Egy kis személyes és egy nagy polc

 Van abban valami nagyon szomorú, amikor az ember felmegy a blogjára, és tele van spammel a komment szekció. Elhagyatottság, üresség, "vigyázat!, erre már csak a robotok járnak! " érzés... Na de félre a viccel, én döntöttem úgy, hogy visszavonulok, és ez a sorsa az elhagyatott blogoknak, a spamek meg a feledés. 

Páran, biztos látjátok, hogy visszavontam a búcsúzkodó posztom- részben azért, hogy az a pár személy, aki látta, felejtse el, részben meg azért, mert visszavonhatatlanul véglegesnek tűnt. 

Valentin napon írtam egy piszkozatot, miszerint: " kész végem, nem tudok nélkületek élni!", de nem raktam ki, mert össze voltam zavarodva. Valóban néha úgy érzem, nem bírom enélkül a felület nélkül, de úgy általában meg teljesen elvagyok a csendes - értsd blog nélküli- világommal...

Vannak egyébként piszkozataim. Ezt úgy írom, mintha fegyver lenne nálam, - vigyázat, PISZKOZAT van nálam,  - de nyugodjatok meg, ritkán használom őket. ((Írtam egy posztot például, amiben borzasztóan sajnáltatom magam, amiatt, hogy nem írok már posztot, de érthető módon ezt sem publikáltam.))

Amikor abbahagytam itt a blogolást, aktívabb voltam a facen és kicsit az instagramon. Annyi a tapasztalatom, hogy egyik helyen sem olyan otthonos és jó érzés ott lenni, mint a blogon. A facebooktól pillanatnyilag elidegenedtem kicsit, az instagramot meg valahogy nem tudom belakni, idegennek érzem magam, akárhányszor csak ott vagyok. 

Közben meg elkezdtem írni A regényt, amin már jó ideje töprengek, és ami valószínűleg egyszer kész lesz. Nem lesz több egy történetnél, amit én "A regénynek" hívok, de ha kész lesz, boldog leszek. 

Kiestem a gyakorlatból, nem tudok normális posztot írni, bocsássatok meg! :) 

És most térjünk a tárgyra. Az e havi témázásban polc-tour lesz, értitek, polc-túr, jajajaj, na mindegy :D. És én azzal a meglepetéssel szolgálok, hogy 1. részt veszek és 2. kendőzetlenül, mindenféle rendezgetés nélkül láthatjátok a polcomat, a maga valójában. 

Na szóval, több polcom is van, de ez a polc az a polc, ami szobámban van. Két részből áll, melyeket egymás mellé toltam, és annyi a történetük, hogy amikor költöztem, ez volt az első bútor, ami a helyére került, közvetlenül az ágy után, és én kb egy hétig néztem az üres polcot, és folyton azt mondogattam, hogy ez olyan szép üresen, hogy inkább be sem pakolom. Persze az is benne volt, hogy mennyi új könyvnek lett volna így helye, de nyilván egy idő után bepakoltam. A polcomra, másképp írva, A POLComra bekerülni megtiszteltetés és érdem. 

Szinte hallom a könyveimet fecsegni, hogy: "-Jááá, hallottátok, Ferrante bekerült A POLCRA." "-Komolyan? Melyik helyre?" "- Ott ül jobb felül, az ablak mellett, az életre szóló könyvek között." "-Azt a mázlistáááát." 

"-Igen, igen."  Szóval ilyen dolgok vannak. 

A POLComon tehát azok a könyvek pihennek- főként-, melyeket nagyon szeretek, vagy sanszos, hogy nagyon fogok szeretni, és melyekre szeretek ránézni, mert emlékük megmelengetik a szívem. Összefoglalva tehát a szerelem könyvek kerülnek a szobámba, kivéve az alsó traktust, de arról majd később beszélek. 

