január 27, 2014

UFO in Her Eyes

BJ 1919: Right. Let's get started. Sit down please. First, can you confirm your name and status?

Szóval... Elég régóta nem olvastam már angolul könyvet, aztán barátnőm mesélte, hogy nemrég olvasta Xiaolu Guo legújabb könyvét - mire én: hogy kicsoda??? - az UFO in Her Eyes-t - mire én: hogy micsoda??? - és mikor kiderült, hogy ez egy rövid, életképekből álló, furmányos kis "riportregény" - csak én hívom így - , teljesen belegabalyodtam.

A vicc az, hogy elég lassan haladtam vele - olvasási ideje több mint egy év volt - és nem is vagyok abban biztos, hogy azt olvastam, amit olvasnom kellett volna - mivel ez egy olyan regény, ami nem rágja a szádba sem az igazi kérdéseket, sem a válaszokat. Biztosan észre vettétek már, hogy ha le akarnak venni a lábamról - már az írók - , akkor ezt kell tenniük, én kész, elvesztem.

Hol is kezdjem...

Az UFO in Her Eyes címe számomra telitalálat. Egyrészről figyelemfelkeltő, - hogy miiicsoooddaaa???-, másrészről már ez az egy kis mondat magában hordozza a rejtélyt,és biztos túlságosan a dolgok mögé gondolok, de számomra valamiféle drámát is. Még nem kezdtem el olvasni a könyvet, de szinte biztosra veszem, hogy Ő, akiről a könyv szól magányos alak. Ki sem kellett nyitnom a könyvet, de úgy éreztem, nem szabadna ennyire egyedül lennie szegénynek.

Aztán ott a borító, ami számomra megint telitalálat - pedig nem szoktam igazán a borítókkal foglalkozni, no de hát ott van a borítón az UFO szerűség, meg a bicikli, a hatalmas nagy fa, meg a két ügynököcske is, Beijing Agent 1919, és Hunan Agent 1989 is. A kis csíptetős rész pedig felfedi az egyik kedvenc szerkesztési - mondhatom így? - formámat, ugyanis a regény négy aktát tartalmaz, gyakorlatilag ezekben listák, a lakosok rajzai, térképek, az ügynökök jegyzetei, jelentései, és maguk a jegyzőkönyvek vannak. Semmi sorvezető, ezek alapján tudod összepakolni a valódi történetet.

No de miről is szól ez a fura sztori? Silver Hill egy kis falu - fogalmam sincs hol- de valahol a nagy Kínában, ahol az egyik forró nyári napon Kwok Yun, a 37 éves, csúnyácska vénlány biciklivel a faluba indul az egyik rizsföldön keresztül, s az égen a feje felett meglát egy UFO-szerű dolgot. Silver Hill-ről tudni kell, hogy teljesen el van zárva a nagyvilágtól, az emberek nem tudnak olvasni-írni, a fiatalok elmenekültek a rizsföldekről, a legközelebbi város is több órára van. Televízió is csak alig pár házban található, a helyiek nem ismerik a körülöttük lévő világot. Szóval szegény Kwok Yun lát valamit az égen, és rémségesen megijed, ráadásul talál a rizsföldön egy idegent is. Siver Hill agilis polgármester asszonya rögtön ráröpül a témára. Egy idegeeen? - gondolhatjátok, hogyan kérdezi. Kwok Yun pedig, a szegény, nem tudja, hogy miért is van baj, mi is az az UFO, hisz ő látott valamit, no de hogy mit? , meg hogy miért baj, hogy ő hazavitte a sebesült idegent, hiszen rengeteg mérges kígyó van a földeken, s az megsebesült. A lényeg az, hogy szemfüles ügynökeink kérdései nyomán kiderül, hogy az idegen, az egy nyugati férfi, aki mire Kwok Yun visszatér, el is tűnik a színről. Ami marad nyomában, az egy zsíros csekk amerikai dollárokkal, természetesen a segítségért.
Silver Hill gyűlést is tart, mit kezdjenek a pénzzel, Kwok Yun, akit eddig lenéztek, hisz 37 éves, úgy néz ki, mint egy férfi, és ráadásul még férjnél sincs! , szóval Kwok Yun díszpolgár lesz, és Chang polgármester asszony irányításával minden a feje tetejére áll. Silver Hillből erőszakosan ugyan, de város lesz, turista csalogatónak - és teljesen feleslegesen- építeneik UFO múzeumot, emlékművet, hatalmas parkolót, szupermarketet, gyárakat, szállodát, amit csak el tudtok képzelni. Szegény helybéliek meg... Hát ők a szegény helybéliek, őket nem kérdezik különösképpen, vagy hát ha kérdezik is, sokan nem akarnak a fejlődés útjába állni.

