július 29, 2019

E havi témánk: Korrekt-e a polkorrekt?

Jó-e, hogy egyre több az erős nő, a színes bőrű, a hispán, a meleg szereplő a feldolgozásokban, könyvekben? Átértelmezheti a jelen kor társadalmi nyomása a múltat? Rasszista, akiben felmerül, hogy korrekt-e a polkorrekt? Érdemes-e címkézni, van-e a történeteknek evolúciója, és egyáltalán Ariel miért is nem lett zöld az új filmfeldolgozásban? - Ebben a posztban ezekről a kérdésekről olvashatsz majd....-


Darázsfészekbe nyúlt a legújabb körben a témázás, aminek én kifejezetten azért örülök, mert gondolkodásra készteti az embereket. 

Gondolkodni nem bűn, bármennyire is arra felé tendál a világ, és én azon leszek, hogy feltegyek nektek minden egyes témában legalább egy kérdést, amit a posztokat elolvasva kicsit ízlelgethettek. Ha nem is találjuk az egy igaz választ - mert olyan nincs -, de legalább közelebb kerülünk önmagunkhoz. Az én világnézetem szerint gondolkodni nem azért kell, hogy majd a többiek előtt villogjunk, gondolkodni azért kell, hogy rájöjjünk kik is vagyunk a világban, vagy hogy rájöjjünk vagyunk valakik a világban, és nemcsak egy pont a névtelen tömegben.

Most, hogy az ars poetica megvan, félre is dobom, és előhívok pár esetet, ami fellibbentette a szemem elől a fátylat. Nem volt semmi megvilágosodás, de jellemzően ezeket a dolgokat látva az volt az első gondolatom, hogy " mi vaan?". Válogatásomat természetesen most a kulturális/irodalmi életre hegyezve osztom meg.

Kezdem az egyik nagy sokkhatással: a Magnum új feldolgozásában nincs senkinek bajusza. ( De tényleg. ) Higgins egy nő. Magnum szerepében egy mexikói felmenőkkel büszkélkedő színészt láthatunk. Elsa valószínűleg lezbikus főhős lesz az új Jégvarázs moziban. (Vagy ha nem is így lesz, sokan így szeretnék.) Ariel fekete bőrű lesz az új Disney feldolgozásban.
A Porgy és Besst echte magyar színészek játsszák, akik szívükben feketék. Bárhová nézek, beszivárogtok az erős,női karakterek. Egyre több filmben/regényben a férfi csak kallódó hős, a nő mutatja meg az utat, most már ő is menti meg a világot ( már a szuperhős filmekben is). Sorra jönnek a nyilatkozatok, hogy ki meleg a Harry Potter világban ( legutóbb Malfoyról hallottuk), Hermione Granger pedig a színházi előadás során fekete bőrű lett, el is lepték a netet a színes bőrű Hermione illusztrációk. Felrebbent a pletyka, hogy a világ legpasisabb filmje, benne az egyik leghíresebb hímsoviniszta ( egyébként általam imádott) karakter, a 007-es ügynök is egy nő lesz. Itt már elég a pletyka is! Az új Julia Quinn feldolgozásban a 19. század elején játszódó Birdgerton család történetében elég sok fekete bőrű színész lesz. A szépség és a szörnyeteg élő mozis verziójában az egyik mellékszereplő nyíltan meleg volt... Az irodalom terén pedig egyre nagyobb divat átírni polkorrekt formában a meséket.

Természetesen, aki most ezt a fenti bekezdést olvasta, rögtön arra a következtetésre juthat, hogy fajgyűlölő és homofób vagyok, pedig nem igaz egyik sem. Most persze tudom, mi a második gondolat, hogy valamilyen rejtett, látens módon vagyok fajgyűlölő, ami megint csak nem igaz. Leírom, mit is gondolok.

