augusztus 30, 2012

augusztus 29, 2012

Hát most jól megmondom!

Nem, ne higgyetek nekem, igazából nem mondok semmit :)... Csak gondoltam megírom, hogy annyira nagyon-nagyon fáradt vagyok, hogy két hete karikás a szemem, és nem,nem terveztem belépni a panda derbibe. ( Van olyan, hogy panda derbi? ... Csak úgy eszembe jutott ez a kifejezés. )
Más különben van egy új notebookom, ami nagyon szép és jó, és hiper-szuper csúcsmodern, csak valahogy elveszett a jó öreg netezés komfort érzése, és még mindig úgy vagyok vele, mint amikor szemben ülsz az első randin a sráccal, és nem nagyon tudod, hogy merj-e krémest rendelni... Szóval ez az új monitor,meg billentyűzet egészen elbizonytalanít. ( A billentyűk nagyobbak, de laposabbak, a monitor meg hosszabb, de keskenyebb.) Óvatos vagyok vele, és nem tudok még mellette feloldódni, posztíráshoz meg azért az kell...

Tudjátok, hogy megnyílt újra az OKK, és a Monte Cristo-t olvassuk Dumastól, és nem gondoltam volna, de néha még munka, de még vásárlás közben is arra gondolok, hogy mennyivel jobb lenne If várában... ( :D )

Persze ehhez hozzátartozik, hogy nem nagyon szeretek vásárolni, és hogy elég KO. most a munkahelyem. De sebaj, és tényleg.

Tudjátok, hogy kedvelem az élet nagy kérdéseit, a minap karácsonyi film nézése közben megkérdezték tőlem, vajon lesz-e karácsony. Öhm, kérdeztem, miért ne lenne? Egészen elfelejtettem, hogy nemsokára itt a világ vége. ( Mondjuk én hiszek a szavak erejében, szóval azt mondom, hogy nem lesz itt. ) De azért mégis kedvem támadt belekezdeni a Galaxis útikalauz harmadik részének közepébe,épp ott, ahol abbahagytam és nem csak ezért, hanem mert kell most nekem egy világ, ami még az enyémnél is abszurdabb és amin mindemellett még lehet röhögni is.

Hümm, valami pozitívat a végére: ősszel jön pár jó kis megjelenés, amikből csak nagyon keveset fogok megvenni, de azt hiszem, könyves szempontból ez egész jó időszak lesz, és egyébként is szeretem az őszt.

Most pedig lassan megyek Dallast nézni. ( Hová jutott a blog? Először Júliák, aztán Dallas? :D) Komolyan mondom nektek, lesz ez még jobb is, vegyétek úgy, hogy most uborkaszezon van...


Z.

augusztus 23, 2012

Arról, hogy megpróbáltam Júliát olvasni, de nem ment...

Még tavaly volt egy kihívásom a Júliák kapcsán, meg akartam nézni, mennyire is rosszak. Természetesen azon egyszerű tény alapján, mert mindenki azt mondja: bűn rosszak.

Na most az egésszel csak az a bajom, hogy a legtöbb ember, aki ezt mondja, nagyon régen vagy egyáltalán nem olvasott füzetes Tiffanyt, Szívhangot, Romanat, Júliát. Ezek az újságok olyanok, mint a viccek, amik szívesen játszanak a régi kult nevekkel, - régen volt egy olyan vicc, hogy " te Béééla",  és én végig utáltam, mert ugye a Béla is egy ember-, és szóval szeretek esélyt adni mindennek, mert az esélyt azt meg kell adni.

Lobo valami olyasmit sejtetett, hogy valószínű úgy is látja előre a véleményemet, ami nem tetszett, mert én meg nem látom előre a véleményemet. Ez pedig egy anomália, amit fel kell oldani...

Na most, mint tudjuk Júliából sok van, mi csodálatos és sok van, mi kevésbé az, ezt még a rajongó réteg is elmondja, nemhogy én.
Én személy szerint kettőt olvastam el az utóbbi időben- de még keresem azokat, amiket ajánlottak-, és a két sztori alapján az az előzetes véleményem, hogy az egyik annyira fárasztó üres és unalmas csacsogás volt, hogy az szóra sem érdemes - át is lapoztam. A második viszont nem volt rossz.
Nem kell felhördülni gyerekek, még a nagy számok arányát nézve is megvan ennek az esélye, mint ahogy annak is, hogy leütöm ezt a rohadék szúnyogot, ami már két helyütt megcsípte a kezemet.
Mivel egy-egy az arány, ha megfelelően fáradt leszek, olvasok még egyet, és majd leírom a véleményemet.

Előzetesen azt kell, hogy mondjam, bár a történetek nagyon egyszerűek, de nyelvileg jobbak, mint F. É.
Persze ezt most hirtelen nem tudom megmondani, mennyire nagy szó...
( És persze kiemelném, hogy mindez két regényke tapasztalatit foglalja magába. )

Van még egy benyomásom egyébként, miszerint: a történetek olyan egyszerűnek tűnnek, mint mondjuk a paprikás krumpli. Mintha ugyanazok az összetevők alapján kavarták volna meg a cselekményeket. Van például egy mondat, ami mindkét füzetben benne volt: - és ekkor tudta meg, hogy beleszeretett * a gazdag milliomosba* ( gazdag milliomos= Romualdo vagy bármilyen szimpatikus csóka.) Ez a felfedezés pedig annyira fellelkesített, hogy úgy döntöttem még tovább vizsgálódok.

Tudni akarom, mik a füzetes szerelmek alappillérei, annál is inkább, mert mi van, ha egyszer megélek egy ilyet, és észre sem veszem?- szörnyűséges jövőkép. 

Szóval az van, hogy még egy regényt minimum elolvasok, mielőtt bármiféle véleményt is alkotnék, viszont sajnos nem vagyok most olyan romantikus hangulatban, hogy bele tudjam ásni magam a témába. Ja és nem kell megijedni, ezentúl nem az lesz a posztjaim címe, hogy teszem azt Júlia 312. szám :)...

Nem tudom, gyerekek, engem annyira lekötnek ezek a dolgok, megvizsgálni, hogy ki mit miért szeret, és ilyen szempontból baromi érdekes ilyet olvasni. De tényleg, az élet rejtelmeinek kutatása felvillanyozó dolog...

augusztus 21, 2012

Most én kérdezek: hallod olvasás közben az elbeszélő hangját?

Látjátok, nem hazudtam, kérdezni fogok. Év végéig mindenképpen felteszek 11 kérdést, amire kommentben, blogposztban, gondolatátvitellel vagy kézfeltétellel válaszolhattok, most például erre:
miközben olvastok, halljátok az elbeszélő hangját? 

