január 17, 2016

Utálatos poszt

PuPilla volt kedves, és meghívott erre a játékra, ahol abstractelf népszerűtlen könyves vélemények book tag-jére válaszolgatunk.Olyan rég kaptam hasonló meghívásokat, hogy nem volt kérdés, mindenre válaszolok.

Kapásból az első kérdésem, ti néha nem hiányoljátok a facebook-ról a dislike gombot? Na mindegy, ez csak úgy eszembe jutott, jöjjenek a kérdések- és a válaszok.

Banyacipő - figyelem, lehet a továbbiakban banya leszek!


1. Egy népszerű könyv vagy sorozat, ami neked nem tetszett.
Első blikkre azt akartam írni, hogy nem volt ilyen, aztán ágyamban álmatlanul forgolódva eszembe jutott, hogy micsoda naiv elképzelés volt ez az első gondolat. 
Rögtön eszembe jutott ugye a legendás Szürke ötven árnyalata, amit képes voltam meg is venni, annyira hittem a pozitív visszajelzésekben, de szerencsére túl is adtam rajta, úgyhogy már nem az én polcomat terheli. Aztán eszembe jutott még Jeaniene Frost Cat és Bones vámpírvadász-sorozata, mely úgy általában "fergeteges sikert arat a vámpírrománc rajongóinak körében", de számomra kifejezetten csalódás volt- mondjuk kifejezetten utálom a vámpírrománcokat-, vagy írhatnám még Nalini Singh angyal sorozatát, ami számomra a röhejes kategória, DE elhiszem, hogy másnak erre párásodik be a szeme, úgyhogy semmi gond nincs ezzel. 
Ami kifejezetten irritál és felmérgesít az Rebecca Donovan Lélegzet trilógiája, ha csak rá gondolok felviszi a vérnyomásomat, annyira utálom.  Grrrr- hörr-mörr! - kifejezetten utálom ezt a regényt, akinek áldozat komplexusra van szüksége, olvassa. ( Kicsit kegyetlen vagyok, de mivel csak könyvről van szó, vállalom. )

 2. Egy népszerű könyv vagy sorozat, amit mások nem bírnak, neked viszont bejött.
Ide feltétlenül a vihogós női könyvsorozatokat tenném- rajongok értük-, tehát jöjjön ide a Szingli fejvadász sorozat, vagy a Lilana Hart Go-go girl sorozata- amit pár szőrös szívű kritikus olyan felemás módon- a fene sem értette mit akartak ezzel mondani- le minősített elég tudományos módon, de szerintem egy vicces könyvet csak egy dolog mérhet, hogy mennyit röhögtél rajta. Én rengeteget tudok, úgyhogy semmi gond.

 3. Egy szerelmi háromszög, ahol a főszereplő nem azzal a karakterrel jött össze, akinek te szurkoltál; vagy egy OTP (one true pairing), ami szerinted pocsék. 
OTP... Komolyan :D, hová jutottunk idáig??? Vannak jelöltjeim amúgy. A Kisasszonyokban - Louisa May Alcott- ez nem kérdés, hogy Jo Marchnak kellett volna összejönnie Laurie-val, és bár már több mint tíz éve olvastam a regényt, de még mindig felháborít a tény, ahogy egy huszárvágással tönkretette az írónő ezt a tökéletes párost. 
A másik párosom a könyvben ugyan révbe ért, de én legszívesebben hibajavítóval kihúznám a hölgyeményt az egész sorozatból -jelen esetben Ginny Weasley a kiválasztott-, akivel semmi gond nincs, csak épp hogy olyan semmilyen. Erőltetettnek tartottam ezt a románcot, még a Kövér Dáma is karakteresebb mint ő. ( De ezen ne vesszünk össze, mert én legszívesebben szegény Potter srácot Luna oldalán látnám. )



 4. Egy népszerű műfaj, amit te nagyon ritkán olvasol.
Krimi. Túl szikár, túl száraz. Emocionális lényem nem érinti meg. :P
YA? Kifejezetten kezdem utálni, ha tizenéves főhősökről kell olvasnom. Évek óta nem is tettem. 

 5. Egy népszerű vagy közkedvelt karakter, akitől te a falra mászol.
Popeye a tengerész... Fogalmam sincs, ki lehet. Mindjárt puskázok kicsit, ki miket írdogált... Még most sem tudom. Nagyon sajnálom. :)

 6. Egy népszerű író, akit te az istenért sem tudsz megszeretni.
Hohó! Stephen King. Tudom, hogy mindenki litániákat ír róla, de kifejezetten utálom, - pedig már próbálkoztam fantasy-val, horror sztorival is... Annyi maradt meg benne, hogy minden könyvében, amit olvastam, egy külön bekezdést szánt arra, hogy valamelyik női hős menstruál. Gratulálok.

