június 17, 2012

Gail Carriger: Soulless /manga/

  Alexia Tarabotti története nálunk nemrég jelent meg, és mivel a regény nagyon tetszett, amint tudomást szereztem a mangáról, éreztem, hogy ezt nekem olvasnom kell...
A mangák nálam mindig a kiegészítő kategóriába tartoznak, a vizuális élmények- pl. animék mindig megelőzik a sorban, és ez így van a regényekkel is. A manga szerintem töredékét éri el csak annak a hatásnak, amit egy jó regény elérhet, mégis ha nagy a rajongás, úgy vélem egy jó kis manga nem okozhat csalódást. Ez a manga sem okozott.

Persze nem mentem véletlenre, ilyen téren mégiscsak bizalmatlan az ember, ezt a remeket is PuPillától kaptam kölcsön, aminek azért is örültem nagyon, mert még soha nem rendeltem külföldről- gondoltátok volna?-, másrészről meg bár szeretek mangákat olvasni, mégiscsak a regény az én műfajom, de azért az ember megérdemel néha egy kis kitérőt.

A Soulles manga számomra másfél óra tiszta szórakozást adott, ami zanzásítva, de a regényhez hűen adja át a sztorit, benne voltak a kedvenc jeleneteim- pl. amikor Alexiáék a parkban sétálnak-, és ami igazán le lett rövidítve, az a szerelmes enyelgős vonal, de abból is kapunk azért elegendőt. Voltak vicces dolgok, pl. az utolsó jelenetekben " kitakarós technikával" nem láthattuk Lord Maccon erősségeit, de azért mi, akik olvastuk a regényt, mindent le tudtunk olvasni Lord Akeldama kaján arcáról, ami szerintem bőven elég :)...
A vicces jelenetek ugyanúgy hozták a humort, az ijesztő/nyomasztó jelenetek is a helyükön voltak, de azért lapozgatás közben azt éreztem, hogy valami mégis hiányzik.

Itt van például próbaként az első pár oldal: ha hozzápakolom a könyv szövegét, tökéletesen működik, nélküle viszont elveszíti a Carrigerre jellemző játékosságot és bájt. Ami szerintem az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek:

Alexia Tarabotti kisasszony nem élvezte az estet. A zártkörű bálok a legjobb esetben is csak középszerű szórakozást jelentettek a vénlányoknak, és bár Miss Tarabotti közéjük tartozott, az ilyen eseményekből még ennyi örömöt sem tudott kisajtolni. 
Mindennek tetejében pedig, amikor visszavonult a könyvtárba, amely minden házban kedvenc menedéke volt, ott váratlan vendég helyett egy váratlan vámpírra bukkant...

Remélem értitek, mire gondolok. Azt a stílust, ami a könyv karakterét adja, na azt nehéz visszaadni pár buborékban. A mókás arckifejezések viszont némiképp kárpótolnak, ráadásul a poénok a tipikus mangás guvadt szemes és az ugyancsak mangákra jellemző felnagyított érzelmi megnyilvánulások mellett igencsak érvényre jutnak. Volt azt hiszem egy kép, amin vagy tíz percig nevettem, holott csak annyi volt benne, hogy Alexia meglátta Maccont, kiguvadt a szeme, aztán becsapta az ajtót, és felsóhajtott. Komolyan, még fél óra múlva is azon vigyorogtam...

No de a mangáknál mégiscsak az a mérce titka, hogy mennyire találták el a szereplők alakját, meg persze, hogy a rajzokon mennyire jönnek át a szereplők érzelmei. A Soulles manga nem tagadja meg a műfaját, a szereplők olyan tipikusan mangások - bocs, másképp nem tudom leírni-, ezek a rajzok bárhogy nézzük elég egy kaptafára készülnek, példának okán, szívem csücske, Lord Macconban semmi skótos nincs- kivéve, hogy kócos-morcos-, viszont van neki két olyan szexi szemöldöke, hogy nem tudtam mást az első jelenetek során tenni, mint ámuldozni, és Alexia teltsége is csak a kebelméreteiben jött le, a nagy orra meg végképp sehol, bár tetszett, hogy nem lett belőle egy címlaplányszerű szépség. Miss Hisselpenny bűbájos, de olyan érzésem volt, mintha már láttam volna valamilyen animében, akit viszont szerintem jól eltaláltak, az Lord Akeldama volt, nem tudta ugyan überelni Maccon szemöldökét, de azért majdnem sikerült. ( Sajnos nem találtam róla igazán jó képet a neten.)