Ha lehetne vegyíteni a konzervatív és liberális gondolkodásmódot, valahol én ezekben határoznám magam meg, és hogy ez érthető legyen, inkább azt írom, én elfogadó vagyok, és próbálok lépést tartani a világgal, de úgy gondolom, hogy ha valami jó, azt csak indokkal változtassuk meg. Na de lehet-e indok a polkorrektség ezen esetekben? Valóban át kell-e alakítani a régi történeteket, azok feldolgozásait, aszerint, amit most látunk a világban? Kell-e alkalmazkodnia a feldolgozásoknak ahhoz, hogy most már nagyon sok ember felvállalja a szexualitását, ahhoz, hogy sokan másképp élik meg a szexualitásukat, mint ahogy sokáig képzelték? Kell-e a filmekben nemzetiségi kvótát alkalmazni? Le kell-e tükrözni a társadalmat, és abban azt, hogy mennyi fehér-fekete, bármilyen színű ember él? Tesz valamit egy karakterhez az, hogy milyen a neme, a bőre színe, a szexuális beállítottsága?
Azt mondják, csak a belső a fontos, az határozza meg, ki milyen ember. Ezzel egyetértek, de vajon nem határoz-e meg bennünket, az életünket az, hogy milyen neműek vagyunk, hogy mihez vonzódunk, vagy milyen a bőrünk színe? Igazi tükör-e az, ha azt mondjuk, nincs különbözőség? Nem lenne korrektebb, ha azt mondanánk, különbözők vagyunk, és ez így helyes, így kell elfogadni? És ha így van, akkor miért kell átalakítani egy karaktert? Átalakul általa? Ugyanaz marad? Most őszintén, nem hamis az egész, ha ugyanaz marad? 
 

Még emlékszem a felháborodásra, amikor újra forgatták a Büszkeség és balítéletet, és sokan elfordultak a mozifilm elől, mert a kicsit molett- szerintem egyébként teljesen normális testalkatú- Elizabeth Bennett szerepét a cérnaszál vékony Keira Knightley kapta meg. Én magam is fel voltam háborodva, végig püffögtem az egész filmet a moziban, aztán amikor másodjára megnéztem a DVD-n, és elengedtem a régi berögződéseket, jobban megszerettem - leginkább a hangulata és a zenéje miatt- , mint a sorozatot. De mind a mai napig vannak sokan, akik nem nézik meg - ezt a már szerintem - tíz éves filmet, vagy ha meg is nézték, képtelenek elengedni a bennük élő ideális főszereplő képét. Rájuk persze nem mondanánk egy szóval sem, hogy rasszisták.


Nyilván vannak homofóbok és kirekesztő emberek, akik ezért fakadnak ki az újítások ellen, de szerintem a méltatlankodók többsége igen is azért bosszankodik, mert volt egy történet, ami eddig is működött, a maga módján, a maga idejében, és ebbe belenyomni a politikát, olyan, mint beletenyerelni a házi krémesbe - mondván, hogy idejétmúlt. 

Tudom, többen is megteszik, éljeenek az új krémesek, csak azok már nem ugyanolyanok. 

És az emberben, amikor már megszületett az ideál, akkor nagyon nehéz meggyőzni, hogy valami újat akar. 

Például egy bajusz nélküli Magnumot. Hát nem borzasztó elképzelés? Gyerekkorom óta rajongok a bajuszos karakterekért, erre jön egy Magnum - egy teljesen átlagos sorozatban- , akinek alig van szőr az arcán. Hurrá! Ráadásul kedvelem őt. (Nem értem, mi van velem. )

Nem mondom, hogy nem lehet meggyőzni, a fentiekből láthatjátok. De én úgy vagyok vele, hogy akit fehérnek írtak meg, az legyen fehér, akit feketének, az legyen fekete, aki nem homoszexuális, ne legyen az, csak mert most ez van a porondon. 

De hogy még nehezebb legyen, eszembe jutott még egy dolog. Változóban van a világ, szerintem egy irtó izgalmas időszakot élünk minden téren. Csak gondoljátok el, mennyi minden változik, már azt sem tudjuk, hogy neveljük a gyerekeinket, mert már egy teljesen más világba születnek bele, mint amibe mi beleszoktunk.


A történeteknek meg kell változnia? Vannak a színházi darabok, amikben a hagyományos értelmezés szerint interpretálják a történetet, aztán vannak a modern feldolgozások, amik tovább árnyalják, a saját világunkra formálják például az ókori hellén világot. Tud-e mondani bármit nekünk, modern embereknek egy ókori dráma, vagy egy középkori királydárma? Kell hozzá módosítás, át kell-e alakítani őket, hogy eljussanak a szívünkhöz? 