Én nem akarok senkit megbántani, és nyilván ez egyéni ízlés dolga, de ki nem állhatom a túl rendezett polcokat. Téma szerint rendezni, neeem. Szín szerint? Fúúúj. Sorozatok részeit egymás mellé? Ugyan már! Mint ahogy a képen is láthatjátok, én a rendezett káoszt szeretem. Van pár rigolyám egyébként, például törekszem arra, hogy ne legyen sok fekete könyvem egymás mellett, mert nem kedvelem a szobámban a fekete színt. És tényleg volt idő, amikor a sorozatok részeit egymás mellett tartottam, de nagyon frusztráltak, és inkább szétkevertem őket. Manapság azok a sorozatok vannak egymás mellett, amiket már újra elolvastam, vagy tervezem újra olvasni. Na de nézzük, mit is látunk a polcon. 

Kezdjük fentről:

1. szint

A színes gömböcök világa

A polcom tetején színes gömböcök vannak. Pont. ( Minden este világítanak, és ha nem lenne egyébként elég hangsúlyos a polc, hát rá tereli a figyelmet. )

2. szint

- Ablak felől: az életre szóló könyvek sarka

Ide kerülnek azok a könyvek, amik oltári nagy hatással vannak/voltak rám, amelyeket biztosan többször el fogok olvasni, és amik sanszosak arra, hogy ha megkérdezik, mi a kedvenc könyvem - egyébként olyan nincs- mondjak valamit közülük, természetesen az után, hogy nekem olyan nincs. Nézzük csak, mik vannak itt. Austen könyvek, Medve és csalogány, Naomi Novik könyvek, Erin Morgenstern, pár régi Harris, Előttem az élet, ilyesmik. Meg egy kis róka. 

Belső oldal: ifjúsági regények szentélye

Ami konstans, az a Harry Potter. Mellette három Tükörjáró tégla, a negyedik azért nincs ott, mert a visszajelzések miatt elment tőle a kedvem, és most büntetem. Felkerült a Papírmágus trilógia, ami szerelem könyv, a Shiver, amiért anno odáig meg vissza voltam, -de a folytatását nem voltam hajlandó soha elolvasni-, aztán az Időtlen szerelem trilógia, ami tök béna elnevezés, szóval inkább azt mondom, Rubinvörös, Smaragzöld, meg Zafírkék, és nem tudom, miért van ott a Soulles, de mint mondtam, semmit nem pakoltam el a fotózás előtt, úgyhogy most ott marad. 

A felső oldalon van még egy boldog tehén, ami egy Svájci képeslap, és imádom, imádom, imádom. Svájcot is, meg a teheneket is. 

3. szint

- Ablak felől: házi gyógymódok és öngondoskodás zuga

Itt vannak a pszichológiai, jógás, önfejlesztéses, spirituális, masszírozós, mudrás, kutya neveléses, erősítő tornás, filozófiai, vallástörténeti - stb könyveim. Szerintem a képen nem fog látszani, de előttük egy agyagszobor van, ami a legelső karácsonyi ajándékom volt - hármat vettem, kettőt a tesóim kapták, és a harmadik az enyém lett-, meg egy malacka, ami az érettségi kabalám volt. Külön érdekesség, és ezt most itt bevállalom, hogy a sok fejlesztő könyvecske között tartom az Enchanted című könyvet, ami ugyebár mesékből átírt pornó, és még Gretty bloggertől kaptam ajándékba anno. Egyszer takarításkor odakavarodott, és úgy gondoltam, ez egy égi jel, szóval ott hagyom. 

Belső oldal- A szerelem budoárja- ja nem :)

A belső oldalt kérem szépen a Julia Quinn gyűjtemény foglalja el. Azért ez milyen menő kifejezés, értitek. Még egyszer leírom tehát, hogy bal oldalt, a Julia Quinn gyűjteményt láthatjátok. Nincs meg minden könyve, és van kb három, ami a ház más táján landolt, de itt van egy híjján az összes Bridgerton - az az egy az éjjeli szekrényemben van, mert azt olvasom-, meg még vagy három sorozata. És nem, nem olvastam el mindet, de gondolom, egyszer fogom. Mint tudjátok, nagy Julia Quinn fan vagyok, másnak a csoki torta, nekem Julia Quinn, ennyi, nem magyarázkodom. 

A könyvek előtt egy gyökértelen zöld növény, aki más helyre vágyik, de én meg zöld színre vágyom, és egyszerűen nem jutunk egyetértésre, plusz az arckrémeim, amik szintén zöldek. 