Gail Carriger: Soulles / manga /
2012

7.5/10
a rajongók nem fognak benne csalódni, de előtte mindenképp ajánlom a könyvet. Közben amúgy készül a második könyv manga változata is, most még kicsit kivárok, ha az összes részt szeretni fogom, lehet összegyűjtögetem ezeket is.

június 16, 2012

Nagy az én bűnöm...

...990 oldalas

Szóval volt Amadeának egy posztja, ami nagyon tetszett, de éppen tervezgető stádiumomban voltam, - tervezgető stádium= képtelen a bármit is megcsinálni, csak tervez-tervez-tervez-, na de most eljutottam arra a pontra, hogy leírom nektek az én vétkemet, ami nem bűn, csak én tartom picit annak, meg nem rossz könyv ez, csak még magam előtt sem tudom igazolni, hogy miért jó, és van ez az igazolási kényszer, ami már ugye jelzésértékű. Na persze tudjátok jól, hogy olvasok én ennél sokkal cifrább - rosszabb- bénább könyveket is, de ez az, ami nálam hihetetlen nagy rajongást váltott ki, és fogalmam sincs miért. Egyszerűen szeretem, meg várom a következő részeket is... ( ááá! :D )

Szóval: nagyon szerettem az első könyvet- bármennyire is olyan, amilyen- , és teljesen odáig vagyok, hogy ez az új rész meg megint ennyire hosszú lett, igazi dupla tégla, és alig várom, hogy elkezdhessem. Arra sem vagyok hajlandó, hogy kölcsön adjam nyárra az első részt, mert mi van, ha vissza akarok majd olvasni valamit, miközben a másodikat olvasom? Neem, ez a könyv teljesen kihozza belőlem a hörcsögöt, pedig nem stílusom a rágcsáló élet - kivéve persze, ha chipset rágcsálok olvasás közben. Szóval az Outlander az én téglám, amit nem adok senkinek- mert nem bírnám ki, ha az én Jamie Fraserem más polcán kezdene el építkezni. KIZÁRT DOLOG.

Felmerül a kérdés, hogy mi a fenét szeretek én benne. Hiszen ez az a könyv, ami miatt kitört a nagy Outlander - háború. Aztán meg ez az a könyv, amit több blogger olvashatatlannak tart...
Mindjárt prezentálom.

1. ) történelmi kor :
XVIII. század, ráadásul Skócia, klánharcok, szoknyás pasik, kardozás, meg ökölharc, kastélyok, loch nessi szörny- ja nem, olyan nincsen, boszorkányok, druidák. Egyszerűen imádom ezt az egészet.( Viszont lehetne ugyebár picit részletesebb, és korhűbb a történelmi kor ábrázolása)

2. ) kockázat: van egy olyan vonala az Outlandernek, amit nem szeretek, de mégis vele érzem azt a feszültséget, ami kell, ami hangulatot teremt, és ez a kockázat és az erőszak. Nem tudom, hogy mennyire reálisak ezek a dolgok, de elég részletesen kidolgozza az írónő ezeket a jeleneteket is, ami szerintem picit beteg vonás, de mindenképp működik. Szóval kell a feszültség, és ez nekem így átjön. ( Szóval utálom benne, de valahogy mégis kell hozzá. )

3. ) Jamie Fraser
Van aki szerint olyan, mint a Duracell nyuszik, hát lássa lelkem, nem ellenkezek velük :D, igen, folyton csak a szexen jár az esze, még ha a halálán van, és az ágyból sem tud felkelni, akkor is csak AZT akarja, de mindenki azt akarja, nem? Na jó, igazatok van, tényleg nem, és tény, hogy kicsit túlzásba estek az első részben, de engem nem zavart, tőlem annyit szexelhetnek a folytatásban, amennyit akarnak.Miattam ne fogják vissza magukat. ( Bár jobb lenne, ha helyette a cselekményre koncentrálna az írónő, hisz bokorban-ágyban-csatatérben-vízben-szénakazalban-cellában-patak parton-kastélyban- etc-etc már szexeltek. Igaz, még egy csomó más helyen nem.)

