Van abban valami nagyon szomorú, amikor az ember felmegy a blogjára, és tele van spammel a komment szekció. Elhagyatottság, üresség, "vigyázat!, erre már csak a robotok járnak! " érzés... Na de félre a viccel, én döntöttem úgy, hogy visszavonulok, és ez a sorsa az elhagyatott blogoknak, a spamek meg a feledés.
Páran, biztos látjátok, hogy visszavontam a búcsúzkodó posztom- részben azért, hogy az a pár személy, aki látta, felejtse el, részben meg azért, mert visszavonhatatlanul véglegesnek tűnt.
Valentin napon írtam egy piszkozatot, miszerint: " kész végem, nem tudok nélkületek élni!", de nem raktam ki, mert össze voltam zavarodva. Valóban néha úgy érzem, nem bírom enélkül a felület nélkül, de úgy általában meg teljesen elvagyok a csendes - értsd blog nélküli- világommal...
Vannak egyébként piszkozataim. Ezt úgy írom, mintha fegyver lenne nálam, - vigyázat, PISZKOZAT van nálam, - de nyugodjatok meg, ritkán használom őket. ((Írtam egy posztot például, amiben borzasztóan sajnáltatom magam, amiatt, hogy nem írok már posztot, de érthető módon ezt sem publikáltam.))
Amikor abbahagytam itt a blogolást, aktívabb voltam a facen és kicsit az instagramon. Annyi a tapasztalatom, hogy egyik helyen sem olyan otthonos és jó érzés ott lenni, mint a blogon. A facebooktól pillanatnyilag elidegenedtem kicsit, az instagramot meg valahogy nem tudom belakni, idegennek érzem magam, akárhányszor csak ott vagyok.
Közben meg elkezdtem írni A regényt, amin már jó ideje töprengek, és ami valószínűleg egyszer kész lesz. Nem lesz több egy történetnél, amit én "A regénynek" hívok, de ha kész lesz, boldog leszek.
Kezdjük fentről:
- Ablak felől: az életre szóló könyvek sarka
Ide kerülnek azok a könyvek, amik oltári nagy hatással vannak/voltak rám, amelyeket biztosan többször el fogok olvasni, és amik sanszosak arra, hogy ha megkérdezik, mi a kedvenc könyvem - egyébként olyan nincs- mondjak valamit közülük, természetesen az után, hogy nekem olyan nincs. Nézzük csak, mik vannak itt. Austen könyvek, Medve és csalogány, Naomi Novik könyvek, Erin Morgenstern, pár régi Harris, Előttem az élet, ilyesmik. Meg egy kis róka.
Belső oldal: ifjúsági regények szentélye
- Ablak felől: házi gyógymódok és öngondoskodás zuga
A könyvek előtt egy gyökértelen zöld növény, aki más helyre vágyik, de én meg zöld színre vágyom, és egyszerűen nem jutunk egyetértésre, plusz az arckrémeim, amik szintén zöldek.
Még mielőtt lejjebb merészkednénk, hagy ejtsek még egy szót arról, hogy ugye mondtam, hogy be sem akartam pakolni a polcot, mert üresen is tökéletesnek tűnt. Ezek után, a második fázis az volt, hogy oké, berakom a könyveket, de ez akkor olyan minimál polc lesz, hogy nem lesz rajta semmi, de semmi, mint a modern skandináv lakásokban. Ezt kb két hónapig bírtam, és az elképzelést felülírta az ésszerűség: egész egyszerűen azért, mert a polcon mindent észre veszek, mindig minden a kezem ügyében van, és mert egy idő után rájöttem, hogy sokkal jobban illik hozzám a bohém lakberendezés, mint a szikár skandináv stílus. De azért tele vagyok egyébként skandináv bútorokkal.
Na jó, a kis kitérő után, most akkor gyertek velem, a kaotikus
4. szintre: a bulizónába
Ezen a szinten már mindenféle könyv található, minden, mindennel vegyül, - a lényeg, hogy vidám és színes legyen- leginkább régi kedvencek, és úgy látom, hogy javarészt csajosak, amik pedig felül hasalnak, azokat mostanában olvasom majd el. Itt van rendszerint a határidőnaplóm is, mert így esik leginkább a kézre. Na de jó hogy most látom, hogy megvan a Ardentől a Boszorkány éjszakája, pedig pár napja pont gondoltam rá, hogy meg kellene vennem!! Ami érdekesség, hogy márc elején tüszős mandula gyulladásom volt, és akkortájt a fogkefémet itt, külön tartottam :D, mert hát a polcra nézve nem kellett másutt keresni, és sajna meg törölgetés után is elfelejtettem kidobni. ( Nyugika, kupak van rajta, és le van tisztogatva.) Mellette az ékszertartó macskás bögrécském, a belső oldalon pedig a karkötős csetresz, benne egy pávás kontytűvel, kis elefánt, meg pár marokkő látható.
