Pár bloggal újra összefogtunk és eldöntöttük, hogy kicsit témázgatunk. Az ötlet lényege egyszerűen annyi, hogy közösen választunk egy témát, és a kijelölt pillanatban egyszerre publikáljuk a blogunkon a posztokat. Izgalmas dolog lesz körbe járni és megfigyelni, ki mit írt a másiktól függetlenül ugyanarról a témáról.
Mostani témánk nem más, mint:Hello!, Szia! Mizu? - avagy mi történt velünk, mióta nem témáztunk...
Annyi romantikus regényt olvastam már, és sosem gondoltam, hogy a szerelem mint olyan, úgy fejbe kólint majd, hogy mozdulni nem bírok. De így volt, egy teljesen átlagos napon, egyszer csak betoppant az életembe a férfi ( nevezzük így), és hiába nem akartam, minden olyan filmszerűen romantikusnak tűnt. RÁADÁSUL ez egy olyan sztori volt, amiben én voltam a főszereplő, gondolhatjátok...
Nem akarok nyálasnak tűnni, csak annyit mondok, hogy megvolt a kezdeti összepillantás, a "hű, most ő jóképű?" révedezéstől, az "annyira édes, hogy elájulok" szakasz, átestem a "fapofát vágok, hogy nehogy lássa, hogy odáig vagyok érte" fázison, de a "Te jó Isten, most nem tudja, hogy odáig vagyok érte?" krízisen is, illetve megvolt ez az aranyos csetlünk-botlunk a másik előtt, zavarba jövünk, vagy elakad a szavunk a másikra pillantva dolog is. Szóval kerülgettük egymást jó ideig, kicsit romantikázgattunk, és aztán a férfi - ellentétben a romantikus könyvekkel -, nem engem, hanem mást választott.
BUMM.
Mivel a témázás engedi a gyors témaváltásokat, és ez itt egy (elvileg) könyvesblog, leírom, hogy mindez újra a könyvek felé fordított, azaz a szerelmi válságom megoldotta az évek óta fennálló olvasási válságomat. Mert hogy valahogy ki kellett gyógyulnom belőle, tudtam, hogy nem élhetek úgy, hogy mindent NEKI szeretnék elmesélni, és amúgy is annál többet, hogy a szobámban fekszem a takaró alatt és a plafont bámulom, nem is csináltam semmit. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy lefedem a gondolataim egy képzeletbeli vasfedővel, és nem hagyom, hogy bármiféle gondolat berepüljön, ami a FÉRFI felé terelne.
Acélfedő kellett, a vasfedő pár képzeletbeli romantikus pillantástól elkorrodálódott...
Úgyhogy kezdetben sorozatokat néztem, de azok nem kötöttek úgy le, aztán elkezdtem OLVASNI. Én, aki volt olyan év, hogy EGY DARAB könyvet olvastam összesen, azt is kínkeservesen, és akkor is olyat választottam, ami szétmarja a lelkem. Szóval újra elkezdtem könyvet olvasni, mégpedig kalandosat.
Aztán a kalandos regényről kiderült, hogy FULL ROMANTIKUS. Ami bizony eléggé szétmarcangolt, de egyben nyomott is a sebre pár apró tapaszt. Merthogy ha Feyre-nek sikerül egy alakváltó szörnyetegbe beleszeretni, és utána kiállni egy gonosz tündér három próbáját, miközben egy másik sötét tündér is folyton kerülgeti, és mindjárt vége a világnak, és csak Feyre mentheti meg, szóval akkor mi a fenét kesergek én, itt a feudális Magyarországon, egyedülálló nőként, az egyre nyomasztóbb világválság küszöbén... Miért is panaszkodom? Körülbelül 6-7 éve nem is nagyon olvastam kifejezetten romantikust, mert untam őket, most meg romantaziztam, amely kifejezést ki is húzok, mert gyűlölöm, de ez van, kedves olvasóim, nincs mit tagadni. Gyenge voltam. Kiolvastam Sarah J. Maas-tól 5 jó vaskos könyvet egy huzamban.
ÉS ANNYIRA JÓ VOLT.
Nem untatott, nem húzott fel, nem éreztem, hogy felesleges időtöltés, régóta nem éreztem ilyet, hogy olvastam, és színtiszta élvezet volt.
Persze ne áltassuk magunkat, menekülés is. Belesüppedés egy másik világ problémáiba.
És ha már válság, és menekülés: olvastam egy cikket, miszerint a nők hajlamosak disztópiákba és fantasyba menekülni a világválságok idején. Megmondom őszintén, olyan elégedetten mosolyogtam, mikor végeztem, mert ezt látom magamon is. Ukrán válság, Trump vámpolitika, nagyurak zebrái, társadalmi morál süllyedése, látom ám én a jót is, de ma már végignézel egy híradót, és lejössz az életről... Viszont azt olvasni, hogy valahol még rosszabb, vagy arról olvasni, hogy valaki még kétségbeejtőbb helyzetből is kikeveredik, felszívja magát, és még szerelmes is lesz! Na az, van olyan nyugtató érzés, mint egy másfél órás jóga.
Nem mintha csak ilyeneket olvasnék, egyre inkább szeretem a kortárs verseket, és a történelemről, társadalompolitikáról szóló nonfiction könyveket is. De a mesék örök kedvencek lesznek, így olvasok azokból is bőven, főleg meseterápiás gyűjteményekből.
A tervem pedig az évre megírni 10 saját mesét vagy ha úgy tetszik mesés történetet, és év végén oda szeretném adni a barátaimnak, szeretteimnek, meg annak, aki kéri. Ha a terveim megvalósulnak, akár illusztrálva.
Na de addig, ha már újra elkezdtem, olvasni fogok. Ha pedig olvasok, az is lehet, hogy ide is írni fogok. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Régen nagyon rápörögtem a tervekre, most hagyom, hogy az élet vezessen.
Ajánlom olvasásra a többiek posztjait is! És természetesen várjuk, hogy ti is csatlakozzatok. Tudjátok, posztban vagy kommentben ;)!
Dóri
Ajánlom olvasásra a többiek posztjait is! És természetesen várjuk, hogy ti is csatlakozzatok. Tudjátok, posztban vagy kommentben ;)!
Dóri