4.) időutazás
Ez nem olyan hangsúlyos, de azért mégis csak benne van, és ezt megint csak imádom. A sztori pedig számomra nem kiszámítható. ( Az időutazás hangsúlyosabb is lehetne- úgy hallom úgy is lesz. )

5. ) hosszú: valahogy előnyének érzem, hogy hosszú, mert bár néha olyan baromságok vannak benne, hogy leesek az ágyról, de 200 oldal után már eléri az írónő, hogy ne érdekeljen, és akkor még ott van 700 oldal! (hohó )

De persze az az igazság, hogy ennek a könyvnek legalább ennyi hátránya is van, és pontosan tudom, hogy léteznek, és pontosan megértem azokat, akik szerint ez a könyv elviselhetetlen, de nem érdekel. Mostanában sokat töröm a fejem a kémián - teljesen más ügyből kifolyólag- , és csak annyit tudok mondani, hogy itt működik a kémia, úgy értem, ha van ilyen olvasó meg könyv között, akkor nálam az első résznél ez történt. Racionális indok nem igazán van rá, de ez van, és a fene egye meg, ez jó dolog! Szóval várom a második részt.

-------------------------------

Van még egy sorozat, amit ide sorolhatnék, mégpedig a Vámpírakadémia sorozat, amit azért utálok, mert tényleg semmi extra nincs benne, és mégis imádom, és minden sorában működik, de még ennél is jobban utálom azért, mert az első két rész a többihez képest annyira nem jó, hogy egyszerűen képtelen vagyok másokat rábeszélni, hogy kezdjék el. Hisz 60% az esélye annak, hogy azt  mondják: jaja, jó volt, de talán mégsem, és 70% az esélye annak, hogy azt mondják: jaja, jó volt, csak ne lett volna az a szőke, meg az a barna hajú csajszi benne :D, szóval igen, ez a sorozat megéri a befektetést - idő+ pénz- mert a harmadik részétől nagyon jó lesz, de ezt hogy mondjam el másoknak így? Na látjátok. Egyébként totál ki vagyok akadva, hogy más már Golden Lilyt olvas, én meg nem. Neem, nem is gondolok inkább rá. Szóval csak ilyen szinten függök Mead sorozatától. Úgyhogy gyerekek ez van...

június 15, 2012

Bajok vannak Barronsszel ( vol.2)

Amúgy semmi komoly, csak annyira idegesítő, hogy ez a pasi semmit, de semmit, de semmit, de semmit NEM MOND!!! Rém idegesítő egy alak.
Hát igen. 
a képet Nimától nyúltam, köze nincs az én képzeletbelimhez, csak nem akartam spoilerbe nyúlni


június 13, 2012

Gondok vannak Barronsszel...

Na persze...



 Nézegettem a könyvet, és képtelen voltam megállni, szóval el-kezd-tem olvasni. Az a vicc, hogy mintha nem működne a kémia. Ezzel a pasival... Úgy értem, ha Barronsszel nem működik a dolog, akkor már tényleg gondok vannak, ugye?  :D

Rájöttem amúgy, hogy mivel nálam az utóbbi időben Mac és Barrons és Dani és mindenki angol nyelven kommunikált, nagyon nehéz átállnom a magyarra. Mert mintha az angol most jobb lenne. Például, annyira imádtam, amikor Barrons káromkodik ( tudom, nem szép dolog, de angolul mégis jó volt), és Dani, Dani nekem Dude, és nem Haver. Annyira hülye vagyok, de egészen zavarnak most ezek a dolgok. Vannak párbeszédek, amiket annyiszor boncolgattam már, hogy miközben olvasom magyarul a könyvet, mondogatom magamban angolul is , és ez már picit beteg dolog.

De tény az, hogy akkor jobban működött a kémia még Mac és Barrons között is.

Viszont az is tény, hogy rá kell jönnöm, hogy bár az apró árnyaltok és szlengek miatt nagyon jó angolul olvasni ( Barrons régimódi szava járását pl. ott jobban észre venni), meg hát azért is, mert megett a fene, hogy nem tudtam a folytatást, szóval mindezek mellett az is igaz, hogy a dolgok 80%-t értem korrektül, és ez még nem biztos, hogy elég. Főleg most, hogy már megint elméleteket gyártok. ( Amiket most hajlamos vagyok nagyon leegyszerűsíteni. )

Szóval Nima hiányzol, mert már megint jönnek az apró elméletecskék, de lehet lepiszkozatolom őket, és ha majd te is benne leszel, elküldöm :). Meg hiányzik a kémia. Most jelenleg szoktatom magam hozzá, remélem csak múló fáradtság teszi, vagy valami kognitív zavar, mert kérem, ez így nem mehet tovább! Ha holnap is ez lesz, szerintem kivizsgáltatom magam.

