Kis könyv a környezettudatosságról

ökoanyu blog itt

Ez a kis könyv csupán 159 oldalas, de azt hiszem megéri mindenkinek a kezébe venni, nem csak azért mert jó ötleteket találhatsz benne, hanem azért is, mert egy olyan életformát mutat be, amiről lusta módon úgy képzeljük baromi nehézkes és nyűgös, és a Földet amúgy sem menthetjük a saját kis háztartásunk megreformálásával meg, és jöhetnek, jöhetnek a kifogások, de higgyétek el, hogy a környezettudatosság nem csak a szabályokból áll, és környezettudatosan élni jó . 

Régen élt bennem egy kép a " zöldekről", persze most lehet keverem a fogalmakat, de úgy gondoltam, hogy aki folyton arra figyel, hogy milyen az ökológiai lábnyoma, az nem tud lazítani. Azt gondoltam, az ilyen emberek a kelő nappal ébrednek és esővízzel mosnak arcot és roppant idegesítőek, mert mindig az orrom alá tolják én mennyire egy léha és felelőtlen ember vagyok...

Hogy a dolgok hol változtak meg? Fogalmam sincs. Szép lassan alakult ki bennem, hogy leválasztom magam a reklámok által belém hipnotizált " modern élet" felfogást, és úgy élek, ahogy kedvem tartja. Elkezdtük szelektíven gyűjteni a szemetet, ami jó bulinak tűnt, - és tényleg semmiféle megerőltetés nem kell hozzá, hogy az újra felhasznosítható szemetet ne ebbe a kukába, hanem a másikba gyűjtsd- , és határozottan letaglózott a tudat, hogy az új jogszabályok miatt nálunk bizony nem lesz szelektív hulladékfeldolgozás, hiába gyűjtjük úgy a szemetet. Micsoda baromság. 

Ahogy egyre öregebb leszek - pedig még öreg sem vagyok- egyre inkább értékelem a közvetlen és tágabb környezetemet, és tudom, hogy egy csepp vagyok az óceánban, de az óceán is a sok vízcseppből áll össze, és az aki azt mondja, nem fontos, mit tesz- az szerintem nem becsüli magát. Igenis felelős vagyok a tetteimért, és hol kezdjem ezt a felelősséget, ha nem a saját otthonomban?

Persze mondom, ez az életstílus- nem tudom nevezhetjük-e így-, nem napok alatt alakult ki, de ez a kis könyv engem speciel abban erősített meg, hogy jó úton haladok. Nem teszek ám mindent úgy, ahogy Nagy Réka írja. Nem is kell szerintem mindenben hirtelen élvonalas környezettudatosságot képviselni. Ha mindenki elkezdené kicsiben, mindig jöhetne a következő kis lépés. 

Szóval nálam a szelektív hulladékgyűjtéssel kezdődött, aztán gyerekkorom óta próbálunk úgy főzni, hogy ételt ne kelljen kidobni- emlékszem teljesen sokkolt, amikor az egyetemi albérlet hétvégi takarításakor a sok-sok megmarad kaját kidobáltuk-, most pedig ott tartok, hogy natúr kozmetikumokat választok testápolószernek, ásványvíz helyett forrásvizet iszok, figyelek arra, hogy mit eszek, próbálom a körülöttem lévő dobozokat- papírokat újra felhasznosítani,  nem állok a zuhany alatt órákig, kétszer meggondolom mit teszek a boltban a kosaramba... És talán ezt nem is azért teszem, mert meg akarom menteni a Földet, mert környezettudatos akarok lenni, hanem csak azért, mert jól esik, mert sokkal jobban érzem magam, hogy szinkronban élek a környezetemmel. 

Az Ökoanyu könyv egyébként az ökoanyu blog sikerének köszönhető. Én kicsit drágállom az árát, és furának tartom, hogy a borító szép dizájnos, újra felhasznált papírból készült, a belső lapok viszont drága, fényes-színes csillogó lapok, de lehet, ez csak számomra fura.