 Én az a fajta ember vagyok, akinek néha rejtett lemezjátszók szolgáltatják a háttérzenét mindenhez, nekem ez természetes, hogy egyszer csak hallom a zenét, mert valamiről eszembe jut, hiába nem tudom miről vagy miért, hiába nem hallottam már azt a dalt évek óta. Már rég volt, amikor valaki az egyik beszélgetés során bevallotta, hogy el sem tudja képzelni, hogy lehet ez, de én simán lejátszok jeleneteket filmekből is, miközben bambulok, és valahogy úgy érzem, ez a normális... Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel.
Szóval visszatérve a könyvekre, nemrég belekezdtem egy történelmi regénybe, E/1 az elbeszélésmód és azért szeretem, mert nem csak láttatja a történelem egy-egy elveszettnek hitt hétköznapját, hanem azért is, mert hallom az elbeszélő hangját. Komoly, érett, fiatal lány hangja, van benne némi derű és remény, de benne érzem a mindent tudók bánatát. Arra jöttem rá, hogy én azokat a regényeket szerettem a leginkább, már az elmesélősök között, amiből átjött annyi érzelem, hogy hallhattam olvasás közben az elbeszélő hangját. Nem mondom, hogy mindig így van, de ha így van, az olyan, mint valami szuggesztív erő, mintha folyton titkos felolvasásra járnék kóbor szürke oldalak közé, amit egy idegen olvasna fel, hogy elmesélhessen valamit.

Persze a szereplők hangját is szoktam hallani, hallom, ahogy elsül egy pisztoly, a varjak károgását, az ajtó csapkodását. Főleg azután lett ez így kihegyezve, miután drámákat olvastam... Egy verset pedig csak úgy tudok elolvasni, mintha hangosan olvasnám, lassan, a ritmikát az érzéseket, a képeket élvezve.
Jó, tudom, minden fantázia kérdése, meg talán az íróé is, mert nem mindenki tudja elérni ezt a hatást...
Az igazán tehetséges író azt hiszem, nem csak láttat, nemcsak érzéseket ad át, hanem ezt is: ilyenkor él igazán a szereplő, ilyenkor van igazán értelme az elbeszélésnek.
Persze hozzá tartozik a dologhoz, hogy ha ezt érzem, az olvasás sokkal lassabban megy. Nem habzsolom az oldalakat, hanem szépen lassan olvasgatok, a dolgok kiderülnek idővel.

Szóval nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, van-e még valaki így... Halljátok az elbeszélő hangját olvasás közben? Netalán a szereplőkét? Zavar esetleg titeket az, hogy nem?

Erre lehet most válaszolni. Nem kötelező, de ha a szeretnél, mindenképpen...

augusztus 19, 2012

Brékó-Brékó! Breaking dawn!

Mondtam, hogy akarok írogatni filmekről, de nem kifejezetten a premierekről, hanem tudjátok, csak azokról a filmekről, amiket épp láttam, és mondjuk jónak vagy rossznak vagy bármi módon elgondolkoztatónak tartottam... Nem hiszem, hogy gyakori rovat lesz, de lesz ilyen is. Ebből a szempontból rendhagyó lesz rovatindító poszt, mert a Hajnalhasadás inkább csak az agysejtjeimet ölte, és mellé még csak fel sem bosszantott!!! - bocs, Nima-, de mivel a film nézése közben találtam ki ezt a rovatot, hát Isten lássa lelkem, nem állhattam ellent. Leírom, mit láttam.

Azt hiszem, ez a hivatalos plakát, de lehet mégsem.

Én tudom, hogy sok rajongó azt fogja mondani, hogy mi a francnak nézi meg egy megveszekedett Twilight ellenes nő azt a mozifilmet, amit még könyvben is utált, és tudom, hogy mindezek után nem meglepő, hogy untam a filmet is, úgyhogy már itt leírom előre a végkövetkeztetésemet: ez a film, az a film, amit tízből tíz rajongó tízből tíz pontra értékel, és mindenki más csak arra tud a film nézése közben gondolni, hogy hogy a francba került ő ide. A helyszín persze lehet tetszőleges, egy mozi vagy akár a tévé elé. De hiszitek vagy sem, szerintem ez nem a film hibája. Vagyis koherens módon nem a film tehet arról, hogy a rendező nem mert a rajongói vágyálmok fölé helyezkedni, és nem próbált valamiféle minimális színvonalemelést belecsempészni a könyvhöz képest. A Hajnalhasadás, mint történet, egy igazi krízishelyzet elbagatelizálása giccses képekben, s ami a könyvben nem volt eléggé idillikus, hát azt a film megoldotta a tökéletes hátterekkel és az oda nem passzoló zenei betétekkel.
Elmondom nektek, hogy bár én tinédzser koromban lelkes szappanopera rajongó voltam - mondjuk nem a dél-amerikaiké, de ez határozottan mindegy-, de én még sosem láttam olyat, hogy egy film több mint hatvan percen át az esküvőről meg a mézeshetekről szólna... Az állam súrolta a földet, de komolyan. Persze, minden elismerésem a rendezőnek, akinek sikerült a könyvhöz hűen egy üresjáratot ugyanolyan giccses üresjáratként ábrázolnia, -ráadásul két részben! - bocsi Nima-, szóval ennyi hihetetlenül katartikusan semmitmondó dolgot én megmondom őszintén, még sosem láttam mozifilmben. Kezdjük ott, hogy a nyitójelenet azzal kezdődik, hogy Twilight Bella letipeg egy lépcsőn, és nem tud a magassarkú cipőjében járni, mire a kamera gátlástalanul ráközelít a lábára, és meglátunk egy CIPŐT. Na most én tudom, hogy a rajongók ilyenkor egy személyként hördültek fel, miszerint micsoda cipő az, Twilight Bella menyasszonyi cipője! - b. N.-, de felnőtt embereknek, felnőtt rendezőknek nem kellene ennyire meghajolnia a rajongói követelések előtt. Kivéve, ha csak is egy rétegnek készíti a filmet, mert még egyszer mondom, a rajongók totálisan elégedettek lehetnek a végeredménnyel. Láthatjuk, ahogy Twilight Bellának elkészítik a haját, Twilight Bellának ajándékot adnak az esküvő előtt, mintha csak egy rózsaszín rajongói fodros kis esküvői noteszben lapozgatnánk- amit én egyébként csak csipesszel fognék meg- , láthatjuk a tortát, olyan happy end érzéssel bemutatják az eddig szereplőket is, - nagy részüknek amúgy ennyi a szerepe, hogy mosolygós háttérkép legyen-, láthatjuk amint Twilight Bella nyitott szájjal ül a tükör előtt, aztán nyitott szájjal végigsuhan a tündérnyákkal körbetűzdelt fák alatt, a nyitott szájú emberek sora előtt. ( Itt nyer új értelmet a mondás, miszerint: csukd már be a szádat lányom, mert mindenki meglátja, mit ettél. ) Edward nyalkán várja ifjú aráját, természetesen mindezt lassított felvételen, a szája pedig csak szolidan tűnik rúzsosnak, amit én személy szerint nagyra értékeltem, és amúgy is mindegy az egész, hiszen megállíthatatlanul csordogálunk a nagy-nagy-nagy csókjelenet felé. Az esküvőn láthatunk pár vámpír-félét, akik annyit szerepelnek megint csak, hogy ott vannak, és olyan furák, de véleményem szerint még a rajongókat sem érdeklik, viszont ez lenne a drámai felütése annak, ami majd a második részben, a csatajelenetben történik. Viszont hiába kellene megjegyeznünk őket, nem fogjuk:  mert ebben a filmben nincsenek mellékszereplők, csak ezek vannak itt, komolyan mindenki más csak szeretne létezni, de nem létezik:

