június 15, 2013

Futótűz

Katniss, bár megnyerte az Éhezők viadalát, most sem nyugodhat. A körzetek lázonganak, és Snow elnök ezért – nem véletlenül- Katnisst hibáztatja. Továbbra is meg kell hát erőltetnie magát, úgy kell tennie, mintha Peeta volna minden vágya. A gond csak az, hogy 1. Katniss nagyon béna színész, 2. bárhogyan is erőlteti a dolgot, Panem lakói már nem tűrik a Kapitólium hatalmát.
Aztán elindulnak a győzelmi körúton, s mire végig udvarioskodnak minden körzetet, azok felbolydulnak, Snow elnök pedig fifikás bosszút tervel ki.

Egyébként szeretem Snow elnököt. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy egy negatív hős hiteles és intelligens legyen , Snow elnök meg megfelel minden elvárásomnak. A könyv viszont, mindamellett, hogy faltam az oldalakat, nem igazán győzött meg.

Most mi volt ez a könyv, egy Éhezők viadala reload? Ez a kötet gyakorlatilag felesleges volt. És inkább nem akartam Katniss-t ennyire megismerni.
Kezdjük ott, hogy a könyv izgalmas része – a második fele, amiről nem beszélhetek-, szóval egy nagy üresjárat. A történet szempontjából semmi szerepe nincs, olyan mintha az elsőt újra játszották volna más szereplőkkel. És mivel tudtam, hogy lesz egy harmadik rész, az előtt meg úgy sem likvidálják a főszereplőket, nem is nagyon aggódtam a szereplőkért.

Érdekes, ahogyan az írónő játszik a kockázattal és az erkölcsi kérdésekkel. Kockázat, ez alatt itt az emberi életek sorsát értem. Meggyőződésem, hogy nem igazán meri ráncigálni őket. A viadalon például Katniss soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy valóban szerepe legyen az erkölcsi érzékének, nem kell lekaszabolnia barátot vagy ismerőst, és a legtöbb hullát kitermelik a mutáns majmok, meg a természeti tényezők, meg maga a Kapitólium. Lehet őket hibáztatni.
Szívesebben vettem volna, ha Katniss nem azon tipródna oldalkon keresztül, hogy melyik pasit válassza. Megmondom őszintén Katniss lamentálása jobb esetben hidegen hagyott, rosszabb esetben meg bosszantott. Hogy lehet, hogy ezek az irodalmi hősök sosem tudják, hogyan éreznek egy pasi iránt? Hol az egyik kell neki, hol a másik, - engem amúgy nem zavarna, ha tudatosan szeretné kipróbálni a lehetőségeit, de kezdem azt hinni, hogy Katniss nem is olyan okos, mint aminek korábban hittem.

Például a hajamat téptem, hogy ez a lány sosem kapcsol. Egyszerűen teljesen egyértelmű dolgokat annyira félre tudott magyarázni, hogy néha már igazán kezdtem a többieknek szurkolni. Sokkal élelmesebb szereplők is vannak ebben a történetben, persze nem csak Peeta-ra gondolok, aki meg mindig mindent eltitkol és játssza mellette a hősszerelmest – ezért őt is megráznám amúgy, és ott van a Gale nevű srác, aki meg annyira semmilyen, hogy ha a mozira nem választottak volna ki egy ennyire jóképű fiút ( nekem amúgy nem tetszik, de nem is ez itt a lényeg), senkit nem is érdekelne. Katniss amúgy szerintem néha már rosszindulatúan játszik ezzel a két gyerekkel, de mondom, annyira hülye, hogy azt sem veszi észre, amikor a saját jelképét nyomják a kezébe, és akkor is azon tűnődik, milyen a kapitóliumi divat. Szegény lázadók.
Szóval nem győzött meg a történet, Katniss meg meredeken lecsúszott a piedesztálról. Peeta nekem igazából még mindig szimpatikus, olyan embernek képzelem, aki mindig mindent teljesen átél és komolyan gondol, és hát szegény srácnak nincs mása a világon mint ez a lány- ó jajj... Szerintem nem egy nyálas szereplő, bár ahhoz képest, hogy milyen jó szónok, néha az érzelmeit pár cipóval fejezi ki, amiről nem tudom eldönteni, hogy aranyos vagy nagyon fura.

Kedvenc karakterem pedig Haymitch. Ő az igazi lázadó, piál, részegeskedik, nem játssza el, hogy jól van, és ő tényleg jól keveri a kártyákat, respect és tisztelet az öregnek.

Mindamellet viszont, hogy nem győzött meg a második rész, szerettem olvasni, és szerettem ebben a világban lenni, fejezet fejezetet követett, nem tettem le a könyvet tíz-húsz oldalanként, szóval fanyalgok én itt egy pár pontont, de a könyv mindemellett működött. Fújoghattam én, de vitt tovább a sodrása, és napközben is sokszor eszembe jutott: vajon ma mi lesz, mit olvasok majd a könyvben...Hatással volt rám, és ki nem hagytam volna, soha. A harmadik részt meg azért várom, mert reménykedem benne, hogy a sorozat egészében engem is rajongóvá tesz, úgy igazán. Remélem, fel fognak pörögni a dolgok, a lamentálást meg ott hagyjuk a tizenkettedik körzetben.

Suzanne Collins: Futótűz- Éhezők viadala 2 - Agave Könyvek, 2012, 404 oldal - 7/10

7 megjegyzés:

  1. nagyon kíváncsi leszek, mit fogsz mondani a harmadik után. mindenki kiakadt a végén.

    VálaszTörlés
  2. Jelenleg nem tudom elképzelni, miről lehet szó :D
    Most tartok a századik oldal körül, eddig nagyon jó.

    VálaszTörlés
  3. majd a végén megbeszéljük.:D nekem egyébként jó volt így, ahogy volt.

    VálaszTörlés
  4. Most átfutottam mit is írtam anno a Kiválasztottról. Hú anyám, hogy odavoltam érte, most meg nem is nagyon emlékszem...
    Ja, és igen, én kiakadtam a végén:D

    VálaszTörlés
  5. Én ezért kampányolok annyit a Battle Royale mellett, ott ezek az erkölcsi meg egyéb kérdések igencsak feszegetve vannak. :) Jó, durvább is... Olvastad már? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk a BR-hez nincs sok kedvem. Félre ne érts, biztos jó, de én nekem nincs szükségem ennyire durva történetekre, túlságosan megfekszi a lelkemet az ilyen regények. A Hunger Games jó szerintem, tetszik a világ is, a feszültség is, meg minden, de picit talán lehetne komolyabb is. Most amúgy a harmadik rész eddig még tetszik. És persze lehet egyszer a BR-hez is kedvem támad, de most amilyen szentimentális lettem az utóbbi időben... neem. :)

      Törlés
    2. BR: Nem kötelező, csak írtam hogyha szeretnél egy komolyabbat akkor az tökéletes erre, nos igen néha gusztustalan de azért tudtam mellette ropit enni. xD

      Hunger G.: :D Azért nem kardoskodom annyit a BR mellett, a HG jó ifjúsági könyv...

      Kíváncsi leszek hogy mi lesz a véleményed a vége után. :)

      Törlés