5. szint- régen jó volt
Itt azért ha jól látom, van pár könyv, amit akár berakhatnék a luxus szintre- lásd életre szóló könyvek- , meg van pár nagyon jó emlék, meg pár könyvtári könyv is, teljes a káosz. Moning, Birdget Jones, Üvegváros, Éhezők viadala... Hát mondhatnám, hogy a futottak még kategória, de nem, mint mondtam, ide kerülni is érdem és megtiszteltetés.
Dekorációs elem, a már ismert fakanál, ami nagymamám hagyatéka- egyszer majd felhasználom főzéshez is, meg az órám, és pár elem a tetőn világító gömböcökhöz. Másik oldalon két kézkrém, hogy legyek hajlandó használni, ezért pakoltam a látóterembe.
6. szint
ki itt belép, hagyjon fel minden reménnyel
Ez a szint annyira nem is lesz látható, mert az íróasztalom valószínűleg el fogja takarni. Na itt olyan könyvek vannak, amik vagy feketék, és ugye nem komálom a fekete borítójú könyveket, vagy olyan könyvek, melyeket régen szerettem, de már nem értem, hogy miért, vagy el akarom ajándékozni, eladni, illetve van néhány szerencsétlen sorsú könyv, akik ott vannak, de én sem, meg ők sem értik, hogy miért.
Dekorációs elem a melegvizes palack, meg a testápoló, amit megintcsak azért raktam oda, hogy legyek hajlandó használni, de amúgy nem túl sikeres a módszer ( nem használom).
( Sosem szoktam így elbúcsúzni, na de mindegy is.. :) )
Ja és a végére egy kis játék: hányféle állat található a polcon? Aki tudja, nyilván nagyon-nagyon ügyes.
És ha nem unjátok még a témát, itt vannak a többiek polcai is:
Anett, Dóri, Sister, Heloise, Mandi, Cloudbookatlas, Larawyn, Readinspo, PuPilla. Nita
Én a magam részéről a rendezett polcot preferálom, de csak azért, mert nem tudnám úgy esztétikus káosszá alakítani, hogy elégedett is legyek vele. :D A tiéd viszont baromi jól néz ki, a szöveget pedig élmény volt olvasni!
VálaszTörlésJajj, ne hogy azt higgyétek, hogy a rendezett, rendszerezett polc önmagában véve nem jó, egyszerűen csak én vagyok ilyen, hogy jobban szeretem a rendezett kuszaságot :), vidámabb hatása van nekem.
TörlésKöszi szépen, de most hogy ránéztem a posztra, látom, hogy elírtam a szintek számozását, mindjárt javítom, és persze nézem a ti polcaitokat is :)
Tök jó, hogy újra blogolsz :)
VálaszTörlés(Ez egy nagyon szép és rendezett polc :D Az enyémen folyamatos az őskáosz)
Jajj, rendezett :D, itt most pironkodva mosolygok, hát milyen jól esik ez a szívemnek :D - pedig régen, a skandináv időszakában láttad volna... :D Akkor aztán minden az élére volt állítva. De szerencsére én nem ragaszkodom az eredeti elképzelésekhez, lásd a nagy blog lezárást is - amit egyébként eléggé szégyellek.
TörlésNéha az ember abbahagyja a blogolást, ez benne van a dologban. Aztán rájön, olyan volt, mint a kedvenc íróasztalát kanapéra cserélni :D
Törlés14 éve blogolok, és ez a harmadik blogom, szóval értem néha a szünetet, meg a visszatérést is. Üdv újra online :)
Ismerem ezt a blogolás dilemmát, én is csináltam ilyeneket, de blog nélkül nem élet az élet és kész! Nekem iszonyat sok piszkozatom van, sokszor elég így ventillálni, hogy leírom, de nem kerül ki és sajnos öncenzúrázok is.... Nem is érdekel, hogy a kutya se olvas már, én szeretem a hülyeségeimet :D "A regény" t mindenképp megveszem, ha meglesz! :) A könyvespolchoz nem nagyon tudok hozzászólni, a miénken leginkább rendetlenség és por van :D A feketét pedig semmiben nem szeretem.