 7. Egy népszerű könyves toposz, ami már a könyöködön jön ki. (pl. elveszett hercegnő, korrupt 
szerető, szerelmi háromszögek, stb.)
Nagyon érdekesnek találom, hogy itt mindenki a szerelemi háromszöget írta, de én speciel alig olvastam szerelmi háromszöget. Hol lehet olyat találni? :D Úgy gondolom, hogy az még, hogy Kata szereti Bélát, de néha szépen néz az Istvánra, az még nem szerelmi háromszög, akkor sem, ha István éjjelente a Katáról álmodik. Nem olvastam még olyat, ahol nem lett volna egyértelmű, hogy ki kihez tartozik, most az, hogy kikacsintok a másikra, szerintem egyenlő a nullával és nem szerelmi háromszög. Mert mondjuk ott van az Elfújta a szél, ahol Scarlett valóban azt hiszi, hogy Ashleyt szereti, de közben az utolsó lapon rájön, hogy köze nincs hozzá, és a másik két oldalról is ilyen erős tévedések és érzések állna fenn, na az, már valami, de ezek a gyermeteg regénybetegségek, amiket szerelmi háromszögnek hívunk mostanában, hát szerintem szóra sem érdemesek.
Másik dolog, hogy KORRUPT SZERETŐ? Izé, azt hol lehet olvasni? Mert nekem elég egzotikusan hangzik :D, de tényleg, ezt még ki kell beszélnünk később.

Ja és válaszolnom is kellene, szóval népszerű könyves toposz, ami a könyökömön jön ki. A FOLYTATÁSOS REGÉNY. Úgy gondolom, sokkal nagyobb kihívás íróként egy könyvben megírni az egész történetet, mert ezzel a nyújtsuk mint a rétestésztát stílussal néha ki tudnak akasztani, főleg, ha látni, hogy már nincs is cselekmény a folytatásokban. Nehogy félre értsétek, van olyan történet, ami megérdemli a folytatást, de nevetséges, hogy manapság minden divatos író folytatásokban gondolkodik. Néha kifejezetten rosszat tesz ez a történetnek. De mint mondtam, ez sem általános.
Amit kifejezetten utálok, az  az, hogy a legtöbb történet főhőse gyönyörű, de ha nem az, hát a rajongók a sztorihoz csatolják egy híres színész vagy modell képét. ( Bah! ) Pedig történhetnének már érdekes dolgok hétköznapi hősökkel is...
Még biztos van több is, ha majd eszembe jut, pótolom.

 8. Egy népszerű sorozat, ami téged egyáltalán nem érdekel
Trónok harca? Egy ideig néztem a sorozatot, és tetszett is nekem, de most már úgy érzem, elég öncélúan erőszakos. Persze tökéletesen megértem a hisztériát, ami körbe veszi, de nekem ez nem hiányzik az életemből. Aztán ide írhatnám az összes vámpíros sorozatot - kivéve a Vámpírakadémiát, és a Cassie Palmer sorozatot-, illetve ha valamit utálok, az a sok Helyszínelős film. Komolyan mondom, mikor unják már meeeeeg???? Grrrrr. Hörr. Mörr. Stb, stb. ( Csak sápítozom. )

 9. A mondás úgy tartja, „a könyv mindig jobb, mint a film”, de melyik filmet vagy tévésorozatot kedveled jobban, mint a könyvváltozatát?
A Büszkeség és balítéletet kifejezetten jobban kedvelem filmben, mint könyvben. - Bármelyik verzióról is van szó. És azt hiszem a Három testőr feldolgozásokkal is így vagyok. Írnám tovább is, de más nem jut hirtelen az eszembe.
 

január 03, 2016

Kétségek, na azok voltak, nagyon...


Tesóm reggel megkérdezte, hogy mi a fene az a katamennialbion.com? - Mert hogy folyton azt hozza fel a gép, amikor be akar lépni a gmail. fiókjába...