A tartalom tekintetében szó esik a tudatos vásárlásról - pl. éhesen ne menj soha vásárolni, mert sokkal több dolgot megveszel, mint amire számítottál; az akciókról, amikkel csak ráfizetsz; a pénztárcádat bombázó marketingdömpingről- pl. vegyél még valamit, csak hogy tiéd legyen egy értéktelen kulcstartó-; a fagyasztás fortélyairól; a bio-nem bio vitáról; található benne "kockázatos E lista", stb.. Szó esik a hulladékgyűjtésről, a környezetbarát háztartási praktikákról- helyiségről helyiségre járva, a környezettudatos mosásról, a natúr kozmetikumokról receptekkel. 

Az egész könyvön látni azért, hogy egy blog cikkei az alapja, sokszor találhatunk pl. internetes címeket, ahol bővebben utána lehet nézni a témának, de ami számomra a legszimpatikusabb volt a könyvben, hogy nem akart Réka igazából megtéríteni senkit sem, csupán leírta, ő hogy él, és leírta azokat a praktikákat, amik nála beváltak.

Itt van például a kecsketej szappan, ami nálam is telitalálat, mert elég ezzel fürdeni és a testápolót is kiváltja, ha az embernek normál bőre van. Aztán jó ötlet, ki fogom próbálni, a rózsavizes-kamillás spray a hajra. Nekem ugyebár alapból hullámos, alul sprőd hajam van, és akármit ráteszek, nem segít. A természetes hajkencék már egy fokkal jobb hatásúak, de nem találtam meg az igazit. Így vagyok a natúr dezodorral is, amiből a majdnem igazi már megvan, de még kísérletezgetnem kell.
A legérdekesebb fejezet számomra a bio takarítószerek voltak. Az ecetről már biztos halottatok, meg a citromsavas vízről, de bevallom én még bizalmatlan vagyok a mosódió - mosószóda és társaitól. Bennem azért még élénken él a tézis, hogy a bacikra vegyszert, de erőset, viszont ha hatásfokban ugyanazt tudják nagyanyáink trükkjei, tőlem jöhet a természetes tisztítás is...

Itt egy kis részlet a bevezetőből: "Hamis elgondolás az, hogy egy jó háziasszony tökéletesen mos, főz, vasal, takarít. Sőt, ehhez az alapanyagokat mind ő maga készíti, reszeli, főzi kotyvasztja. Ez olyan, mintha visszaküldenénk a nőket egy jó pár évtizeddel ezelőtti korszakba. Könyvemmel egy pillanatig sem szerettem volna ezt az üzenetet közvetíteni. 

Úgy gondolom, legyen a változtatás inkább közös családi döntés. Apukák bátran eszkabálhatnak szelektív gyűjtőket, a gyerekek tökéletesen tudnak palackot taposni, satöbbi. A környezettudatos életről talán sokaknak az aszkézis, a puritánság jut az eszükbe, pedig sokkal inkább a kreativitásról, az ötletességről és a játékosságról szól."

Ja, és hogy a kezdeti rémes gondolataimra visszatérjek, ma már nagyon szeretnék a kelő nappal ébredni - csak még lusta vagyok hozzá- , és megfordult a fejemben, hogy sokkal jobb lenne esővízzel fürdeni, mint ivóvízzel. Ki gondolta volna... De persze ennek megvannak a technikai akadályai.

Aki tehát szeretne csak megismerkedni a környezettudatos életmóddal, aki csak egy kis kedvet érez iránta, vegye ki a könyvtárból a könyvet, és olvasson bele, nem fog csalódni. De persze rengeteg cikket is lehet olvasni a neten róla, kb. ki lehet guglizni minden kérdésre egy választ, és az elvárásoktól függően mindenkinek más-más dolog jön be, úgyhogy én mindenkit arra bíztatok, kezdje el, kezdje kicsiben, aztán majd kiderül, mi lesz belőle. Semmi sem kötelező. De van olyan dolog, amit érdemes kipróbálni.