Drágám,hidd el, ha így tartom az ujjam, amíg a kamera forog nem esünk le, plusz a háttér kiemeli, milyen szépek is vagyunk így...


Na most én hozni akartam képet a nászéjszakáról ( :D) , de nem nagyon találtam a filmből kivágott olyan képet, amit nem retusáltak vagy tovább kozmetikáztak volna, és az az igazság, hogy a nászút önmagában véve is sok volt már nekem, csak képzeljük el, hogy Edward vámpír és Twilight Bella csókolózik, miközben az óceán minden cseppje csillog a telihold ezüst fényében, vagy Edward és Bella csókolózik, háttérben egy trópusi vízeséssel, vagy Edward és Bella csókolózik a hálószobában, amiből pont kilátni az épp tajtékzó holdsütötte víztömegre, és ehhez még hozzápasszítjuk azt a féle rendezést, ahol a színészi játék nem fontos, de a szépség mindenképpen, na értitek, mire gondolok. Van ami rég nem hatásos, hanem már majdhogynem giccs. Annyi pozitív, hogy még szerintem is jól néz ki Pattinson háta, és hogy Stewartnak feltűnően jó a lába. Plusz, hogy annyira nem zavaró, hogy Stewart szája nyitva van az ágyjeleneteknél.
Amúgy én fel nem foghatom, miért volt fontos betenni azt a jelenetet, amit még a könyvben is megkönnyeztem kínomban, miszerint Bella azt álmodja, hogy hancúrozik vámpír Edwarddal, mire sírva felriad, a szegény srác megkérdezi, mi baj, a csaj meg azt mondja, valami csodálatosat álmodott...
Véleményem szerint ez nem csodálatos, hanem siralmas.

Na de, úgy a hetvenedik perc közepén beindul a cselekmény!!! ( B. N. )  Bevallom, ez engem is izgatottá tett, mert érdekelt, hogy jön le a szereplők között a dráma, miszerint Twilight Bella terhes lesz, és a baba szépen lassan felemészti.

Ne hülyéskedj Alice, persze, hogy nem védekeztünk, Edward egy élő halott!
Na most Stewartot baromi jól sminkelték, tényleg betegnek tűnik, és az sem zavaró, hogy folyton nyitva van a szája, hiszen a betegek ott veszik a levegőt. Pattinsonnál az ember nem tudja eldönteni, hogy azért nincs az arcán színészi játék, mert ez rendezői instrukció volt, vagy azért, mert nehéz magát egy ilyen helyzetben beleélni. De azért vannak a srácnak jó pillanatai, főleg, amikor nagy a krízis, és ugye jönnek a vérszomjas vérfarkasok.

Mi vagyunk a vérfarkasok. Nem vagyunk félelmetesek, de legalább szimpatikusan vicsorgunk, és kockás a hasunk.
Ugye a sztorit mindenki ismeri, Bella szülni kezd, de olyan erős a magzatburok, hogy a gyereket konkrétan vámpír Edward rágja ki. Kíváncsi voltam, hogy néz ki ez a filmben, és azt kell, hogy mondjam tök jól. Edwardnak ugyan picit véres a szája, de ez sem kisebbít a dolog pikantériáján: miszerint sosem láttam még ilyen apás szülést, és azt hiszem ebből elég is. Bella haláltusája elég szuggesztív lett, viszont az egész jelenetben az a legdrámaibb, ahogy Jacob Black valami hihetetlen drámainak hitt arckifejezéssel kijelenti a vámpírmérget fecskendező Edwardnak, hogy: - Nem öllek meg kiscsávó, mert így többet fogsz szenvedni. Ezt  mondom nektek a srác úgy mondja, mintha azt mondaná: - Vegyél kekszet négy dollár negyvennégy centért! Mire Edward lesajnálóan ránéz, hogy: - Nem látod mit csinálok?? Jacob Black meg elkullog egy olyan pillantással, mintha azt mondaná: - Ja, bocsika.
Belecsempésztek a filmbe amúgy egy kis akciót is, ha már a könyvben semmi sincs, és közel harminc másodpercig harcolnak a vámpírok a vérfarkasokkal, mire Jacob előrelép és kijelenti farkasul, hogy:
- grrrrrrr, és ezt Edward sután úgy tolmácsolja, hogy: berögzült nekem a kislány, mostantól fegyverszünet lesz. A farkasok elkullognak és megvalósul a világbéke...
Az utolsó jelenet pedig csodaszép, ezt most komolyan mondom, szépen összeválogatták a régi filmek jeleneteit, még a zene is a helyén van, és miközben olyan Dr. House-os módon Bella szervezete elkezd átalakulni rájöhetünk arra, hogy a vámpír méreg a legjobb dolog a világon: mert beforrasztja a bordatörésünket, kivasalja a hajunkat és még a szemünket is kisminkeli. A legeslegutolsó jelenet, amiben meg a nevetséges gonosz vámpír nevetséges fenyegetést küld a Cullen családra, részemről olyan, mint egy vicc. Most komolyan, mit akartak elérni ezzel a zárással?