VálaszTörlésNekem az egyik kedvencem a te blogod. Ha nagy leszek én is olyan blogot akarok írni :D, de komolyan. Nyilván nem könyves, de nekem mindig azt az élményt nyújtja, hogy vannak még hozzám hasonló emberek. ( Pedig mennyi mindenben különbözünk, de ez lényegtelen :D ) Tudom, egyébként hogy mások számára ez a bizonytalanság ( írjak, na írjak) nevetségesnek is tűnhet, de én eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel. És pont két másik számomra nagyon kedves blogger is ezt mondta nekem még február körül ( Nima és Szilvamag), hogy ugyan már, nekünk, akik régóta írunk blogot, már az élethez hozzátartozik, hogy legyen valahol blogunk. ((Amúgy bölcs emberek vagytok.)) Jajj, a regény, hát ha egyszer megjelenik, szerintem szét fogod cincálni, de nem egyáltalán nem fogom bánni :).
TörlésHát ezt itt a végén jól megfogalmaztam, de értsétek úgy, mintha jó lenne :D
TörlésJajj, nem is tudom, mit mondjak erre, köszi! :) Nem fogom szétcincálni, nagyon tapintatos tudok lenni, ha akarok :D
TörlésNagyon jó volt belesni hozzád és jót mosolyogtam ezen a bejegyzés több pontján és ez most nagyon-nagyon jól esett! (vigyázat, PISZKOZAT van nálam :D).
VálaszTörlésMilyen jó ötlet, hogy a legfontosabb könyvélményeket egy helyre gyűjtöd - ez alapján is át fogom nézni az enyéimet!
Én is tárolok testápolót, kézkrémet a könyvespolcon - pont azért, hogy észrevegyem és használja... és persze nem használom :D Pacsi!
Szerintem hagyjuk ott, mert ha elpakoljuk, még ennyit sem fogjuk használni.. :)
TörlésEz az elrendezés nem volt ám kezdetben tudatos, de azt hiszem most már így fogok mindig pakolgatni. De alig várom, hogy lássam a ti polcaitokat is, biztosan szemet gyönyörködtetőek lesznek.
A szöveg külön is megmosolyogtatott, a vidám bocis képeslapodért pedig teljesen odavagyok! :)
VálaszTörlésHát, akkor elárulom, hogy amikor Svájcban kirándultunk az összes tehéncsorda mellett meg kellett állni, mert hogy az milyen szép :D. Persze sokat dobott rajtuk a háttérben lévő táj is.
TörlésÖrülök, hogy újra blogposztot olvashatok tőled, szerintem neked ez a természetes közeged. :) És szerintem ez a könyvespolc olyan Zenkás. :D
VálaszTörlésTehát e szerint, ha összegyűjtöttük volna a polcaink képeit, és neked ki kellett volna talàlnod, hogy melyik kié, az enyémet rögtön kiszúrtad volna? :-P
TörlésNem biztos,de ahogy leírtad, bemutattad,az alapján már inkább. ;)
TörlésÖrülök, hogy újra blogolsz, mert hiányoznának a posztjaid :) A könyvespolcodon a rendezett káosz pedig nagyon klassz. Van egy rendszered a rendszertelenségben :) A fizikatanárom jutott eszembe, aki azt mondta egyszer, hogy van egy fizikai elmélet, mely szerint az ember minnél nagyobb rendet csinál maga körül, annál nagyobb lesz aztán a rendetlenség Szóval felesleges rendet csinálni :)
VálaszTörlésHát ez tök jó! Megjegyzem, köszi :)
TörlésAz entrópia a hibás mindenért! Mindig nő! :D
TörlésImádtam ezt a bemutatót! :D Gondoltam én amúgy, hogy nem mész te messzire a blogtól... Mindig csodálkozom is a nagy elköszönéseken, hiszen igazából itthagyhatod csak egy kicsit szó nélkül is, kenyeret nem kér. ;) Aztán amikor jön az ihlet, jössz! Mint most!
VálaszTörlésÉs milyen jó is ez, mert olyan jókat vigyorogtam a posztodon! Piszkozat van nálam, bulizóna, fecsegő könyvek... :"D Parádés.
Tényleg inkább bohém vagy, mint skandi, de azért nincs olyan sok cucc a polcon. Mondjuk én ilyeneket hogy arckrééém, nem bírnék ott elviselni, az nekem nagyon a fürdőbe meg az éjjeliszekrényre való csak.
Kicsit csinálhattál volna közelebbi fotókat is, de azért nagyon igyekeztem meresztgetni így a szemem a kis apróságokra, hogy mindent lássak! :D
Tényleg nagyon Zenkás a polcod amúgy! :)
Tényleg tavoliak a fotòk, de úgy gondoltam a polcok hangulata a lényeg - bár ha jobban belegondolok, én is elolvasgatom a címeket vendégségben. :-)
TörlésKöszönöm a te megerősìtésedet is.