Komolyan mondom. 


június 12, 2012

Összevissza bejegyzés...

 Ajjmár, annyira írhatnékom van, csak most az lesz ebből, hogy egy csomó posztot összesűrítek ide, de legalább megtudja az is, akivel nem levelezek, hogy milyen kaotikus leveleket szoktam olykor írogatni. Akinek már rég nem írtam, ezer bocsánat. Ja és azért próbálok a könyves témában maradni...

Nah, hát nem hiszitek el, de könyvtárban jártam. Ez még nem újság, és szerintem az sem, hogy hat darab ötszáz oldalnál hosszabb könyvet egyensúlyoztam a kacsóm és az állam között, és aki ismer az aztán azon sem lepődik meg, hogy lecsaptam őket a pultra, -  PAFF! vááá - és hogy ebben a pillanatban úgy éreztem, legalább olyan vagány vagyok, mint Marion, az Indiana Jonesban. Emlékeztek rá, ahogy lecsapta a feles poharakat, PAFF, váááá!, na pontosan ugyanaz az érzés, csak hát kevésbé illuminált állapotban, meg hát itt senki nem volt elalélva a teljesítményemtől - főleg hogy a könyvek többségét meghosszabbítottam.
Na szóval, a könyvtáros néni épp egy vámpíros szexelős könyvet nézegetett egy konszolidált kontyos hölggyel. - Nagyon népszerű könyvek ezek, - mint mondta- , igazából romantikusak, csak beleteszik ezt a vért, meg misztikumot, (helytelenítő fejcsóválás)  meg pár gerezd foghagymát... - Olyan divatirányzat most ez, - mondta teljes mértékben elgondolkodva, majd így folytatta - : a milliomosokból vámpír lett....
És ez olyan jó, már az, hogy az evolúció ily hanyatlása vagy fejlődése, - ki hogy gondolja -  már az idős hölgyekhez is eljut, és azt mondják rá, bólogatva, hogy az jó, az nagyon jó.

Más téma. Nem tudom, hogy vagytok vele, de szerintem kétségbeejtő, hogy egyetlen futárnak sincs apró pénze. Mondjuk az is igaz, hogy válság van. Az a vicc, hogy mind talál egy rahedli ötszázast, de annál kisebb nincs sosem. És ezt olyan szomorú fejjel mondják, hogy egészen megkedvelem őket, már majdnem én is az anyjukat mondom a többi gonosz vásárlónak, akik folyton egész értékben vásárolnak, de persze nem szoktam anyázni, úgyhogy ilyenkor sem teszem. Helyette megmondom mindnek, lassan és bájosan, hogy:  neeem, én nem olyan lány vagyok,  nem adok négyszázhatvan  forint borravalót, mert azért én sem vagyok olyan jól megáldva a pénzzel. Apropó futár srácok, körözöm azt a futárt, aki a homlokára tépőzáras övvel elemlámpát ragaszt, és a sötétben olyan mint egy szárnyas fejvadász horror film szereplője, folyton a szemembe világít, és folyton morog a lelkem: - az egyik vevő rossz helyre írta a nevét, te NEHOGY rossz helyre írjad! - különben mélyen és hosszan bele világítok nézek a szemedbe. Igazi konteós elméleteket gyártottam már róla, hátha ti is ismeritek.