És ez eszembe juttatta, hogy nem is írtam, mennyire hatalmas nagy félelemmel töltött el az, hogy ezt a vicces kis történetet az emberek elé tárom. Az összeszorult gyomor csak egy dolog volt, mielőtt publikáltam. Ott volt még az állandó bizonytalanság, hogy mit fognak most ezek után gondolni rólam az emberek, hogy majd összesúgnak a hátam mögött, hogy valami miatt lesajnálnak, mert nem az ő szájízük szerint írtam, mert nem írtam tökéletesebben, mert túl laza voltam, és feljött egy csomó blokk, amivel meg kellett küzdenem nap mint nap... 

Az ember szeretheti, amit ír, kell is szeretnie, de kezdetben nagyon nehéz nem úgy gondolni az írására, mint egy gyámoltalan, kedves kisgyerekere, akit ott felejtesz az emberek között. Szeretni fogják vagy bántani? Elhanyagolják és elmennek mellette? Melyik a jobb? Ha elhanyagolják, vagy ha nekimennek? És ugye én, aki négy éve folyton csak lebeszélem és lebeszélem magam az írásról, - pedig nem is akarok mást, csak szórakozni közben-, szóval én most megküzdöttem ezekkel az aggodalmakkal, minden egyes nap, amikor beléptem a postafiókomba, minden egyes pillanatban, amikor felnevettem, mert nem emlékeztem az aktuális részre, és új élményként fogadhattam, minden pillanatban, amikor megláttam, hogy Reea kommentet írt- Úristen! Mit akarhat???- , na ilyen dolgok foglalkoztattak engem. 

Blogot írni sokkal könnyebb, mások írásait kritizálni...- vajon kritizáltam őket? - , mások írásait értékelni, boncolgatni semmiség, mert ott elbújhatunk a könyv mögé. Azt mondom, figyi, ez csak egy vélemény, és túllépek mindenen. Ó, ez annyira egyszerű. De írni, az olyan személyes élmény, még akkor is, ha ez most épp egy laza, humoros gyakorlatként született meg, szóval olyan személyes élmény, amit igazán átnyújtani - legalábbis az én részemről- csak képzeletbelei piros masnival lehet. 

Forrás

Szóval örülök, hogy ez a történet azokhoz jutott el, akikhez el kellett jutnia. Örülök, hogy bár minden nap meg kellett küzdenem a kétségeimmel, bennem volt a meggyőződés, hogy Kata sztorija rátalál majd arra az olvasóközönségre, akik lazulni akarnak és kikapcsolódni. És nagyon örülök, hogy ezt az - olyan hülye szó, hogy kitárulkozás!-, szóval hogy ezt a lépést, ami számomra szinte egyforma volt a bungee jumpinggal - mert hát elvileg annak sincs veszélye, de mégis hozzá járul, hogy a félelmünkkel szembe nézzünk-, szóval hogy sikeresnek könyvelhettem el. Örülök, hogy fellélegezhetek, hogy a gyomrom is fellégezhet, és hogy újra vigyorogva gondolhatok a karácsonyi történetemre - ami egyesek szerint nem is volt olyan karácsonyi!- , de a reakciókról majd kicsit később írnék, és az a posztom sem lesz uncsi, ezt megelőlegezhetem. 

Viszont a cím nemcsak a karácsonyi sztoriról szól. Érdekes, mert amikor az ember váltani akar, szerintem az első lépcsőfok, hogy elnémítsa a kétségeket. Nem is szabadna írnom a kétségekről, manapság valamit kitalálsz és holnap már meg is valósul, de azt is elárulom, de csak súgva, hogy amikor megállapítottam magamban, hogy nem akarom tovább a blogot úgy írni, mint régen, megint csak jöttek a kétségek, hogy mégis hogy képzeled ezt?, és társai. És akkor arra gondoltam, hogy az a legjobb az egészben, hogy nem képzelem sehogy. Hogy hagyom, hogy kiderüljön, ez az érzés, hová vezet. Hogy nem stresszelek, és nem kínzom meg a gyomrom sem, mindenféle görcsöléssel, mert akiket érdekel, hogy miről írok, úgy is fognak olvasni, akiket meg nem... Hát fogok én szenvedni mások elvárásai miatt? Az a helyzet, hogy nem... Meg kellett húzni az életemben a határokat, és az a helyzet, hogy az életemben az elsődleges mérce, bárhogy is nézem, én vagyok.

