október 12, 2015

JUNK READS - avagy belső kényszer a "rosszra"



Hogy miért van annyi könnyedebb olvasmány, vagy - kajára fordítva a kérdést- miért van annyi mirelit kaja a hűtőkben?

Szidhatjuk a kiadókat - vagy szidhatjuk a Mcdo-t is, akár- , de semmi más nem történik, mint hogy a szolgáltatók lefednek egy piaci rést.

Mert nekünk, embereknek igényünk van erre. 


Ó, lehet filozofálni a szellemi mélységről, ami leszedálja a könnyedebb irodalom párti embereket, de nem lenne mindez önhittség? Ki az Atya Úr Isten vagy te, hogy megítélj engem, amiért ezt olvasom vagy azt? Ki adott neked felhatalmazást, hogy az ízlés őrségem legyél? Nem, nem kell a hülyékre hallgatni. Véleményem szerint mindenki olvasson azt, ami jól esik. Minden más lényegtelen. Mindenki más lényegtelen.

Csak te légy, és a könyv.
Pinterest

Nem kell erőltetni semmit sem. Csak azt fogod élvezni, - márpedig a szórakozás csak úgy lehetséges, ha valóban élvezed - , ha azt olvasod, amire valóban vágysz. Ne dőlj be elitista sallangoknak, hogy muszáj elolvasnod ezt meg ezt, mert az irodalmi Nobelt kapott, kivéve ha érdekel, vagy netalán villogni akarsz vele. Ne dőlj be mások fújolásának, ha teszem azt most kezdtél a Twilightba. Ki a fenét izgat, ha a Szürke ötven árnyalatára izgulsz, most komolyan, ez a Te életed. Rendelkezz vele. És örülj az olvasásnak. Nálam akkor írod le magad, ha mások választják ki az aktuális olvasmányaidat. Sőt meg akkor sem. A te döntésed, ha drótszálon mozgatott bábuként akarsz élni, hát legyen. De ha már az olvasás a szórakozásod, a hobbid, legalább annyi szívességet tegyél meg magadnak, hogy élvezd. 

Tudom, hogy vannak rossz könyvek. Számomra azok. De ahogy a régiség vásáron szokás mondani, ami nekem szemét, még másnak kincs lehet. Nem becsülök le senkit, csak mert munka után teszem azt képregénnyel, vagy Úristen! egy szappanoperával akar lenyugodni. Amikor egy héten tízszer jártam a szegénytelepre jegyzőkönyvezni sem időm, sem energiám nem volt a komoly életről olvasni. Igen, én így nyitottam a szórakoztató - könnyedebb, másoknak olykor érthetetlen- irodalom felé. Mert amikor a hatodik szörnyű sztorit hallgatod az ügyfelektől, vagy leordítja a képedet egy ember, vagy amikor az emberi  nyomort magad látod bokáig süppedve a sárban a szaladgáló patkányok között, egyedül egy mappába, meg a golyóstolladba kapaszkodva, akkor a büdös életben nem lesz olyan vágyad, hogy a való élet - irodalmi köntösbe bújtatott- problémáival terheld a lelked. ( Nem kell sajnálni, szerettem azt a munkát, és már nem dolgozom ott. ) Az emberek ki akarnak kapcsolódni. Ha Lali izé-mizé kalauzával akarják, vagy ha egy pornószínésznő életrajzával, akkor tegyék. Nem török pálcát senki felett.

 Néha meglehet én is furán nézek másokra-, persze ember vagyok, nekem is vannak vesszőparipáim. Mi is szokott felháborítani? A szado-mazo romantikus ábrázolása, na az kiakaszt engem. A szerelmetes szóvirágoktól is menekülök. Nem szeretem az öncélú erőszakot a könyvekben. Nem szeretem, ha az író arra játszik, hogy olvasás közben elhasználjak egy százas csomag papírzsepit. Nem szeretem a bulvár könyveket, de hohó, a péntek reggeli teámhoz mindig bulvár magazint olvasok :).

Mi az én bűnös élvezetem? Az, hogy sosem érzek bűntudatot az élvezetek miatt.


Gondolom, hogy jelen témázás során mindenki fel fogja sorolni a saját kis guilty pleasure-jeit. Tőlem nem láthattok ilyet. Minden, ami voltam, amit szerettem, az emlék. Akkor szerettem. Nincs bűntudatom miatta, és le merem fogadni, hogy van és lesz is olyan, amit most szerettek és büszkék vagytok rá, aztán tíz év múlva majd azt fogjátok mondani, hogy "hát  izé... ez milyen volt már."