A minap olvastam egy filmkritikát, ami azért húz le egy új mozifilmet, mert a nők benne csak nők. Szerelmesek, családot alapítanak, nincs benne semmi a mai élő feminizmusból. Igaz erős karakterek, de nincsenek igazából céljaik. Gondolkoztam ezen is jó pár napig. Ha egy Henry James regényt olvasok, akkor nyilván olyan karakterekről kell olvasnom, akik abban az időben éltek. Az akkori világot kell lássam benne. Nyilván önmagamban meg kell lennie az összehasonlításnak, hogy a mai világban ez nem így történne, a főszereplő nyilván nem ilyen lenne, nem ilyen sorsa lett volna. De helyes-e az, hogy átalakítják a történeteket a mai kor céljainak, eszméinek megfelelően. 

Van erre helyes válasz? Ha azt mondom, alakítsuk át, akkor kicsit fals képet látunk, és nem fejlődünk abban, hogy észrevegyük a társadalmi változásokat. Ha átalakítják, akkor lelkesebben nézzük a régi történeteket, jobban azonosulunk a szereplőkkel, jobban át tudjuk élni.

A történelem konzervál, bár minél jobban beleásod magad egy időszakban, annál árnyaltabbá válik a kép, és közel sem lesz olyan egyértelmű minden, mint az iskolás könyvekben. 

Egy történetnek vajon mi a szerepe? Hogy biztosítsa az időutazást, megadva a lehetőségét, hogy konzekvenciákat vonjunk le, vagy hogy kiszolgálja az aktuális időszak elvárásait? Lehet a kettőt együtt?

Úgy gondolom, ahogy az ember formálódik, és egyre több inger, élmény, találkozás éri, ahogy egyre több történetet vallja az övének, ahogy az ember a világhoz kapcsolódik... Minden hatással van erre a kérdésre. Ezért nem is tudok határozott választ mondani.

Én úgy gondolom, meg kell őrizni a történelem emlékeit, de nyilvánvaló, hogy bár a történetet az író meséli, a saját szemüvegünkön keresztül olvassuk őket. A szavakat mi töltjük meg érzelemmel, a fejünkben önkéntelenül is cikáznak a gondolatok, amik összekapcsolják a mondatokat az életünkkel. Valamilyen szinten mi magunk módosítjuk a történetet. Akkor meg miért ne lehetne alakítani rajtuk mondjuk a mozikban?

Szóval nehéz kérdés ez, ugye? Talán azt mondhatnák, vannak szerencsés és szerencsétlen feldolgozások. Lehet változtatni úgy is, hogy összességében megtartjuk az eredeti történetet. Talán ez kellene, hogy legyen a cél.

De visszatérek az eredeti kérdésre? Korrekt-e társadalmi politika folytán alakítani a feldolgozásokon?

Lényeges-e a nem, a bőrszín, a szexuális, vallási stb beállítottság? Persze, hogy lényeges. Egy élet, egy ember esszenciáját, karakterét ez adja meg. Nem jobb, nem rosszabb, másabb. Ebben mindenképp hiszek. Másképp élem az életem nőként, mint férfiként. Másképp ha identitás válságban vagyok, ha elveszítettem a hitem, ha aszexuális vagyok. Személyes tapasztalat, de nekem azt is meg kellet élnem, hogy vörösesszőke a hajam gyerekkoromban, és ezért sok-sok ( pozitív és negatív) hatás ért, hogy ne lenne meghatározó a bőr színe? És nem értékítéletet mondok, nem kevesebb a sötétbőrű Ariel vagy Hermione Granger a fehér színűnél, de mégis szerintem karakterében kicsit másabb kell hogy legyen. Ha nem másabb, akkor az egésznek semmi értelme. Akkor minek a változtatás? Maradhat minden ugyanolyan.

Tegyük a kezünket a szívünkre. Egy hableány - ha létezne - nyilván nem vörös hajú, fehér bőrű lény lenne, csodálatos hanggal, aki ugyanúgy beszéli a nyelvünket. A hableányok nyilván szépséges lények, zöld, nyálkás bőrrel, mert a víz alatt az a célszerű. De ez egy mese.  A mesékben minden lehet, még az is, hogy az a karakter, amin egy generáció felnőtt, és amit tovább adott a gyerekének megváltozott. A gyerekekben szerintem ez nem fog nagy konfliktust okozni - mint ahogy a Szépség és a szörnyeteg meleg szála sem - , az igazi konfliktus bennünk, felnőttekben fogalmazódik inkább meg. Ha jó lesz a feldolgozás - már ha megnézzük - , úgy is azt mondjuk majd, a régi jobb volt. Mert változott a világ, a rend, amit rendnek hittünk, átalakult. A gyerekünk meg max majd nem tudja, melyik babával játsszon. Picit identitás válságban lesz, a fehér és a fekete bőrű barbie-t látva, de legalább korán meg lehet majd tanítani neki, mi az, hogy polkorrekt. Vagy hogy épp mi nem...