Alapvetően szerintem egy célra nagyon jó ez a mozi: felmérhetjük benne, hogy a párunk mennyire van odáig értünk, mert ha valaki ezt pasival nézte meg, és ő azt mondta, ez nagyon jó, és nem vakaródzott vagy émelygett közben, na az tuti biztosan szerelmes belénk. Részemről felkerült a " hogyan kínozzuk meg azt a pasit, akit utálunk listára". Előbb lekötözöm és meghallgattatok vele két lemez Celine Diont, aztán végignézetem vele a Hajnalhasadást, azt hiszem ez már halálos dózis. Még jó, hogy senkit sem utálok ennyire :) ( és tényleg csupa jóság vagyok, na. ) Egyébként az, hogy hogyan állok én a sztorihoz jól mutatja, hogy jó ideig azt hittem, az Eclipse-t láttam, be is indítottam a Bonnie Tyler számot   hozzá, úgy értem a posztíráshoz :)...  Bele sem merek gondolni, hogy barátnőm, akivel megnéztem a filmet, mit fog reagálni, ha meglátja ezt a posztot, de higgyétek el, várom a folytatást, mert engem nagyon érdekelnek a könyvek adaptációi, meg nagyon várom, hogy hogy sikerül ezt a sztorit még jobban elrontani, és amúgy is, én még mindig állítom, hogy ez a film egy rajongónak, aki szereti a könyvet egy igazi álom, és annak a rajongónak aki mellé még szerelmes Robert Pattinsonban, na annak meg garantált elalélás. 
Kategóriák:

augusztus 16, 2012

Az ' én inkább nem veszek semmit mondjuk decemberig...' kezdetű poszt

Amadea kérdezte az egyik posztjában, hogy mit veszünk a nagy Alexandrás akcióban, és az van, hogy én már vagy három hónapja nem is nyitom meg a könyvesboltos hírleveleket, rögtön landolnak a kukámban, mégis annyi új könyvem van, hogy teljesen elterítenek. Hiszitek vagy sem, de az összeset nem is tudom egyszerre felemelni - tapasztalatból mondom, mert megpróbáltam- , és ami nagyon szomorú, hogy már helyük sincsen.
Részben hibáztathatom emiatt a Rukkolát, részben meg magamat, mert valahogy úgy jött össze, hogy sikerült elég sok könyvet összeharácsolnom, ami miatt most meg is fogadtam, hogy nem veszek új könyvet, mondjuk decemberig. De aztán úgy alakult az egész, hogy mint minden megfontolt szabályalkotó én is kivettem a főszabály alól pár kivételt, ami az alábbi pontokban öltött testet.

Főszabály: " Én már inkább nem veszek semmit, mondjuk decemberig. " 

Értelmező rendelkezések: 
1.) "semmi" alatt a könyv absztrakt fogalmát értem.
2.) könyv fogalma: minden regény, képregény, novelláskötet vagy dráma, illetve verseskötet vagy versregény, aminek célja, hogy olvasva szórakoztasson egy csöppet.
3.) Egyértelmű tehát, hogy szakácskönyvet ill. minden olyan könyvet, ami testi-lelki egészségemet szolgálja szabad vásárolni.
4.) "decemberig"= december első napja.

Kivétel:
1.) ajándékba vásárolhatok bármit és bármennyi mennyiségben
2.) nem tartozik a főszabály alá a happolás, hagyományos csere, utazókönyv, könyvtári könyv, könyv, amit a padláson találtam, és meg akarom tartani, illetve az ajándék- vagy nyereménykönyv.

Alkivétel - azaz kivétel alóli kivétel:
1.) kivételt képeznek a sorozataim soron következő részei
2.) illetve az alábbi tényezők kogens együttállása:
- ha könyvesbolt toppan a közelbe, vagy én a könyvesboltba, és egészen reszketni kezdek egy könyvért...
kizárólag abban az esetben, ha:
 a) szólok az eladónak, hogy beszéljen le a könyvről, de nem jár sikerrel;
vagy b) szólok a mellettem lévő embernek, hogy beszéljen le a könyvről, de nincs kedve, így nem jár sikerrel;
illetve c) felhívok otthon valakit, és azt mondja, még nincs meg a könyves szekrényem, miközben hevesen tiltakozik, miszerint NEEE, és ezzel az apró szócskával sem jár sikerrel;
végezetül: d) szólok a könyvnek, hogy ugyan beszéljen már le magáról, de a könyvnek se kedve, se türelme egy ilyen hülyéhez, meg amúgy is inspirációja sincs megszólalni, úgyhogy nem jár sikerrel.

A változtatás jogát fenntartom...

Készült az Úrnak 2012. évében, annak nyolcadik havának tizenötödik napján.

Z.

És amiket az utóbbi - körülbelül egy hónapban kaptam/vettem/szereztem:



Amit happoltam, az a Nyakigláb apó, Steinbeck Édentől keletre könyve ( két kötetben), aztán
a Nils Holgerson, eredeti, hosszú verzió, rajzokkal, a Virágok háza Binghamtől, mert már az első részt is olvastam, sorozatot pedig nem szeretek félbe hagyni...
Joe Hill A szív alakú doboz könyvét 600 Ft-ért vettem az Alexandrában, ugyanígy a Fehér felhő földjént, ami nagyon nagyon szép könyv, a Félúton a sírhozt pedig Bones kedvéért cseréltem, mert kíváncsi vagyok a pasira. A szürke ötven árnyalatát a Rém hangosan és irtó közelre cseréltem. Aztán megvettem az Emmát is
Amadeától, plusz az egyik hétvégén nem bírtam a polcon hagyni a Julia Quinn könyveket sem. Melyikről nem beszéltem még? A Poe árnyát eredetileg Nimának vettem de nálam maradt, a Téli mese megint csak happ.

Ami még így eszembe jutott a poszt végére, hogy azért sem akarok sok könyvet venni, mert képtelenség szépen egymás mellé rendezni a borítókat. Nem bírnám ki még egyszer ezt a stresszt.

augusztus 13, 2012

Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Azért mentünk Párizsba, hogy megpróbáljuk megállítani Stuart Károlyt...

Mindenki kedvenc téglakönyve - na jó, inkább az enyém-, az Outlander újabb része jelent meg végre nálunk, én meg nem restelltem előrendelni, de valahogy hiányzott az ihlet, hogy belevessem magam. A múltkori Outlander posztom azt hiszem, többet ártott a könyvnek, mint segített, szóval most megpróbálok objektíve közvetíteni a könyvről, amit amúgy imádok, szóval nehéz helyzetben vagyok, de semmi nem lehetetlenség...

Én már meséltem erről előzetesen, hogy nagyon szeretem, ahogy Gabaldon ír: valahogy szeretem a módját, ahogy a dolgokat láttatja, épp annyira részletesek a leírások, hogy a képzeletem megragadják, de nem magyaráz semmit sem túl, a mondatai nem sík egyszerűek, van benne egy olyasféle nyelvi igényesség, amit szerintem minden szórakoztató könyv el tudna viselni, vagy legalábbis az olvasók, de persze nem akarok szuperlatívuszokban regélni. Amit nagyon szerettem ebben a könyvben, hogy Gabaldon nem feledkezett el a humorról, jóval több vicces jelenet van ebben a könyvben, mint az elsőben, a párbeszédei nagyon pörögnek, a szerkezete szerintem baromi jó, ( de meg kellene állni, mert megint csak dicsérem), és még két dolgot emelnék ki, a stílussal kapcsolatban. Az egyik az, hogy Gabaldon annyira hús-vér karaktereket használ, hogy öröm olvasni. A legkisebb mellékszereplőnek is van valami ismertető jele, a hanghordozásában, a viselkedésében, van benne pár nagyon lökött ember ( pl. Jamie nagyapja, Lord Lovat vagy az egyik új kedvencem, Fergus), és valahogy mindegyikről kialakult bennem egy kép, nem szürkültek el a nagy főszereplő páros mellett. A másik dolog, amit meg külön kiemelnék, hogy a könyv 990 oldalában talán ötöd annyi szex sincs, mint a másikban volt, persze dúl a szerelem, majd meghalnak ezek ketten egymásért, de a hangsúly most már azért átterelődött a hálószobatitkokról, aminek lehet örülni, meg nem örülni, de szerintem azért jót tett a könyvnek.

A történet amúgy meglepő módon a jelenben kezdődik: Jamie Fraser hallott, meghalt Culloden mezején a nagy jakobita felkelés utolsó csatájában, Claire pedig átjutva a kőkörön újra a jelenben él a lányával, Briannával. Nem titok előttünk, hogy Brianna Jamie lánya, hasonlít rá minden tekintetben, de a lány nem tud az időutazásról semmit. Claire azzal bízza meg az egyik jakobita kutató lelkész fiát, nevezetesen Roger Wakefieldet, hogy segítsen kideríteni, vajon meghalt-e mindenki a nagy csatában, voltak-e túlélői a Fraser klánnak. A sors iróniája, hogy egy sírkertben kiderül, hogy a mi Jamie-nk nem is a csatában halt meg, amitől Claire teljesen kikészül, és elmond mindent a lányának. S ezt a történetet éljük újra meg közel nyolcszáz oldalon, tehát, hogy hogyan került Jamie Culloden mezejére, és hogyan került vissza a jelenbe Claire, amiről ugyan tudjuk, mi is lesz a végkifejlet, de sikerült úgy keresztezni a szálakat, hogy mind a múltban, mind később visszatérve a jelenbe, érjenek meglepetések.

Na most ezt a könyvet a félreértések elkerülése végett újabban úgy reklámozzák, mint " rengeteg akció, rengeteg szex", ami megint nem egy helytálló fogás, ugyanis ahogy előbb mondtam, nincs benne annyi szex, hogy rengetegnek tudjam nevezni, de szerintem nincs is benne annyi akció. 
Úgy mondhatnám, hogy a könyv nagy része az udvari intrikákról, a politikai csatározásról szól, vagy inkább mindezek hátteréről... Ugyanis mivel Claire tudja,hogy a skót klánokat le fogják verni Culloden mezejénél, és utána több száz évig nyomorúság vár a skót felföldre, megpróbálják megállítani Stuart Károlyt, s egyben Jamie és Claire azon fáradozik, hogy ne is jöjjön létre a jakobita felkelés.  Ennek elérése érdekében pedig átutaznak Franciaroszágba, ahol megpróbálnak kettős szerepet játszani: beilleszkednek a jakobita körökbe, barátságot kötnek magával Károllyal, megpróbálják kipuhatolni a jakobiták titkos, vagyonos támogatóit, azzal a céllal, hogy belülről bomlasszák az egységet, ugyanakkor megpróbálják úgy alakítani a dolgokat, hogy ha mégis kitörne a felkelés, a lehető legkevesebb ember haljon meg.
Gyakorlatilag ez teszi ki a könyv nagy részét, s később, amikor a csatákra kerül sor, picit kevesebb akció található a könyvben, mint amiben én reménykedtem, de nekem így is tetszett. Azért mondom, hogy jó volt, mert engem szórakoztattak az apró jelenetek, ahogy pl. Jamie beletanul a bor szakmába, ahogy Claire akaratlanul is mindenkinek a tyúkszemére lép, ahogy a belső kis udvari szokásokat leírja, pl. ahogy az uralkodónál vizitelnek az urak, ahogy a nemesek megbámulják teával a kezükben, ahogy párosodik két díjnyeretes ló, vagy a hölgyek hóbortjairól - pl. kilyukasztott mellbimbón fityegő medál? hümm-, a férfiak titkos gyűléseiről, az alkimistákról, és persze meg kell fejteni a titkos írással írt leveleket is, miközben Claire egy szegénykórházan önkénteskedik, terhes lesz, boszorkánykodik, szóval amellett, hogy nincsenek látványosan nagy akciójelenetek, sosem ül le a regény.
Azért persze még mindig a nagy-nagy szerelemről szól, de pontosan azt a helyzetet írja le az írónő, ami végülis a cím lett, hogy a történelem ellen kapálózni egymagadban eléggé veszett ügy, és most már csak azért sem árulok el többet, nehogy véletlenül kikotyogjak valamit.
Még valamit kiemelek, Gabaldon skótjai ebben a könyvben annyira skótok, amennyire csak szereplők skótok lehetnek, szinte öröm volt róluk olvasni, a legkisebb emberkétől a vezetőkig... Imádtam a szavuk járását, a sok Mmmm... morgást, a kelta káromkodásokat, azt ahogy egyre jobban beleláttunk a csavaros kis agytekervényeikbe, - sajnos néha nem csak átvitt értelemben, de ez már a korhoz tartozik.
Írok még egy icipici spoilert, a történetben nagy szerepe lesz, mindenféle Randalleknek, ami újabb feszültséget hoz a könyv cselekményébe, de ez még így is egy szerelemes-kalandos-történelmi szórakoztató regény, annak viszont részemről nagyon nagyon jó. Igazából nagyon megszerettem ezt a kettőt, - úgy értem Jamie-t, meg Claire-t-, és a korszakot is imádom, nekem ez a közel ezer oldal egy időutazás volt, és már alig várom, hogy újra utazhassak. Sajnálom, hogy nem érkezik pár hónap múlva a harmadik könyv.

A pletykák szerint sorozat lesz az Outlanderből, ami szerintem nagyon jó ötlet, mert egy-egy ezer oldalas könyv pont olyan, mint egy sorozat évada, szépen, fokozatosan alakulnak a szálak, érdekesek az epizódok, valahogy megkedvelteti magát a történet a olvasóval, már ha épp ilyenre vágyik az ember, és talán pont itt a lényeg. Én meg nem mondom, kinek jön be ez a könyv, és kinek nem, de azt hiszem, akinek bejön, az nagyon megszereti... Részemről pedig  nagyon várom, hogy végre megsasolhassam a zöld lankákat, meg a részeges, skót szoknyás urakat, ahogy kardoznak, meg énekelnek csatába menet, és persze Jamie-t is. Ez teljesen objektív vágy, nincs színpadias sóhaj :) Szóval egye-fene, én szeretem ezt a könyvet, egyébként meg:


augusztus 11, 2012

Régiségvásáron jártam

Tegnap régiségvásáron jártam. A homlokunkon gyöngyözött a meleg, az asztalokra kipakolt kacatok és régiségek között hömpölygött a villamos pora. Mindenféle embert látni az ilyen helyeken. A kedvenceim az eladók, akik között találhatunk fiatal párocskát, forrónadrágban üldögélő napszemüveges papót, oláh cigányokat, matyó hímzésbe bújt öreg nénit, műgyűjtőt, aki tovább adja a megunt régiségeket, fegyverszakértőt, aki megmutatja, hogyan tartsad a kardot, szappankészítőt, aki elmagyarázza, hogyan is készíti a szappant... Az emberek néha összeszólalkoznak a régi pénzeken. A nemrég forgalomból kivont egy- és kétforintosokat immár megvehetjük öt forintért.  -Rablás! - nevet a vevő, s közben meglebegtet az orra előtt egy egymillió pengőst. Az alkudozás persze inkább vicces keretek között zajlik. Alkudozol ötszáz forintot fel és le, aztán megkapsz valamit, amiről fogalmad sincs, mennyit is ér. Én folyton elbizonytalanodom, ha alkudoznom kell. Egy ideje szemezek például egy sárkaparó Bodri kutyával, de olyan rémségesen magabiztosnak tűnik az eladó, hogy nem merem megtenni a kezdő lépést...
Az általános zsivajt persze nemcsak a villamos csilingelése veri fel. Az egyik könyves standnál viccből hangosbemondóval hirdetik ki a légiriadót, van is a szomszéd asztalnál pár viseltes gázmaszk, ha szeretnénk ; s közben potom áron csilingelnek az egyik Rambó ihlette ruhában áruló fiatal srác kezében a  világháborús töltények. Mindenütt nippek, játékok, festmények, könyvek, bútorok és ékszerek. Járókelők, nézelődők, öreg és totyogós régiségvadászok, férfiak és nők ezernyi változatban, magyarok és külföldiek egyaránt.
De tudjátok itt is vannak azért ijesztő elemek. Az egyik eladó, az antik aranyozott faliórájára támaszkodva úgy méregette méretes bajusza mögött az embereket, mintha csak épp a vevő volna. Aztán egy sötét, rózsás kendőbe bújt cigányasszony megátkozott mindenkit, aki megérintette a portékáját, de nem vette meg. Valahol a sétánk közepén megérkezett az egyik négy tagú dixie land banda,  és a játszott dal dallama lassan összekeveredett a  mézeskalácsot áruló stand és a színes tömbökre vágott szappanok fűszeres illatával. A várostorony órája kongatni kezdte a delet. Képtelen voltam továbbra is sasszemekkel figyelni.
Szigorú alkudozás folytán vettünk egy baglyot ( lásd a képet), gazdagabb lettem három kézműves szappannal, plusz sikerült megszereznünk egy zöld " art deco " likőrösüveget a hozzá illó üvegdugóval... Gondolhatjátok, hogy örültünk, mikor azt mondták, art deco, biztosan akkor szemünk lett tőle, mint a bagolynak, még akkor is, ha jól tudtuk, nem egészen az...


Az aznapi termés itt látható ( kivéve a legalsó könyvet).
 Jártam persze könyvesboltban is, de előtte muszáj volt végig mustrálnom a helyi könyvkínálatot. Egy régiségvásáron a könyveket vagy kartondobozban találod egymásra halmozva, vagy egy-egy darabka nejlonon pakolják ki őket, hogy órákig süthessék a kemény- vagy puhafedeleüket a napon. Nem hiszitek, de nagyon nagy keletje van a könyveknek. Néha be sem tudtam tolakodni a bámészkodók közé, pedig a jobbféle regény egészen ritka, - ezek általában ezer, ezerötszáz forintba kerülnek, bár ügyes alkudozó elvihető őket kevesebbért; és a klasszikus, régi kiadású könyvek darabja nagy átlagban öt-nyolcszáz forintot ér az eladóknak. Jó vásárt csinálhat viszont az, aki lexikont venne, néha bontatlanul, műanyag csomagolásában vehetünk meg egy eredetileg öt-hatezer forintot érő könyvet féláron vagy akár alatta is.
Ritkaság, de találhatunk antik példányokat: láttam egy kézzel festett, hatalmas lapú, kódex formájú Szigeti veszedelmet száznyolcvanezer forintért, és lapozgattam száz éves színházi programfüzeteket, táncrendeket, újságokat. Nagy keletje van a füzetes Júliáknak is az öreg nénik körében, az árukat nem tudom, de elég színpadiasan szoktak rájuk alkudozni. S ahogy az egyik eladó mondta volt a tegnapi napon - nagyon okosan és tekintélyt parancsoló hangnemben: - Asszonyom, mindennek megvan az irodalomban a rendes helye. Danielle Steel, az ötszázas, Rejtő Jenő meg a nyolcszázasok között van. Pont.
A nénike természetesen nem mert vitatkozni a könyvek ily módon lebetonozott kasztrendszere ellen. Keresett magának inkább egy másik árust, aki négy romantikust ajánlott kettő áráért...

augusztus 04, 2012

Most én kérdezek: mitől jó egy romantikus könyv?


Látjátok, nem hazudtam, kérdezni fogok. Év végéig mindenképpen felteszek 11 kérdést, amire kommentben, blogposztban, gondolatátvitellel vagy kézfeltétellel válaszolhattok, próbáljunk együtt rájönni olyan korszakalkotóan fontos kérdésekre, mint: 

mitől jó egy romantikus könyv?

Van egy dolog lányok, amit nem értek. Próbáltam ezt feszegetni a nagy magyar " leszel a barátnőm" stílusú íróknál is, és próbáltam feszegetni a " szürke posztban" is, hogy miért van az, hogy ha rólunk van szó, lejjebb tesszük a lécet?
Próbálok egyértelmű lenni. Gondolj bele, hogy ha teszem azt olvasol egy történelmi regényt, mit vársz el? Elvárod, hogy történelmileg hiteles legyen, elvárod, hogy magába vonjon, kidolgozott világa és karakterei legyenek a történetnek, elvárod, hogy izgalmas legyen, hogy lekössön, hogy megtudj valamit az adott korról... 
Aztán olvasol mondjuk egy scifit? Mit vársz el? Elvárod, hogy tudományosan hiteles legyen, elvárod, hogy magába vonjon, kidolgozott világa és karakterei legyenek a történetnek, elvárod, hogy ne untasson, hogy lekössön, és adjon egy elképzelést arról, hogy a jövőben vajon az élet hogy zajlik. 
Elolvasol egy krimit? Itt is szeretnéd, hogy hiteles legyen, hogy magába vonjon, hogy ne az első oldalt találd ki, ki volt a gyilkos, hogy kidolgozott hiteles szereplői legyenek, és elvárod, hogy megmozgassa a szürkeállományod. 

Nem folytatom tovább, mert úgy is tudjátok, hogy kábé én ezeket elvárom egy romantikus regénytől is. A romantikus regény véleményem szerint nem esik ki a REGÉNY kategóriájából, tehát nem lehet alább tenni a lécet, miszerint, ja vazze, de ez csak egy romantikus regény, mit várjunk? Nem, ez ellen úgy tiltakozom, mint régen a szüfrazsettek a kizárólagos férfi választójog ellen. Mi nők is megérdemeljük a jól megírt regényünket, ugyanúgy, mint a választójogot. És tudjátok mit? Ha tudjuk ezt, márpedig tudjuk ezt, és már olvastunk jó regényt, már pedig biztos vagyok abban, hogy olvastunk olyat, akkor miért van az, hogy a romantikára azt mondjuk, " egynek elment", és fogjuk a következő regényt? ( Aztán egyikre sem emlékszünk pár hónap múlva...) 

Romantikus regényből sok van, igen, rengeteg van, és itt is működik az, mint minden más témánál, vannak a gyengék, a gyengébbek meg a középszerűek és a jók. S valahogy mégis azt érzem, hogy ez az a téma, ahol a " jó regény" és a " közepes regény" között hatalmas szakadék van. Vegyük csak a " szürke könyvet ". Valahogy az van ezzel is, mint minden erotikus könyvnél, hogy a rajongók és azok, akik nem szerették nem tudnak megegyezni. A szürke könyv ugyanis elég egyszerű könyv, a szexjeleneten szerintem önmagában senki nem hördül fel, de mivel a szexjelenet az egyetlen erőssége a könyvnek - gondoljátok csak el, ahol a szereplők ötven oldalanként emailban kommunikálnak, és sehogy máshogy- , szóval na, aki nem kedveli a könyvet, nyilván azért nem kedveli, mert ennél sokkal többre vágyott. És nekem ne mondja senki, hogy csak a szexre vágyik, ha kaphat egyszerre szexet meg mellé mondjuk egy szelet csokitortát...:), vagy mondjuk életszerű karaktereket és párbeszédeket.... 

Szóval igen, néha egy über sznobnak érzem magam, amiért olyan egyszerű dolgokra vágyok olvasás közben, mint: 

- cselekmény
- karakterábrázolás, ami nem csak azt rejti magában, hogy a férfi főhős gazdag vicces meg szép, és nehéz volt a gyerekkora, a női főhősnő meg esetlen és béna, de aztán hirtelen femme fataleként aprítja a fiúkat...
- jól kidolgozott környezet / esetleg világ
- működő párbeszédek
- rózsabimbóként szétnyíló ajkaknak és társainak sztornó
- szexjelenet legyen már könyörgöm változatos, ne csak a helyszínben, hanem mondjuk - nem akarok tippeket adni- de lehet beszélgetni előtte, utána netán közben (?!), és ne mindig ugyanúgy, ha már ráállt az író a témára...
- a történet a szerelmen kívül valami másról is szóljon 
- a szövegnek nem kell mindenképpen igényesnek lennie, de legyen az írónak valami érzékelhető stílusa 
- a mellékszereplők is létezzenek, ne csak szürke kis háttérelemek legyenek

Romantikus regényekben a sematikusság amúgy nagyon jellemző, de persze hogy így van, hisz azt, hogy A és B hogy lesz egymásba szerelmes nehéz változatosan megírni, DE azt gondolom, hogy kidolgozott szereplőkkel és életszerűen megírt helyszínnel, esetleg humorral rögtön el lehet felejtetni a szürke hétköznapokat, és nem lesz az az egészből az, hogy ásítozom olvasás közben. ( Mint ahogy blogunk szponzora J. Z. Barrons mondaná, " the same fucking page" - bocs, mindig ez jut az eszembe, ha unok egy romantikus könyvet...) Szóval, ti milyen könyveket szerettek a női romantikus irodalmon belül? Van egy szint, amit el kell érnie a könyvnek? Mitől lesz az egyik jó könyv, a másik olcsó ponyva? Gondolkoztatok már ezen? Éreztétek már azt, hogy de kár, pedig ebből valami igazán jó is lehetett volna? Ha csalódtatok romantikus könyvben, az miért történt?

augusztus 02, 2012

Kérdezz- felelek

Újabb díj száguld át a blogoszférán, ami ráadásul egy kedves, ismerkedős díj, úgyhogy nagyon megörültem, amikor engem is meghívtak, hogy válaszoljak pár kérdésre. Íme a szabályok:  

1.)Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról 2.)A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell 
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek 4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni 5.) Nincs visszaadás/visszajelölés

 Gretty, Nima és Nokedli:  nagyon köszönöm mindenkinek, hogy gondoltatok rám :) 

Akkor nézzük is az első feladatot: íme 11 dolog, amit most megtudhattok rólam. trá-trá-trá!!!

1. Rendkívül zavarba jövök még a legkisebb dicsérettől is.
2. Van egy fehér biciklim, ezzel járok dolgozni, meg ide-oda.
3. Ha otthon vagyok, folyton olyan frizurám van, mint Pöttömnek. ( lásd link)
4. Szeretek hangosan és hamisan énekelni. ( Kedvenc dalom a " Barátom a medvesajt")
5. Szeretem a különleges ételeket, de csak akkor, ha másnak is adhatok belőlük.
6. Határozottan összezsugorodik a gyomrom, ha valaki kritizálja a kedvencemet.
7. Ha belemelegedek egy vitába, néha toppantok egyet, amitől a másik fél általában nevető rohamot kap.
8. Nem szeretem azokat az embereket, akik nem kérdeznek vissza.
9. Szeretem az esőt, a szelet, a havat. ( Persze normál mennyiségben.)
10. Nagy álmom, hogy eljussak Skóciába.
11. Bármilyen filmet megnézek/könyvet elolvasok, ha fáradt vagyok. Mondom, bármilyent.

Gretty kérdései: 
1. )Általában mikor és hogyan szakítasz időt az olvasásra?
Legtöbbször délután olvasok, mondjuk 5-8-ig... Hétvégén meg amikor épp nincs más programom...
2.) Ha azt az időt nem olvasással töltenéd, akkor mi az alternatíva?
A számítógép előtt ülök. Rossz szokás.
3.) Minden általad olvasott könyvből készül bejegyzés?
 Nem, és ezt sajnálom.
4.) Van valamilyen különleges, könyves rigolyád? (Ha igen, akkor micsoda?)
Általában mindent végig olvasok, plusz jegyzetelek olvasás közben. Sajnos szamárfülezek is...
5.)  Ha kiadóvezető lennél, mi alapján választanál könyveket?
Azokat a könyveket adnám ki, amik nekem tetszenek. Elég populáris ízlésem van, nem mennénk csődbe...
 6.) Mi történik azokkal a könyveiddel, amikkel nagyon mellényúltál?
Most jöttem rá, hogy érdemes elcserélni őket. Leginkább azért mert nincs helyem már otthon...
7.) Térítesz-e olvasásra másokat a környezetedben?
Egy időben próbáltam rávenni másokat az olvasásra, aztán rájöttem, hogy hülyeség. De persze sokszor mesélek könyvekről, ami ellen még senki nem tiltakozott.
 8. ) Ki a kedvenc női karaktered?
Scarlett O' Hara
 9.) Van-e olyan író, akit örökre eltiltanál attól, hogy történeteket vessen papírra?
Azt gondolom, nincs ilyen. Mindenki nyugodtan írhat az asztalfióknak :)
10.) Ha süt a nap, kék az ég, zöld a fű, nincsenek gondok, csak lehetőségek, olvasol vagy mással foglalkozol?
Ilyen esetben csak vagyok és élvezem, hogy süt a nap, kék az ég, zöld a fű és nincsenek gondok, csak lehetőségek.
11.)Ha más témában kellene blogolni, mit választanál?
Nagyon-nagyon szeretnék utazós-ego blogot nyitni, amihez persze utaznom kellene... 

Kérdések Nimától:

1.)Szoktál a felhőkbe alakokat képzelni? Mit látsz a leggyakrabban?
Sárkányt, szívecskét, pipafüstöt, meg bárányt.
2.)Ha könyvtárból veszel ki könyvet, azt igyekszel gyorsan elolvasni, vagy üldögélsz rajta és hosszabbítasz?
Hosszabbítok. Bár a könyvtárból többségében másoknak kölcsönzök könyveket.
3.)Ha választhatsz, hogy egyetlen íróval eltölthetsz egy hónapot egy lakatlan szigeten, kit vinnél magaddal? (írót, nem könyvet) 
Bear Grlls-t..., azt hiszem, ő ki tudna juttatni egy lakatlan szigetről...
4.) Ha könyvet írnál, miről szólna?
:) ... A/ egy lányról aki egy macskával utazgat ; B/ valamilyen történelmi regényt a misztikáról, a babonákról és a vallásosságról ; C/ egy urban fantasyt, csak hogy megtudjam, olyat is tudok
5.)Olvasol evés közben?
Én eszem olvasás közben... :)
( főleg ropit, vagy valami rágcsálnivalót)
6.)Milyen környezet a legideálisabb neked az olvasás teljes kiélvezéséhez?
Takaró, semleges zene, forró tea.
7.) Meg tudsz győzni másokat arról, hogy olyan könyvet olvassanak el, amit először nem akartak?
Azt hiszem igen, de akkor nagyon streszelek, hogy tényleg élvezzék a könyvet. ( Ezért nem is próbálkozom gyakran.)
8.) Tudsz főzni?
Nem, és nagyon bánom. Most tanulgatom a dolgot.
 9.)Milyen emlék fűz a legkedvesebb könyvedhez?
 Az Elfújta a szélhez egy meggyes pite, a Nyakigláb Apóhoz a fára mászás...
10.)  300 évvel ezelőtt még nem volt ennyi könyv. Mivel ütötted volna el az idődet?
Megtanultam volna kardozni, álmodoztam volna, hogy hős leszek, gyógynövényeket gyűjtöttem volna. Hoppá, ezt mind megtehetem most is...
11. ) Ha időutazhatnál, melyik korba térnél vissza?
 Nem tudok dönteni...  Mondjuk azt, hogy a 17-19sz.-ba, a többi legyen meglepetés.
.

1.) Előfordult-e valaha, hogy az éppen olvasott könyv szereplőjével álmodtál?
Ah, Jerricho Barrons... ( Nem azt történt, amire gondolsz, oké?)
2.) Volt olyan, hogy olvasás közben kedvet kaptál egy helyszín bejárásához, s aztán be is jártad azt?Sokat kinéztem már, de nem jutottam el még egyik helyre sem. 
3.) Ha egy könyv szereplője lennél, milyen lennél? (amazontermészetű, vadromantikus, élőhalott, másegyéb)
Azt hiszem én az a lány lennék, aki beöltözik fiúnak és elindul egymaga megmenteni a világot.
 4.)  Hangulatolvasó vagy, vagy valamiféle terv/lista szerint haladsz?
Hangulat, hangulat, hangulat.
5.) Ha már lista: mit gondolsz ezekről a mostanság divatos listákról? (1001 könyv, 303 könyv, satöbbi)
Hasznosnak tartom őket, mert lehet belőlük válogatni, természetesen az aktuális hangulatnak megfelelően.
6. ) Egyszerre egy könyvet olvasol, vagy többet?
Legtöbbször csak egyet, de előfordul, hogy kettőt.
 7.) Ha befejeztél egy könyvet, még morfondírozol az olvasottakon egy darabig, vagy rögtön ugrasz a következőért?
Ha nagy hatással van rám a könyv, akkor biztosan kihagyok akár heteket is, ha nem, akkor rögtön jöhet a következő.
8.) Mi volt a legnagyobb könyves csalódásod? (akár jó, akár rossz értelemben)
Hesse: Üveggyöngyjáték. Képtelen voltam élvezni, de végig szenvedtem.
 9.) Bárkinek szívesen kölcsönzöl könyvet, vagy csak néhány kiválasztottnak?
Inkább csak az ismerősöknek, de tőlük abszolúte nem féltem őket, bármeddig maradhatnak. 
10. ) Egy indiszkrét kérdés: tanulóként bedugtad a tankönyvet éjszaka a párnád alá, hogy alvás közben fejedbe szálljon a Tudás? :)
:)) soha nem hittem ebben, nem akartam elrontani a tankönyvvel az álmomat.
11.) Egy még indiszkrétebb kérdés: mi a kedvenc nassod?
A ropi. :)

 Mivel a reakcióidőm nagyon lassú, így már jelölni nem jelölök, és nem is kérdezek, de arra gondoltam, alkalomadtán beteszek egy-egy kérdést a blogba, aztán majd bárki kommentelhet. Lesz belőle mondjuk pont 11 év végéig...