május 24, 2021

Nagy a nyomás, avagy a félbehagyott könyvek litániája


 Egy ideje frusztrál, hogy egyszerre több könyvbe kezdtem bele, és nem olvastam ki őket. Én sosem voltam ez az egyszerre több könyvet olvasunk típus... Most viszont van öt könyv, amik köszönik, jól vannak, csak ott fekszenek a polcon, az éjjeliszekrény mélyén, és várják a beteljesülést. És engem ez frusztrál. 

Annyira unom már, hogy ott vannak, de tényleg. Hiába lenne kedvem másba belekezdeni, valami miatt nem hagyom magam. Az a baj, hogy amíg olvastam őket, mind tetszett. De én engedtem a kísértésnek, és hagytam, hogy csalárd szavak más történetek felé csábítsanak, aztán ennyi lett az egész, egy befejezetlen viszony. Semmi kapcsolódás, semmi szenvedély. 

Talán ennek eredménye, hogy inkább filmezek. Persze azt sem veszem túl komolyan, ahogy azt talán Szilvamag mondaná, de ott azért nem zavaró annyira, hogy hol ide-hol oda kapok. Talán három éve tart már, hogy képtelen vagyok sokat és gyorsan olvasni. Valószínűleg elmúlt ez az időszak már, úgy értem hogy falom a könyveket. Faltam egyáltalán? 

Nemrég olvastam egy cikket, hogy az irodalomterápia olyan dolog, melyet csak pszichológus tarthat - és kábé arról szól, hogy miután elolvastunk egy könyvet, még tovább vizsgáljuk, tetszett-e, aztán megnézzük miért- vagy miért nem, plussz megvizsgálják az olvasó és könyv kapcsolódását, hagyják, hogy a könyvnek utóélete, hatása is legyen. Úgy látszik én magamnak folyton ilyen terápiát tartok. 

Azért bemutatom őket, irodalmi börtönőreimet. 

J.K. Rowling: Ickabog

Madeline Miller: Kirké

Anna Gavalda: Szerettem őt

Julia Quinn: Mr. Birdgerton csábítása

Boldizsár Ildikó: Mesék a felnőtté válásról 

Azon tűnődöm, hogy lehet félre értjük az olvasási válságot. Lehet, ez nem is válság, csak egy irányjelző, hogy most más utak felé nézz. Más kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e másfelé nézni. Vagy meglátni az új utat, és ha látjuk, esélyt adunk-e neki. Talán csak a rugalmasságunkon múlik, hogy ne ragadjunk bele a szituációba. 

SHARE:

2 megjegyzés

  1. időnként nekem is összejön, hogy többe kezdek bele, de vagy teljesen hanyagolom valamelyiket, vagy kiolvasok mindent.
    csak jó lassan, legalábbis ahhoz képest, hogy régen milyen gyorsan olvastam. te nem olvasol, én meg belassultam.:) hagyni kell időt a könyveknek, jobb az úgy sztem.
    mondjuk amiket te olvasol (olvasnál:), azok annyira eltérnek egymástól, nem is értem, mi vezetett egyiktől a másikhoz.:D

    VálaszTörlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig