Itt kérek mindenkitől elnézést...

 Szóval itt az a jegyzetfüzet, amiről az előző posztban meséltem. 2020-ban odaírtam az első oldalára, hogy
" felismerésiem", mert arra gondoltam, annyiszor van, hogy egy átlagos hétköznap rájövök valamire, például tisztábban látom az érzéseim, a világot, de mire oda jutok, hogy ezt beépítsem az életembe, elfelejtem. 

Na most a címen kívül nem írtam ebbe a kis füzetbe semmit. Eltelt a 2020, és eltelt a 2021. Téli álomszerű volt minden, ideje volt a visszahúzódásnak, ideje volt, hogy szembenézzek, megbékéljek a félelmeimmel. De nem írtam semmit. 

Flamingós noteszhez unikornisos toll dukál... 

Aztán egyik nap, amikor már tényleg feszített a vágy, hogy valóban írjak valamit ide, kinyitottam a kis füzetet, és elkezdtem tervezni. Nagyon gyorsan gyűltek az ötletek, leírtam, hogy mit szeretnék, és hogyan  szeretném. És azt is leírtam, hogy félek. Mert bevallom kicsit félek újra írni. 

Egy blog életében az a hanyatlás első jele, amikor tele lesz spammel a kommentoldal. Így történt ezzel a bloggal is tavaly télen. Mindenféle kaszinót, meg fura dolgokat hirdettek, tudjátok ahogy szoktak. Szóval betettem a kommentekhez a moderációt. 

És itt kérek elnézést, mert hogy én ezt elfelejtettem. Úgyhogy ezért nem láttátok egymást, meg ezért nem vettem észre én sem, hogy írtatok. :) Vissza kell hát szokni. 

De most már, most már látjuk egymást...

Naplózni

 Elolvasgattam pár bejegyzést, és rájöttem, hogy nagyon rég nem akartam mást a blogokkal, mint naplózni. Nagyon sok poszt ötletem volt, amit nem valósítottam meg, mert mi lesz és mit gondolnak majd, és egyáltalán érdekelnék-e ezek a dolgok a többieket... Ilyen gondolataim voltak. 

Eszembe jutott az első blogom, - aki emlékszik rá, kezdetben KÉK betűkkel írtam-, és rájöttem, hogy akkor sem akartam mást, csak olvasni és naplózni. Volt egy kép, bár megtalálnám!, könyvekből készített kihajthatós művészet, amiben egy lány papírfecniket söpört le a kihajtott könyvből, ahol állt. 

Nosztalgiát érzek arra az időre, amikor még nem gyűrt be semmilyen trend, nem néztem, ki hogy csinálja, csak úgy írogattam. 

És most is ezt fogom tenni. 

Van ez a kék notesz, eredetileg ajándékba vettem, de végül megtartottam. A felismeréseimet akartam lenaplózni benne, de inkább a bloggal kapcsolatos ötletek kerültek bele. 

Itt vagyok hát, talán leírom majd, mik is történtek velem. Én nem tudom, itt vagytok-e még. Itt vagytok? Mindegy... Most magam miatt írok. Ha maradtok még velem, az külön ajándék. 

Emma Taylor alkotása
https://www.emmataylorbooks.com/

Szolgálati közlemény

 Négyszázhárom posztból kettőszáznyolcvanegy poszt van publikálva, és százhuszonkettő piszkozat. 

Vajon mit jelenthet ez?