Ez a regény olykor nagyon kedves és egészében véve elgondolkodtató. A falusi emberek alapvetően berendezkedtek a saját életükbe, és a modernizáció és a "jólét" szépen kihúzza vagy épp kirugdossa őket a vackukból. Vajon fejlődés az, amire nem is vágyunk? S ahogy Kwok Yun mondja, akit a regény végére - hurrá! vagy mégsem hurrá? - feleségül vesznek... ( " I'am nearly forty and I'am ugly. Why would a man want to kiss me? All he said was, ' Shall we try?' And I said, ' OK.' " )  Szóval ahogy Kwok Yun is látja, az UFO, az a képbe nem illő, idegen, terpeszkedő és túl modern dolog, na azt nem mindig az égen kell keresni.

Mint látjátok a poszt kissé spoileres, - amiről illett volna előre szólni - de nem gondolom, hogy a közel jövendőben tömegesen fogtok a könyvesboltokba rohanni egy kis mindennapi Xiaolu Guo - ért, szóval gondoltam kicsit többet is írok a kelleténél.

Ez egy szórakoztató, elgondolkodtató, de azért a látszólag könnyed forma mögött megbújva eléggé nyomasztó regény - amiben elgondolkodtató áthallások és más hasonló nyalánkságok is vannak, amik persze komoly ízt adnak ennek a fura emberek kikérdezéséből álló, számomra kuriózumnak tűnő, de olykor elég erőteljes társadalomkritikát is elbújtató kirakós játéknak.

Egyébként fogalmam sincs, hogy annak kellett-e lejönnie a végén, ami bennem végül is megmaradt, szóval ha képi megjelenésben érdekel valakit a történet, képzeljétek, készítettek róla filmet is, aminek az előzetesét - hogy legyen egy kis nyelvzavar- német szinkronnal itt megnézhettek.

Xiaolu Guo: UFO in Her Eyes 2009 Chatto & Windus,  7/10


január 19, 2014

Most nézz magadba és válaszolj: melyik a jobb, az új vagy a régi?

 Megőrjít téged is az újdonság varázsa? Folyton csak újdonságokat - egy-két éve- megjelent könyveket olvasol? Miért jobb az új könyv a régieknél? Lehetséges, hogy egy regény elveszíti mondanivalóját vagy értékét az évek múlásával? Miért olvas a legtöbb ember csakis újonnan megjelent könyveket?

Szerintem nagyon érdekes kérdés, és már régóta foglalkozom vele. Szóval miért van az, hogy egy újonnan kiadott könyvet olvasni menőbb? Azzal többet villogunk, arról többet beszélünk, holott én csak ámulok és bámulok: hiszen ha nem olvastam eddig valamit, az nekem - bármikor is adták ki- mindenféleképpen új. Persze az új regényeket nyilván kevesebben ismerik. Nagyobb információ éhsége van a társadalomnak az új dolgok iránt. Valószínű sokan elsők akarnak lenni, meg akarják előzni a többieket. No de, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ott van a polcán egy halom olvasatlan könyv, és nem értem, ők miért nem adnak az olvasáshoz ihletet? Miért nem kapnak esélyt?

Az új könyv, az természetszerűen többet is ad? Miért vonzóbb az a regény, ami nemrég, vagy még meg sem jelent? Ha tudod a választ, csak bátran, írj!



január 13, 2014

január 04, 2014