Engem a hideg kiráz a bűnös élvezet fogalmától. Mert nézzük csak a folyamatábrát. Valami tetszik, valami vonz, elolvasod, és élvezed. Élvezed, tehát örömet okoz. És aztán jön a mások előtti megfelelési vágy, és azt mondod magadnak, ez ciki, hogy szeretem. Magyarázkodni kezdesz, hogy háát igen, ez csak olyan ... kis izé. Gyakorlatilag magadat cikized. Háát igen, olyan kis izé vagyok, hogy ezt olvastam. Basszus és még szeretem is.  Olyan dolgot cikizel, amit szeretsz.

Nincs bűnös élvezet. Csak élvezet van. 

Amit aztán bűnössé teszünk, mert nem illik a saját magunkról alkotott, mások felé mutatott képhez. 

Szeretem, ciki, nem ciki, ez van. Ez vagyok én. Nem szégyellem magam a romantikus regények miatt, a mesék miatt, nem is tudom, mi lehet még ciki... A Szepesi Nikis szexmániás könyv mondjuk még nekem is fura, de azt egy full okos, nagyon komoly egyetemista lánytól kaptam. Soha nem lehet gyerekek tudni, hogy ki mit olvas a szobája magányában. Persze, mindig csak magasröptű irodalmat! - aztán mégis csak ott vannak a csontvázak a szekrénye mélyén ;). De visszatérve a magasröptű irodalomhoz, szerintem abban is van egy halom szemét.Van a szemétnek konstans, mindenki által elfogadott fogalma? Ja, persze, hogy nincs. Úgyhogy én azt mondom, olvassatok amit csak akartok, és ne szégyelljetek semmit. 

És apropó olvasás! Most Coco Chanel életrajzát olvasom, és gondoltátok volna, hogy ez a szigorú, szeszélyes, zseniális nőszemély egész életében olcsó ponyvaregényeket olvasott? Imádta őket, miközben írókat, költőket, festőket fogadott, kora egyik kiemelkedő mecénása volt, és a fél világ rajongott érte? 

Forrás: Pinterest






Idézek is könyvből: 

1922 júliusában a legtöbb újságban olvasható a következő hirdetés: " La Garconne" Victor Marguerite új könyve. Olvassák el ezt a regényt, mely bizonyosan rányomja majd a bélyegét a kortárs irodalomra. A szerző nem riadt vissza a merész jelenetektől és merész kifejezésektől... Ha elolvassák ezt a szenvedélyes, magával ragadó regényt ( egy kötetben hét frank), amely talán itt-ott megbotránkoztatja Önöket, rádöbbennek, hogy a sok alávalóság tiszta és lenyűgöző szépség forrása."

A regény főhősnője a tizenkilenc éves Monique Lerbier, az előkelő társaság tagja. Vőlegénye hűtlensége miatti csalódásában átadja magát a züllésnek, kipróbálja a legkülönfélébb kábítószereket, számtalan szerelmi kalandja, hagyományos és leszbikus kapcsolatai vannak, bordélyokban rendezett végeérhetetlen orgiákon vesz részt, míg végre találkozik a nagy Ő - vel egyik szeretője személyében, aki hisz a nemek egyenlőségében, kimenti őt a fertőből és feleségül veszi. Attól fogva együtt járnak feminista gyűlésekre. 

Hatalmas a botrány. Gustave Téry ezt írja a L'Oeuvre-ben: " Ez az állítólagos mestermű közönséges szennyirodalom." Victor Marguerite nevét törlik a Becsületrend lovagjai közül. A könyv azonban több mint 750.000 példányban kel el. 


A történelem folyton ismétli magát. 

Lefogadom, hogy a legnépszerűbb barlangrajzok is olyanok voltak, mint egy jó kis kalandregény. Az ókorban is imádták a szatírokat, Shakespeare is tudta jól, hogy szórakoztatni is kell a népet. 

Mindig lesznek szemétnek kikiáltott művek, amiket mindenki lebecsül majd, de persze mindenkinek lesz részletes véleménye róluk - amit természetesen csak valamilyen ismeretlen barátnő elmondásából ismernek. Az én nézőpontom szerint ez belefér még a hétköznapi életbe, persze hozzáteszem, nem ismerek olyat, aki csak is, és kizárólag " szemetet" olvasott volna. Lehet, hogy a túl sok szemét káros az egészségre? Megkockáztatom, hogy ilyen esetben az ember egy idő után megunná, és keverné az olvasmányait. 


Az olvasmányok palettája valóban olyasmi, mint az étlap. Én bizony nem szeretnék minden nap libamájat enni, megteszi olykor a zsíros kenyér. Fő a változatosság, de mindent csak a saját ízlésünk szerint.
 

/ Az idézet: Henry Gidel- Coco Chanel regényéből való, 216. oldal- Európa Kiadó/

Az aktuális témáról olvashattok másutt is :


 Titti, Nima, Andi, Ilweran, PuPilla

És persze szívesen várjuk a csatlakozókat.