Sarah Addison Allen: Édes élet

Josey Cirrini már huszonhét éves, de az észak-karolinai szülővárosán kívül még sehol sem járt. Napjai eseménytelenül zajlanak: amikor épp nem a még mindig gyönyörű édesanyja utasítgatásait teljesíti, romantikus regényeket olvas, és titkos készletéből édességeket nassol. 

Della Lee Baker egy helyi pincérnő, aki leginkább gorombaságairól és balhés életviteléről ismert. Della Lee egy nap úgy dönt, beköltözik Josey gardróbszekrényébe. Bármit is tesz a lány, Della Lee a szekrényben bujkál. De bármennyire is bosszantó, tanácsai és útmutatásai alapján Josey rájön, az élet az utazási magazinokon, a romantikus regényeken és az édességeken is túl, odakint van. S hogy az cukor nélkül is lehet édes... 

A regény újraolvasás volt, és annyira élveztem! Ez volt az első Sarah Addison Allen könyv, amit olvastam, és mind a mai napig ez a kedvencem. Tudom, mindenki a Waverley kertet szereti, de számomra pont az a regény kicsit sete-suta, ez pedig a tökély, mert annyira átjön rajta a tél, a téli hangulat, amit imádok, és mert annyira szeretni valók a szereplői. Ez számomra a tökéletes téli olvasmány, fordulatos, ötletes, hóembert építenek benne éjjel! , még egyszer leírom, hóembert építenek benne éjjel!!!, és minden fejezet címe egy ötletes nevű nyalánkság, és olyan dolgok vannak elbujtatva a cselekménybe, hogy csak ámuldozol, hogy hű, meg ha!, még akkor is, ha már tudod, mi a regény vége. 

Kérek mindenkit, hogy ne írja le kommentbe, hogy a másik Allen könyv sokkal jobb... Nem, ez most itt egy rajongói poszt,  és ez a könyv is szuper, annak pedig, aki annyira szereti a telet, mint én, vagy mint a szereplők a könyvben, ez maga a varázslat. 

Nem emlékszem, hogy az első olvasáskor írtam-e posztot a könyvről, de még újra bele kell jönnöm a blogolásba, szóval most csak egy rövid felsorolást írok ide, hogy miért szeretem ezt a könyvet annyira, hogy már alig várom, hogy jövőre télen megint újra elolvashassam. 

Nézzük csak, miért rajongok érte: 

- Teljesen átjön a téli hangulat, amikor arra vársz, hogy végre havazzon már, és amikor a regényben végre esik a hó, olyan mintha én is bekerültem volna ebbe a varázslatos hógömbbe. 

- Szerettem Della Lee csipkelődő stílusát, és magát azt az abszurd ötletet, hogy egyszer csak hazaérsz, és ott rejtőzködik a szekrényedben egy nő.  

- Tetszett, ahogy Josey fokról-fokra levált az anyjáról, és az is, hogy bár tapasztalatlan volt, nem volt az a tipikus, máshol már ezerszer olvasott, béna szereplő. 

  - A fejezetek címe egy-egy édesség- de ezt már ugye írtam.

- Adam, a postás... Nekem is ilyen postás kell ♥. 

- Tetszettek a folyton feltűnő varázslatos könyvek, és a humor, ahogy ragaszkodtak ahhoz, hogy Chloe elolvassa őket. 

- Mondtam már, hogy hóembert építenek éjjel a kertben??! Imádom a hóembereket. Meg a telet, meg ahogy történt. ♥

-Apropó romantika: tetszett, hogy a romantika szál nem vitte el a történetet, nem volt nyomulós és nyálas. ( Bár ez az összes Allen könyvre jellemző.)

- Nekem nagyon átjött a Chloe és Jake közötti izzás, nagyon élveztem ezt a regényszálat is. 

- A kisvárosi hangulat.

- Ja és a szolgáló, és a vele kapcsolatos slussz poén a végén- azon most is felnevettem. 

Szóval ez egy imádni való, bájos történet, a télről és az élet felfedezéséről, egy kis mágiával és misztikummal keverve, tele szórva habcsókkal meg tutti-fruttival, hogy olvasás közben éhen ne vesszetek. 

Én folyton szaloncukros papírt használtam könyvjelzőnek - vajon miért?,nem is értem- , úgyhogy most már a lapoknak is kellemes "édes élet" illata van... Szerintem a könyvtár nem fog reklamálni érte ;).

Szóval nagy a szerelem, a könyv kiállta a próbát, még nagyon sokszor el fogom olvasni, ilyenkor tél idején. Kedvenc.