 Könyvtáras élmény még, hogy miközben a romantikus irodalom könyveit bújtam, és tanácstalanul meredtem a több soros Danelle Steel választékra, odajött mellém egy lány, és elkezdett ajánlgatni könyveket. Nagyon fura, de jó érzés volt, mert hogy általában én szoktam ajánlgatni másoknak a sztorikat, bár sosem idegeneknek és nyilvánosan. ( Azt meghagyom a blogra. ) Szóval megmutatta, mit szeretett, mit olvasott a múltkor, elmondta, hogy mi a jó a vámpíros könyvekben, " ezek olyan kalandosak, meg izgalmasak" , Zenka válasza, " öhm, tényleg? ", szóval az a lényeg, hogy baromi hülye fejet vághattam, biztos úgy nézhettem ki, mint aki először látja a romantikusokat. Senki nem gondolná, hogy mikre vetemedek olykor, muhaha. Ki is vettem amúgy az ajánlott könyveiből kettőt, amitől meg olyan zavarba jött a csaj, hogy azt sem mondta bű-báj,  szépen eloldalgott. :)
Azon tűnődöm, hogy én hogy ajánlgatnék a könyvtárban könyveket. Vagy hogy erőszakolnám rá a focistákat, hogy könyvekkel pózoljanak... (mint egy_ember karciaban.) Szóval én biztos úgy csinálnám, hogy: - hümm, mit is szeretnél? A romantikus könyvekből ezeket nem ajánlom, tudod annyira nyálasak, pfúú, de ez itt, ebben van egy kis morfiuomos kártyás- jósdás jelenet, meg egy nagy darab fekete hajú mackó, és ebben citeráznak a rabok, és jön a csaj, tudod, arh!, minden fickó odáig lesz érte, de ha kalandosabbat akarsz, akkor ott az, na abban kardoznak, csitt-csatt, vannak benne szellemek, meg tudod kalózhajók ráadásul viharban, ott dübörög a mennydörgés a kabinban, miközben vetkőzős pókert játszanak, és ez annyira amúgy nem vicces, de ez maradt meg bennem, meg hogy volt egy olyan varázsige, amitől megnőtt a pasi... öhm füle, és ... ja, az a másik érdekel? Hát tudod, jön a vámpír és szép meg erős, aztán ott az a csaj, aztán egymásba szeretnek, meg ilyenek... Biztos vagy benne, hogy nem a kardozós, pókereset akarod kivenni? :D
Naaa....

Akartam még írni, hogy megérkezett Moning könyve, a Rossz hold kelt föl, és annyira vonz, hogy NAGYON. Az a vicc, hogy tudom, mi van benne, de képtelen vagyok nem rá gondolni, és grrr, pont beleolvastam egy olyan részbe, ahol azt láttam, hogy " Miss Lane", és grrrr, csak az van, hogy úgy érzem, túl gyors a tempó, nem vagyok felkészülve rá :D és félek tőle, és már az első oldal után szeretném megkérdezni, hogy de vajon ki az ott, ááá, és megint elkapott ez a Moningos izgis, gondolkodós  érzés. És ez olyan jó.

Na most úgy szeretnék én olyan zen srác lenni, mint Bence, aki mindig olyan jól elmagyarázza, mi végre vannak a változások, de én nem kerestem sem idézetet, sem mantrát és nincsenek semmiféle indokaim sem, ergo nem leszek olyan meggyőző, DE szerencsére én nem akarok meggyőzni senkit sem. 
Arra jöttem rá, hogy hirtelen felindulásból jó posztot írni, mert egyébként megrekedek, és másba kezdek, és az alapgondolat meg volt-nincs eltűnik, szóval annyi biztos, hogy többet nem írok piszkozatot. De annyi is bizonyos, hogy kezdetben voltak a blogok, először kevés, most meg egyre több és az emberek látták, hogy ez jó, mert lehet könyvekről más kommentárjaival olvasni.
Aztán jött a moly és rájöttünk, hogy ez is jó, mert anélkül lehetett ismerkedni és könyvekről - könyves adatokról olvasni, hogy nyitni kellett volna egy külön felületet. A blogok és a moly mondhatni kezdetben jegyben jártak.
Egy jó poszttal az ember mindig a címlapra kerülhetett, és kevésbé jó poszttal is előfordulhatott ez, ha meglátták benne a reklámértéket.
Na most a blogok egy idő után nem kölcsönöztek megfelelő alapot. Lekerültek a címlapról, és egyre eldugottabb felületen jelentek meg. A molyos fejlesztések folytán a blogok nemhogy a címlapon nem jelentek meg, hanem a háttér hátterébe kerültek. Ember meg nem találja a posztokat, ha nem tudja, hol keresse. Újabban a blogos kedvencelő sem funkcionál, egyre - másra jönnek az új fejlesztések, de az, hogy egy régi dolog hirtelen nem működik, nos az kevésbé fontos. Pedig ez a kedvencelő szinte minden blogon ott van, és mi sem vagyunk hülyék, a kedvencelő két oldalú dolog, egyrészről nekünk ad visszajelzést, másrészről a moly-nak egy konstans reklám. Mint mondtam, úgy gondolom, hogy a moly.hu és a blogok egy darabig együtt jártak. Erősítették egymást, aztán picit felborult az egyensúly. Néha morgunk, mert a tendenciát tekintve úgy tűnik, nincs már szükség ránk, és egyre hátrább szorítanak egy olyan honlapon, aminek gyakorlatilag ugyanaz a célja, mint nekünk. Úgy gondolom, hogy ez az együtt járás megszűnt, elengedtük egymás kezét, és a távolság egyre nagyobb. Gyakorlatilag kezdünk elhidegülni. Viszont én azt mondom nektek, hogy ez is evolúciós dolog, pont mint a milliomosokból lett vámpíroknál, valakinek tetszik, valakinek nem, aztán a többséget a dolgok háttere meg úgy sem érdekli.

