgyétek el.

Még egy kérdésem van, ha gondoljátok válaszoljatok kommentben, posztban, kézfeltétellel, ahogy akarjátok.

Függő vég? Naaa? :) Engem általában hidegen hagynak. Úgy értem, nem rajongok értük. Meg lehet írni a regényt úgy is, hogy le is zárom, meg ha folytatást akarok írni, hát nyitva hagyok kérdéseket. Sokkal elegánsabb megoldás szerintem ez, de tény, hogy marketing szempontból baromi hatásos lehet egy olyan függő vég, ahol az egyik népszerű szereplő csávába kerül. Persze az ilyen írók nem foglalkoznak szegény rajongóik lelki világával. És ilyenkor meg is kapják szerintem sokszor a kérdést: hát hogy lehet ilyen véget írni?? Igazából bármilyet lehet. Az író úgy csavarja a lezárást, ahogy neki épp megfelel.

Punktum.

6 megjegyzés:

  1. Én azt nem szeretem, ha az a rész, amit végnek gondolok eljön, akár pozitív, akár negatív, és utána még van vagy 30 oldal :D néha olyan felesleges részek biggyesztőőődnek a regények végére, hogy nem értem. Pl. Az időutazó feleségéről is van ilyen emlékem.
    A HP epilógus nekem tetszett, de mondjuk én nagyon elfogult vagyok. Szerintem szép lezárást adott, örültem, hogy láthatom őket a porontyaikkal, bőgtem egy jót az Albus Severuson, hát ez vagyok én :) All was well. :D
    Az Éhezők viadalánál nem is emlékszem hogy volt epilógus. De mondjuk én nagyon utáltam a harmadik részét, felháborító volt.

    Függő vég: nem rossz az. De néha lehet tudni, hogy á, nem is annyira függő az. Pl az erőltetett cliffhanger az Iced végén :D
    De ha már Moning, remek függővég a Faefever (A hajnalra várva) vége. Szerintem. :)

    Biztos nehéz lehet jól lezárni egy regényt. Szeretem a pozitív meg a negatív lezárást is, mikor mit, mihez mi illik, általános recept szerintem nincs erre. De van, hogy a nyitva hagyás a legjobb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem értem a Harry Potter rajongókat :D, annyira... számomra negédes volt a vége, akár egy tanmese :) Jól van, értelek amúgy titeket ;)
      Moning jó függővégeket ír tényleg, most hirtelen más példát nem is tudok mondani...

      Törlés
  2. Jó bejegyzés volt.
    Szerintem a lezárás módja kissé összefügg az adott olvasóréteg elvárásával, korával, nemével, meg a zsánerrel. :)
    Én olvasóként pl utálom a függővégeket, jobb szeretem, ha minden kötetnek van egy kis lezárása, még akkor is, ha sorozatról van szó.

    A HP epilógus szerintem azért született, hogy ne követeljék az írónőtől a folytatást. :) Így könnyebben megúszta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó bejegyzés? :D A második mondatoddal megmagyaráztál minden kérdést. :)))
      Írtál már függő véget?

      Törlés
  3. Látom, megihletett a téma :D

    Bevallom, én sokszor mintha félnék a könyvvégektől... ilyen Úristen, mindjárt itt van-érzés, és akkor úgy le tudok lassulni az olvasással, hogy hihetetlen.

    Valóban, a happy end nem is mindig annyira happy, főleg az olvasó részéről, aki homlokráncolva figyeli, hogy na, már megint győzött a hollywoodi bevett sablon, és hirtelen minden jóra fordult. Szeretem amúgy, ha valami jól végződik, csak ne olvadjon cukormázba, vagy ne legyen hiteltelen, csak azért, mert az író azt érzi, hogy ezt várják el tőle. A másik dolog, amit ki nem állhatok, amikor csak pislogok az utolsó mondat után, hogy mi van?? Amikor azon gondolkodom, hogy itt "mire is gondolt a költő", mert nem tudom értelmezni. A legutóbbi ilyennél úgy éreztem, mintha az utolsó mondat keresztülhúzta volna az egész korábbi 270 oldalt, ami azért fájt különösen, mert nagyon szerettem azt a regényt. Csak épp a végének nem volt értelme.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedvenc részem a levélből, hogy: " én általában nem szeretem a regény végeket, kivéve, amikor annyira rossz a történet, hogy már alig várom, hogy vége legyen " :DDD

      Törlés