Még mielőtt lejjebb merészkednénk, hagy ejtsek még egy szót arról, hogy ugye mondtam, hogy be sem akartam pakolni a polcot, mert üresen is tökéletesnek tűnt. Ezek után, a második fázis az volt, hogy oké, berakom a könyveket, de ez akkor olyan minimál polc lesz, hogy nem lesz rajta semmi, de semmi, mint a modern skandináv lakásokban. Ezt kb két hónapig bírtam, és az elképzelést felülírta az ésszerűség: egész egyszerűen azért, mert a polcon mindent észre veszek, mindig minden a kezem ügyében van, és mert egy idő után rájöttem, hogy sokkal jobban illik hozzám a bohém lakberendezés, mint a szikár skandináv stílus. De azért tele vagyok egyébként skandináv bútorokkal. 

Na jó, a kis kitérő után, most akkor gyertek velem, a kaotikus 

4. szintre: a bulizónába

Ezen a szinten már mindenféle könyv található, minden, mindennel vegyül, - a lényeg, hogy vidám és színes legyen-  leginkább régi kedvencek, és úgy látom, hogy javarészt csajosak, amik pedig felül hasalnak, azokat mostanában olvasom majd el. Itt van rendszerint a határidőnaplóm is, mert így esik leginkább a kézre. Na de jó hogy most látom, hogy megvan a Ardentől a Boszorkány éjszakája, pedig pár napja pont gondoltam rá, hogy meg kellene vennem!! Ami érdekesség, hogy márc elején tüszős mandula gyulladásom volt, és akkortájt a fogkefémet itt, külön tartottam :D, mert hát a polcra nézve nem kellett másutt keresni, és sajna meg törölgetés után is elfelejtettem kidobni. ( Nyugika, kupak van rajta, és le van tisztogatva.) Mellette az ékszertartó macskás bögrécském, a belső oldalon pedig a karkötős csetresz, benne egy pávás kontytűvel, kis elefánt, meg pár marokkő látható. 

5. szint- régen jó volt

Itt azért ha jól látom, van pár könyv, amit akár berakhatnék a luxus szintre- lásd életre szóló könyvek- , meg van pár nagyon jó emlék, meg pár könyvtári könyv is, teljes a káosz. Moning, Birdget Jones, Üvegváros, Éhezők viadala... Hát mondhatnám, hogy a futottak még kategória, de nem, mint mondtam, ide kerülni is érdem és megtiszteltetés. 

Dekorációs elem, a már ismert fakanál, ami nagymamám hagyatéka- egyszer majd felhasználom főzéshez is, meg az órám, és pár elem a tetőn világító gömböcökhöz. Másik oldalon két kézkrém, hogy legyek hajlandó használni, ezért pakoltam a látóterembe. 

6. szint

ki itt belép, hagyjon fel minden reménnyel

Ez a szint annyira nem is lesz látható, mert az íróasztalom valószínűleg el fogja takarni. Na itt olyan könyvek vannak, amik vagy feketék, és ugye nem komálom a fekete borítójú könyveket, vagy olyan könyvek, melyeket régen szerettem, de már nem értem, hogy miért, vagy el akarom ajándékozni, eladni, illetve van néhány szerencsétlen sorsú könyv, akik ott vannak, de én sem, meg ők sem értik, hogy miért. 

Dekorációs elem a melegvizes palack, meg a testápoló, amit megintcsak azért raktam oda, hogy legyek hajlandó használni, de amúgy nem túl sikeres a módszer ( nem használom). 

Na szóval itt most véget ért a buktúr, remélem, jól éreztétek magatokat, és nagyon-nagyon jó dolgokat gondoltok ezek után rólam, - pszichológiai elemzéseket csak akkor kérek írni, ha az szívderítő. Remélem, még találkozunk, Zenka voltam, csók, csók, puszi. 

( Sosem szoktam így elbúcsúzni, na de mindegy is.. :) )

Ja és a végére egy kis játék: hányféle állat található a polcon? Aki tudja, nyilván nagyon-nagyon ügyes. 

És ha nem unjátok még a témát, itt vannak a többiek polcai is: 

Anett, Dóri, Sister, Heloise,  Mandi, Cloudbookatlas, Larawyn, Readinspo, PuPilla. Nita