Nemrég készítettem egy kis felmérést, gyakorlatilag csak azért, hogy lássam, mire van igény, - nem mintha annyira követném az igényeket- , de gondoltam, jó lenne tudni, mi érdekli az olvasókat, és mi nem.
Közzé is teszem az adatokat, hogy mindenki lássa. ( A kérdőívet egy napig hagytam aktív állapotban, és 55 ember töltötte ki, ezúttal is köszönet érte. )

1, Rendszeres olvasója vagy-e a könyvesblogoknak?
Válaszok: 63% igen, 0% nem, 6% néha-néha és általában konkrét könyvre keres rá, 31% csak a már ismert blogokat olvassa.

2. Ismered a Moly.hu-t? ( ez egy rosszul megfogalmazott, béna kérdés volt)
Válaszok: mivel a molyra linkeltem, ill. a facebook-ra, így 100% igent nyomott.

3. Ha fel vagy regisztrálva a Moly.hu-ra, onnan szoktál a könyvesblogokra klikkelni?
Ez már érdekesebb kérdés, hiszen a moly.hu-n az utóbbi időben még a linkek sem működnek jól a blogok tekintetében
Válaszok: 75% igen, 25% nem

4. Mit szólnál hozzá... ( több lehetséges választ is adhatsz, és akkor pipálj, ha tetszik a lehetőség ... )
64% -nak tetszik a filmes poszt lehetősége
45% játszana, mégpedig nyeremény nélkül is
60% -nak tetszene, ha néha írnék könyvekhez nem kapcsolódó posztot is - pl. személyes dolgokról-
43% igent mondott a rovatokra
34 % -nak tetszene, ha teljes mértékben hanyagolnám a Molyt, és ide pakolnék mindent fel, karcokat, olvasásokat, rövid értékeléseket, stb...

5. Szoktad használni a Moly-os kedvencelőt? ( ami most nem működik)
Ez megint marginális kérdés, mert mint kiemeltem a kedvencelő nem működik.
83% igen, 17% nem

6. Szereted látni egy könyves poszt végén, hogy hány pontra értékeltem a könyvet?
88% igen, 12% nem

7.  Zavarna, ha pár régi, kedvenc posztom átemelném az új blogba is?
Válaszok: 88% -ot nem zavarna, 4%-ot igen, és a maradék 8 %-ot meg közömbös a kérdésben...

Nyilván nem reprezentatív a felmérés, hiszen ezt az ismerőseim töltötték ki, és az ismerőseim nagyrészt a blogomról ismernek. Hogy milyen következtetést vontam le a válaszokból, azt még nem tudom... Majd menet közben kiderül.

június 01, 2012

Madaras poszt linkkel...

Tegnap két kövér galamb landolt az elő-tetőnkön, az egyik kerek, kékes - fekete tollú, a másik picit kisebb, barnás-fehér mintázatú. Folyton bámulnak minket, néha hatalmasat trappolnak, úgy ugrálnak a tető szintjei között, és olyan fél óra toporgás után, néha le is szállnak az udvarra. Jelenleg még egyikük sem változott férfivá... Bár, be kell valljam, ezt cseppet sem bánom.
Na most amellett, hogy megosztottam veletek örömöm és aggodalmam a madarak miatt- mert mi van, ha nem találnak soha haza, most etessem őket? , meg egyáltalán mit csinálnak ezek a madarak nálunk? miért jöttek? - na mindegy, szóval mindezen dolgok mellett akartam mutatni nektek egy linket, a Maria Morevnaval kapcsolatosan, itt olvashattok orosz népmeséket, pl. ott van a Maria Morevna is, vagy Vaszilisza meséje, de szerintem érdekesek azok a kis képek is, ami az orosz népi művészetet mutatják be. Akik utána akarnak nézni, vagy csak érdekli őket az orosz kultúra, azoknak nagyon ajánlom.

N.Lopatin: The tale of Tsar Saltan box 1999



Ja és persze, mi volt nekem is az első kérdésem a mesével kapcsolatban?
- De most komolyan, miért volt Koscsej kikötözve a pincében? 
hümm....