Remélem sikerült egy icipicit elgondolkodtatni a poszttal, ami nem hergelni akar, csupán bemutatni pár álláspontot. Talán azt is meg akartam mutatni, hogy milyen vékony jégen járkálunk szinte minden nap a címkék, a korrektség, a régi és az új között.


Hogy megtaláljuk-e az utat? Mindenki a sajátját.
Aztán majd néha egymásba botlunk...

A témáról írt még PuPilla és Reea is, akinek van kedve nyugodtan csatlakozzon, illetve itt a lehetőség kommentelni. Természetesen a gondolatbeli csatlakozás, kézfelnyújtás is ér. Tudjátok, ahogy régen is volt...

Csatlakozók:

Dóri 

Czenema



SHARE:

14 megjegyzés

  1. Örülök, hogy te sem szabtál határt a gondolataidnak! ;)
    Sok olyan kérdést felvetettél, amit én szándékosan kihagytam - meg olyat is, amit elfejtettem :D -, de teljesen jogosak!
    Kell a modernizálás, ha azt szeretnénk, hogy megértse a jövő generációja is, de ennek szabhatunk határokat. Megőrizhető az egyensúly némi odafigyeléssel, csakhogy ehhez ennek szemponttá kell válnia. Ami a legtöbbször nem történik meg.

    Igaz, hogy az identitásunk része a bőrünk és hajunk színe, a hely, ahova születtünk, az Isten, akit hiszünk, de egy ideális világban ezek csak apró, észrevehetetlen különbségek lennének, mert egy ideális világban nem rasszok szerint különböztetnénk meg az embert. Mert hogy elfogadnánk ezeket a különbségeket és egyformán kezelnénk mindenkit. Az egységes világ, egységesebb embereket hívna életre, még úgy is, ha ezer formában különbözik mindenki.

    Szeretném, ha valaki felvállalná a zöld hableányt! :D Mondjuk, ha megismerkedünk idegen fajokkal, még bármi megeshetik. Furcsább lenne, mint egy színes bőrű színésznővel. Képzeld el, mi lenne, ha lennének kopoltyúi is... :D

    Szerintem Keira Knightley-val nem az volt a baj, hogy sovány, hanem a két arcával pocsék volt. Nekem nem volt sem hiteles sem izgalmas karakter. Néhány éve totál modernizálták webebizódok tekintetében a történetet, és mondjuk nekem nagyon tetszett. ;) https://www.youtube.com/watch?v=KisuGP2lcPs

    Sok tekintetben elgondolkodtattál. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismerem azt a B§B változatot, de nekem olyan volt, mint a Gilmore girles... Brrrrrrrrrrrrr. :D

      A Harry Potter moziban a sellők pl. nem tündi bündi lények voltak, és nekem nagyon tetszett ez a felfogás. Nem szépek, vadak, saját szabályaik vannak... Csúcs. :)

      Törlés
    2. sajnálom, hogy nem kedvelted. A főszereplő csajszival volt bajom, de a közepére úgy megszoktam, és már nem is zavart :D

      Jó, a varázslények egy jelentős része messze állt a cukitól, még az annyira hasznos házi manók is inkább borzasztóak voltak, mint kedvesek. Kivéve talán Dobbyt. :D
      Akkor most kezdjünk gyűjtésbe egy korrekt kis hableány feldolgozásért? A kislányok borzasztóan csalódnának, de én biztosan megnézném, mert így valószínűleg nem fogom :D

      Törlés
    3. Tényleg, a házimanók elég maguknak valók voltak, csak Dobby volt aranyos, de ő is néha dinka volt... :D :)

      Törlés
  2. én abszolút konzervatív vagyok. nem fogom hófehérkét afroamerikai kislánynak elképzelni.
    gastonról viszont simán el tudom képzelni, hogy ő igazából meleg. (bár nem tudom, melyik szereplőre akarták ezt ráhúzni, gondolom, nem a beastre.:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Ebben egyetértek veled. :)

      Gaston kövérkés barátja, követője, akármije volt az, akit melegnek ábrázoltak a filmben, és épp Gastonért rajongott. Azzal nekem pl. semmi problémám nem volt, nem volt erőltetett, és beleillett az összképbe. Nem úgy mint sok más helyen.