Szóval kétség az van, de azért van, hogy tovább lépjünk. Hogy átlépjünk felettük. Mert könnyen átszökkenhetünk, csak szerintem az van, hogy kell hozzá egy adag bátorság, és annak a tudata, hogy a szökkenéssel bizony biztos talajra lépünk. Én úgy érzem, - ahogy másokkal beszélgetek a terveikről-, 2016 sok ember életében változást hozhat. Keressük az értékeket, keressük önmagunkat, itt elárulom - Nima posztjára utalva-, hogy életmódváltásba kezdek én is, és alig várom, tele vagyok energiával és örömmel, hogy VÉGRE TORNÁZHATOK , és jógázhatok, és teázhatok- bár már régóta teázom, de mindig jó új teákat kipróbálni ;)-, és rendbe szedhetem ezeket a hülye csombékokat, amiket akár kétség formájában, de én kötöttem magamra az évek során. 

Hát, most ennyit szerettem volna írni, azzal hogy majd még folytatom... Pedig megfogadtam, hogy rövidebb posztokat gyártok. ;)


január 01, 2016

Hello 2016... ugye jól megleszünk?

RoseHillDesignStudio Etsy - Heather Stillufsen naptára
Hümm, egy új év, finom, ropogós hideggel, jó adag friss levegővel... Ismerek olyanokat, akik direkt nem mennek szilveszteri buliba, hanem azzal köszöntik az új évet, hogy január első napján, hajnalban sétálnak egy jó nagyot, akkor, amikor még mindenki a buli fáradalmait piheni, aztán elővesznek egy jó könyvet, és otthon pihenéssel töltik a napot. Szerintem nem egy rossz elképzelés...

Fenti képen Heather Stillufsen 2016-os naptárát láthatjátok, nemrég találtam rá a facebookon a képeire, és teljesen megörültem, hogy már ilyet is lehet kapni az etsy-n. Megvenni mondjuk nem fogom... De azért örültem a lehetőségnek, hogy akár erre is elkölthetnék több mint hatezer forintot. :)

Mostanában kezdem a facebook oldalamat - a személyeset, nem a blogét- arra használni, hogy inspirációt gyűjtsek. Remélem nem sértek meg senkit sem azzal, hogy mások képeit nézegetni, nekem nem akkora élmény, újonnan kaptam arra rá, hogy leállítom azoknak az embereknek a követését, akik a folyamatosan csak felbosszantanak a folyamatosan netre nyomott személyes fényképeikkel, úgyhogy többségében már csak cikkek, fényképek, blogok oldalai ugranak fel a frissben, amiben az a legjobb, hogy ha nincs kedvem megnézni az aktuális reggeli híreket, teljesen más irányba fordulhatok, és a reggeli teám mellett fel tudok töltődni. Így találtam rá Heather Stillufsenre is, no meg most találtam meg a Bohem Style Every Where oldalra, amiért totál odáig vagyok. Folyton csak mentem és elmentem a képeit. Biztos vagyok benne, hogy valamikor még hasznomra válik. Vagy egy regény világában... vagy akár egy bohém partyn! ( Vagy talán a bohém esküvőmön? ... )

Még nem tudom, milyen irányba terelnek majd, de nagyon inspirálnak ezek a képek... Könnyen el tudnék képzelni egy világot, ahol mindenki ilyen különleges színes ruhákban járna. Tudom, ez csak kis szelete a történeteknek, és pont hogy én sosem szoktam azzal foglalkozni, ki mit vesz föl, mert irreálisnak tartom, de valamiért elkezdtem gyűjtögetni ezeket a képeket.

De miket is írok! Nem is ezért ragadtam tollat- vagyis ültem ide a monitor elé vagy egy órával ezelőtt. Egyszerűen csak le akartam írni, hogy ma egy könyvbe annyira belemerültem, hogy teljesen megríkatott. Potyogtak a könnyeim, annyira meghatódtam, és közben arra gondoltam, hogy egyáltalán nem szégyen, ha valamibe ennyire bele tudjuk élni magunkat. Számomra ez egy jó jel. Mert annyira utálom amikor valami olyan semmilyen. Tudjátok, az elmegy kategória. Egy könyv legyen hatással rám, legyünk egy rezgésszinten! Azt akarom, hogy nevessek rajta, hogy izgalmamban összeszoruljon a gyomrom, hogy sírjak, ha meghat, amit olvasok. Hogy amikor a kezembe veszem, szűnjön meg a külvilág körülöttem. Olvasni számomra így a jó dolog.
Hadd legyek titokzatos, mert nem írom le, melyik könyvről van szó. Lehet, egész évben nem írom le, melyik könyvről írok majd ide nektek. Hát nem furmányos dolgot találtam ki? Persze, lehet úgy kevésbé lesz érdekes a blog. Minden esetre, hello 2016, én úgy érzem, ez a nap egy csodálatos év kezdete. Minden más majd magától kialakul.