      Törlés
    2. Hófehérke egyelőre nincs veszélyben, szerintem. Ott elég specifikusak a leírások, de ha mégis, majd kiderül, mit tudtak belőle alkotni. Abban úgy is érdekesebb a sok takarító állat, és a pitét díszítő madár, mint a főszereplő :D

      Törlés
    3. Hófehérke lehet egy félvér csajszi mondjuk Afrikában, akit kinéznek, mert nem oly sötét a bőre :D... Ugyan, ugyan... Bármi megtörténhet.

      Törlés
    4. Én ezt nem is vettem észre, vagy totál nem emlékszem rá. :D De szerintem sem volt kirívó akkor... :)
      Nima jó felvetés az is, hogy Gaston esetleg meleg igazából. :D

      Törlés
    5. annyira nyomatja ezt az macsós dolgot, sztem túljátssza.
      :D

      Törlés
  3. Most, hogy odaböktem mindenhova egy fél kommentet, írok azért egy "rendeset" is. :D
    Tetszett az ars poeticád, de tényleg, ezért kell és ezért érdemes gondolkodni témákon...

    A bajusz nélküli Magnum sokkolt! :O Hawaii inge sincs?!

    Egyetértek, hogy nem kéne mindent és bármit megváltoztatni a polkorrektség oltárán, vagy annak ürügyén. Dehát nagyon a remake-ek és retellingek korszakát éljük, meg a minden meséből "élőszereplős" filmcsinálásét, és valamiért egyre inkább úgy érzik a készítők, hogy tolni kell az ingerküszöböt ezekben is valahova felfelé, pedig nincs is ilyen igénye a közönségnek.
    És de, hamis és csak hamisabb lesz az egész ettől az egész felbolydulástól, és minden nyakatekert vagy felszínes változtatástól.
    Vannak jó változtatások, de csak addig működik bármi tényleg, amíg nem változik meg az eredeti történet, a mondanivaló stb. :(

    VálaszTörlés
  4. Én már Lucy Liu nõi Sherlock Holmes sorozatától is ki voltam akadva, hát még bajusz nélküli Magnum!
    Akkor kérek egy szakálas Tarzant, plíz :))

    A hableányos megjegyzés találó volt, tényleg a zöld bõrszín a legvalószínûbb, vagy legértelmesebb.
    Amúgy eszbe jutott, hogy pl minden Barbie rajzfilmben, így a sellõs részekben is mindig mindenféle hajszínû lányok vannak, Barbie szõke, a barátnõ/testvérei fekete/barna/vörös hajúak.
    Lehet, hogy már az is PC akart lenni?

    Bakker, az új 007-es nõ lesz? Milyen érdekes. Nem tudom, hogy mit szólna hozzá Flemming, tulajdonképpen a nõi szuperügynök pont beleillik a nõi Dr Who és Marvel kapitány sorába.
    Éljen a trend.

    VálaszTörlés
  5. szakállas Tarzan...:D

    a hableányok alakváltók. a vízben zöldek, hegyes fogakkal és karmokkal, a felszínen vörös hajúak és fehér bőrűek, és majdnem kedvesek.
    van ez a sorozat, a siren. abban vannak mindenféle bőrszínű sellők, amin először marhára meglepődtem. hogy kerülnek északi vizekbe színes sellők? meg hát miért ne? biztosan van fekete svéd is, nem tudom.
    végül arra jutottam, hogy nincs különösebb jelentősége, melyik halból milyen színű csaj lesz. viszont ahhoz, hogy az embereben fel se merüljenek kérdések (... jó lesz az?...), ahhoz sztem már eleve ilyen közegben kell felnőni: legyenek a gyereknek sokféle színű és szemformájú bölcsis meg ovistársa, és totál természetes lesz. de mivel ezt nem lehet, valszeg a rajzfilmekkel akarják ezt pótolni.

    VálaszTörlés

BLOGGER TEMPLATE CREATED BY pipdig